Sértő, hatásvadász, de kicsit sem veszélyes – PS-kritika a jobboldali troll, Milo Yiannopoulos könyvéről

Jóideje nem hallhatunk már a PestiSrácok.hu által is bemutatott jobboldali vezértrollról, aki azzal lopta be magát a köztudatba, hogy szélsőjobboldali világnézete ellenére, nyíltan meleg. Milo Yiannopoulos néhány hónapnyi szünet után azonban újra feltűnt, megjelent ugyanis a várva várt könyve, a Dangerous (Veszélyes), amely bár sértő, inkább hatásvadász, semmint veszélyes.  

Mióta feltűnt Milo Yiannopoulos az interneten, azóta botrányok kísérik a nevét. A nyíltan meleg jobboldali kötekedőt először a Twitterről tiltották ki, majd az amerikai egyetemeken tartott előadássorozatával (Dangerous Faggot Tour) gyűlt meg vele a baloldali világ baja, nemrég pedig akkor telt be ismét a pohár, amikor egy interjújában támogatóan szólt a felnőtt férfiak és a 13 éves fiúk közti szexuális kapcsolatról. Legalábbis így értelmezte megszólalását a liberális oldal, Milo ezt tagadja. Sajnálatos módon akkor visszavonta a szokásos konferenciájára adott meghívóját az Amerikai Konzervatív Unió, illetve felbontotta az önéletrajzára szóló – 250 ezer dolláros előleggel megtámogatott – szerződését a Simon & Schuster kiadó is. Most azonban úgy tűnik, hogy a “veszélyes köcsög” visszatért a köztudatba új könyvével, a Dangerous-szel.

A Yiannopoulos általa magánúton kiadott olvasnivaló gyorsan az Amazon “Best Seller” listájának az élén találta magát, ami valljuk be nem kizárólag a zsenialitásnak, hanem inkább a botrányokon keresztül felépített kivételes marketingnek köszönhető. Meglepetések azonban nem igen vannak benne azok számára, akik követték Yiannopoulos munkásságát az elmúlt időszakban, talán annyi, hogy sajnos nem tudunk meg belőle többet a szerzőről, ahogy a Breitbart és az alt-right színfalai mögé sem enged benézni.

Az előszóban a szerző a szerződése visszavonását eredményező interjút magyarázza azzal, hogy őt magát is zaklatták gyerekkorában szexuálisan, és ezért gondolta, hogy nyíltan beszélhet a témáról. Szerencsére azonban nem fullad bele az önsajnálatba, egy huszáros vágással rátér a lényegre, ami ezúttal nem feltétlenül a politika, hanem az a gondolat, hogy az ember, hátrahagyva a politikai korrektséget, ki kell, hogy álljon a véleményéért. Ebben pedig teljesen igaza van, ahogy abban is, hogy sokkal több értelme van, ha az ember kimondja amit gondol, még akkor is, ha másokat ezzel megsért. Sértésből egyébként nincs hiány.

Fotó: Vanity Fair

A “mű” egy viszonylag egyszerű struktúrára épül, azokra, akik szerinte gyűlölik őt. Ilyenek például a feministák, a melegek, a csúnyák, a Black Lives Matter, a Twitter és így tovább. A fejezetekben előkerülnek a klasszikus Yiannopoulos-vélemények, amelyeket az előadásain is erősen hangsúlyozott, ilyen például, hogy “az elhízott embereknek nincs önuralmuk”, hogy a “a nők butábbak a férfiaknál”, hogy a “feminizmus egy rák”, vagy hogy “a feketék erőszakosabbak, mint a fehérek”.

Bármennyire is szórakoztató néha e gondolatokat olvasgatni, a könyv a címe ellenére egyáltalán nem veszélyes senkire nézve, az egyetlen dolog, ami őszintén elmondható róla, hogy nagyon hatásvadász, ahogyan az is, hogy továbbra is (egyébként zseniálisan) a származásából és szexuális irányultságából adódó sebezhetetlenség mögé bújik a szerző, ez pedig saját bevallása szeirnt a legfőbb oka, hogy veszélyes. De persze éppen az ilyen kiszólásai miatt kedveljük, még akkor is, ha ismét részletesen tárgyalja a Twitterről való kitiltásának történetét, valamint az amerikai egyetemi kampuszokon tapasztaltakat és rendre előkerülnek a már unalomig ismételt mondatok a liberálizmussal, a kereszténységgel, a konzervatív értékekkel kapcsolatban, miközben az egész fel van ütve egy olyan mennyiségű egóval, ami még a napot is képes lenne túlragyogni, ha akarná. 

Hogy lesz-e magyar fordítás, azt egyelőre nem tudni, aki elolvasná az megrendelheti az Amazonról 18 dollárért, vagy elektronikus formában 12 dollárért. Ennyit egyébként megér, még akkor is, ha többet vártunk tőle. Milo viszont Milo marad, és reméljük nem hagyja abba az írást.