Pesti Srácok

Gáláztak a franciák, de Izland is kitett magáért

Gáláztak a franciák, de Izland is kitett magáért

Ha valakinek a gólok hiányoztak eddig az Európa-bajnokságból, akkor a francia-izlandi negyeddöntő sok mindenért kárpótolhatta. Akár legendás góleső is lehetett volna belőle, de a franciák fél lábbal már az elődöntőben voltak, így végül megelégedtek csak simán az Eb eddigi leggólgazdagabb találkozójával.

Ennyiszer egyszer sem rezgett a háló az Európa-bajnokságon az első félidőben, és Izland komolyan ráfutott a francia aknára. Az északiak már-már hozzászokhattak, hogy az ellenfelük kínlódik a védelmükkel, esetleg még hátrányba is kerül, és ezért meg is tettek mindent az elején. A francia szurkolók többször is izgulhattak az első tíz percben, hogy aztán Giroud kicsit megnyugtassa őket a 12-ikben. Bejött tehát a franciák szándéka a korai gólszerzésre, még ha Izlandtól sem állt távol egy még korábbi gól belövése. Utóbbiak egészen addig reménykedhettek az Anglia ellenihez hasonló forgatókönyvben, amíg nemsokára megjött a második francia gól is, és a meccs hamarosan gálába fordult. A félidő végét igencsak megnyomták a hazaiak, illetve úgy is értelmezhetők a látottak, hogy remek napot fogtak ki, ugyanis remekbe szabott támadásokkal, sebtében további kettőt nyomtak be az ekkor már a kieséssel kényszerűen megbékélő meglepetéscsapatnak. Ez azonban nem azt jelentette, hogy fel is adta Izland. Egy grundszagú akció végén Sigthórsson bepöccintette a becsületgólt, ami egy kicsit talán Lloris sara is volt. Úgy tűnt ellenben, hogy a franciák nem elégedettek az események alakulásával, hiszen másodperceken belül visszaállították a közte négyet. Ezen a ponton esélyesnek tűnt, hogy elképesztő gólfesztiválba torkollik a találkozó, de Didier Deschamps-nak arra is kellett gondolnia, hogy az immár két gólnál járó Giroud-nak igencsak rosszul jönne, ha egy esetleges sárga lap miatt ki kellene hagynia a németek elleni elődöntőt, amelyet pedig feltehetően nagyon vár már. Elkezdődtek a cserék, a házigazda visszavett az iramból, így odalett a még komolyabb góleső. A végére a franciák lelazulását kihasználva azért még egyszer beköszönt Izland is, csak hogy senki ne gondolja, hogy a magyarok gyenge csoportból jutottak tovább elsőként. Az északi csapat a komoly vereség ellenére igazán jót meccselt a hazaiakkal, és méltón búcsúzott. És még egy jogos tizenegyest sem kaptak meg szándékos kezezésért.

FRANCIAORSZÁG–IZLAND 5:2 (4:0)

Párizs, Stade de France. Vezette: Kuipers (holland) Gólszerzők:

Giroud (12., 56. perc), Pogba (20. p.), Payet (43. p.), Griezmann (45. p.),

illetve

Sightórsson (56. p.), B. Bjarnason (84. p.)

PestiSracok facebook image

Sárga lap: Umtiti (75. p.), illetve B. Bjarnason (58. p.) FRANCIAORSZÁG: Lloris – Sagna, Umtiti, Koscielny (Mangala, 72. p.), Evra – Sissoko, Pogba, Matuidi – Griezmann, Payet (Coman, 80. p.) – Giroud (Gignac, 60. p.) IZLAND: Halldórsson – Saevarsson, Árnason (Ingason, 46. p.), Sigurdsson, Skúlason – Gudmundsson, Sigurdsson, Gunnarsson, B. Bjarnason – Bödvarsson (Finnbogason, 46. p.), Sigthórsson (Gudjohnsen, 83. p.)

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.