Pesti Srácok

Korai gólban bízik a franciák csatára

Korai gólban bízik a franciák csatára

A második félidőbeli mentalitásunkat kell megtartanunk – mondta a három perc alatt két gólt szerző Antoine Griezmann, miután Franciaország legyőzte az íreket a negyeddöntőben. A minden korábbi feltételezésnél erősebb izlandiak ellen erre szüksége is lesz a házigazdának.

A franciákat házigazdaként az első pillanattól kezdve az egyik fő esélyesként emlegetik a – nyilvánvalóan főleg saját maguknak rendezett – Európa-bajnokságon, ám eddig nem produkáltak kimagasló játékot. Igaz, az 1998-as, hazai rendezésű világbajnokságot is úgy nyerték meg, hogy közben bukdácsoltak rendesen. Most kicsit úgy tűnik, mintha a negyeddöntőig jutásuk egy-egy játékosuk jó napjának lenne köszönhető, és nem a csapat erejének. Dimitri Payet és Antoine Griezmann eddig a nyerőembereik: a románokat Payet végezte ki az utolsó pillanatban, az albánokat ők ketten, szintén az utolsó pillanatokban, a nyerésre álló írek reményeit pedig Griezmann foszlatta szét percek alatt.

Tizennyolc éve Zidane-ék tökéletesen időzítettek, és a döntőben játszottak a legjobban, de azért az azt megelőző meccseken is volt egy Zidane-ja a csapatnak. Most nem látszik köztük ilyen fajsúlyú vezér, és négy találkozó során is adósak maradtak azzal a teljesítménnyel, amely után azzal az érzéssel állhattunk volna fel a képernyő elől, hogy a leendő Európa-bajnokot láttuk. Könnyen lehet, hogy az izlandiak elleni meccsük sem az lesz, ahol ilyen benyomásokkal gazdagodunk.

Az északiak ellen a csoportban kiharcolt döntetlenünk értékét beárazta Sigthórssonék későbbi szereplése. Eddig minden meccsükön kaptak egy gólt, mégis az acélos védekezésük hagyott nyomot a nézőkben, miközben a góllövéssel sem állnak hadilábon. Ha az ellenünk vívott meccsükből indulunk ki, akkor ez kicsit furcsa, hiszen a labdát is alig birtokolták, azóta viszont legyőzték Ausztriát, és úgy verték ki Angliát, hogy a toronymagas esélyes nem is láthatta a fényt az alagút végén. Bő negyedóra alatt lerendezték a gólpárbajt, és Izland egy és negyed órát kihúzott talpon az egygólos előnyével. A franciák legszörnyűbb rémálma a mára virradó éjszakán az lehetett, hogy az izlandiak lőnek egy gólt az első 10-15 percben, hiszen ez esetben lenne miért kövér izzadságcseppeknek kiülniük a gall homlokokra. Nem véletlenül fogadkoznak a franciák, hogy a meccs elején gólt akarnak lőni – ők is tudják, hogy ez az egyetlen lehetőségük az idegbaj elkerülésére. Korábban szinte mindenkit tuti győztesnek mondtak Izland ellen, de ez éppen akkorra vált idejétmúlttá, amikor a házigazda botlott beléjük.

PestiSracok facebook image

kép: uefa.com

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.