A felvidéki fociautonómia erősödik
A Slovan ellen aratott DAC-győzelem mindig nagy horderejű, azonban szombaton egy talán ennél még jelentősebb győzelmet is láthattak a felvidéki magyarság egyik jelképének számító dunaszerdahelyi klub szurkolói. A szlovákiai szurkolóveréseknek mindig megvolt a sajátságos élük, hiszen a fiatal nemzetállam építésébe egyszerűen nem fért bele, hogy a rendőrség bármilyen helyzetben a magyar szurkolókat védje meg a szlovákoktól, még akkor sem, ha a szlovák szurkolók agresszívek. Arra viszont már volt példa, hogy a DAC szurkolóit verték össze ok nélkül, ám a mostani meccsen fordult a kocka, és bizonyos értelemben ezért a múltért is elégtételt kapott a magyar tábor.
A DAC-on kívül csak a pozsonyi Slovan és a nagyszombati Spartak rendelkezik említésre méltó, aktív szurkolótáborral az országban, így ezek egymás elleni meccsei rendre paprikás hangulatúak. Mivel a Slovan és a Spartak szurkolóira jellemző a szélsőséges magyarellenesség, a DAC ellenük vívott meccsei rendszerint heves szlovák-magyar szurkolói hangpárbajba torkollnak, összetűzések viszont a nagy erőkkel kivonuló rendőrség miatt nincsenek. Tettlegesség azonban már nem egyszer volt… A magyar futballközvélemény számára is aligha felejthető az az 1992-es eset, amikor a Fradi összekerült az BEK-selejtezőben a Slovannal, és a pozsonyi meccsen a rendőrök a helyi ultrák ünneplésétől kísérve verték meg a magyar szurkolókat.
Szervezett verés, trófeagyűjtés
A szlovák bajnokság 2008-as dunaszerdahelyi DAC–Slovan rangadója ennél is súlyosabb volt. Miközben a pozsonyi ultrák éppen petárdákat dobáltak be a pályára, a rendőrök inkább a szomszédos hazai szektorba hatoltak be, ésagyba-főbe verték akit értek. Többen megsérültek, az akkor 18 éves Lengyel Krisztiánt, aki életében először járt futballmeccsen, újra kellett éleszteniük a mentőknek – ő azóta fél fülére süketen és más maradandó károsodással él. A brutális látvány a játékosokat is letaglózta, és a megdöbbent hazai csapat katasztrofális, 0:4-es vereséget szenvedett. Az esetből természetesen – az 1992-eshez hasonlóan – nem lett ügy, a magyar külügy nem tudott kellő eréllyel fellépni, a szlovák rendőrség kamufelvételekkel próbálta igazolni a szurkolóverés jogosságát, Robert Kaliňák belügyminiszter pedig foghegyről válaszolgatott a kivizsgálást követelő hangokra, végül nyomtalanul elkenték az egészet.
A másik örök vetélytárs, a Nagyszombat szurkolói új módszert fejlesztettek ki a DAC-szurkolók ellen, mivel a közvetlen összecsapásokat megakadályozzák a rendőrök. A dunaszerdahelyi meccsek után, a buszukból lesik ki az egyedül vagy kettesével hazafelé gyalogló DAC-szurkolókat, majd csoportosan rájuk támadnak, megverik őket, és trófeaként elveszik a sáljukat, mezüket. Ennek esett áldozatul 2015 márciusában Karaffa Attila helyi önkormányzati képviselő, akit leütöttek, majd megrugdaltak, valamint egy másik helyszínen további két személy. Hasonló ismétlődött meg szűk három hete, amikor két különböző helyszínen támadtak meg két hazafelé tartó DAC-szurkolót, az egyiket megverték, és elvették a sálját, a másik a sálat ugyan megmentette, de a telefonja széttört a dulakodás közben. És hogy hol voltak eközben a meccset nagy erőkkel biztosító rendőrök? Ezt kérdezte a rendőrségtől Karaffa Attila is a mostani ügy kapcsán, de a válaszlevél szerint, mivel nem történtek feljelentések, ők hivatalosan nem is tudnak ezekről az ügyekről. A két évvel ezelőtti támadások kapcsán feljelentést tettek az érintettek, az eredmény viszont ugyanaz, mint amikor nincs feljelentés.
A váratlan fordulat
Ezek az előzmények azóta minden DAC–Slovan meccs előtt szóba kerülnek, tovább fokozva az amúgy sem csekély indulatokat, de az óriási felháborodást kiváltó incidenshez hasonlót azóta nem mert felvállalni a szlovák belügy. A mostani találkozón aztán a hazai és a vendégszurkolók legnagyobb megdöbbenésére, egészen másként alakultak a dolgok. Miután a vendég Slovan szurkolói többszöri határozott felszólítás ellenére sem voltak hajlandók kulturáltan viselkedni, petárdákat és egyéb tárgyakat dobáltak be a pályára, a 15. perc környékén a rendőrök kiterelték őket a vendégszektorból az utcára, majd a vasútállomásra. Az eltakart arcú Slovan-ultrák erre nekik estek, föltépett székeket vágtak hozzájuk, de így is fokozatosan kiszorították őket a rohamrendőrök, akik nem finomkodtak a gumibottal. A rendőrség fellépése amúgy indokolt volt, mert ha a bőrükbe nem férő slovanosok kitörtek volna a szektorból, átjutva a hazai lelátóra, abból hatalmas balhé kerekedett volna.
Az egész stadion érezte, hogy ez revans 2008-ért, a feszültség pedig egyszerre feloldódott, a meccs valódi magyar népünnepéllyé változott. Addig lógott az eső lába, de azután még szó szerint a nap is kisütött. Ennek volt a csúcspontja, amikor – jobban megírni sem lehetett volna a forgatókönyvet – az utolsó pillanatban szerzett fejesgóllal a DAC a pályán is legyőzte jóval esélyesebb ellenfelét, méghozzá a mutatott játék alapján nem is érdemtelenül.
A szlovákok nincsenek hozzászokva, hogy nem nekik van igazuk
Az egyik DAC-szurkoló elmondása szerint azt hitték, hogy a slovanisták csak kiléptek a szektorukból, és ezért figyelmeztetik őket sorozatosan, de álmukban sem gondolták volna, hogy ilyen megtörténhet, hogy a vendégszurkolókat egyszerűen eltávolítják, ráadásul nem is halogatva a dolgot, rögtön a meccs elején. És valóban, a slovanisták voltak legjobban meglepődve az egészen, hiszen nincsenek hozzászokva az ilyesmihez. Úgy általában a szlovákok nincsenek hozzászokva, hogy bármilyen élethelyzetben nem nekik van igazuk a magyarokkal szemben. Eddig csak olyan fordult elő, hogy magyar szurkolókat vertek, akiknek ráadásul közben hallgatniuk kellett a disznómagyarozást és az
És üsd! És üsd! És üsd fejbe a magyart!
szlovák rigmust; eddig lenyelte a szlovák demokrácia, hogy a Slovan-drukkerek azt csinálnak a DAC otthonában, amit akarnak.
Nem kell a primitívekkel foglalkozni, a többség azért normális
– nyugtatták magukat eddig kényszerűen a magyarok, és elviselték a folyamatos sértegetést, mert mást nem tehettek. Ők is megszokták, hogy mindig a szlovákoknak van igazuk. Most viszont megmutatkozott, hogy a sokat emlegetett békés együttélés alapja a két fél azonos megítélése.
Sportsiker és nemzetpolitikai siker
Az ilyen esetek, rengeteget nyomnak a latban, ezek az élmények bontják le az emberek fejében a „merjünk kicsik lenni” gondolkodást. Az is tanulságos, hogy az ilyen sikereket nem a meghunyászkodó, mindenki felé megfelelni akaró alibipolitika éri el, de nem is a szlovák állam önzetlen jóságából fakadnak. A DAC a mögötte álló magyarországi elvi és anyagi támogatással olyan klubbá nőtte ki magát az elmúlt egy-két évben, amellyel már nem lehet bármit megtenni. A meccset nemcsak a szlovák tévé, hanem az M4Sport is közvetítette, esély sem volt már úgy elsumákolni a dolgokat, ahogy 2008-ban. De a helyzet nem csak úgy magától, véletlenül alakult úgy, hogy a szlovák belügy számára – az összes korábbi esettel ellentétben – a szlovák szurkolók kemény megrendszabályozása volt a kisebbik rossz. Szombat délután, Dunaszerdahelyen összeért a sportsiker a nemzetpolitikai sikerrel, és mindkettő a felvidéki és az anyaországi magyarok összefogásának eredménye.
További, korábban elképzelhetetlen áttörés, hogy a bejáratnál kétnyelvű, ajándékkuponos szórólapokat osztogatott a szlovák liga főszponzora, a Fortuna fogadóiroda. Felvidéken még a helyi marketingkampányok is általában csak szlovák nyelvűek, országos cégektől nem látni ilyesmit. A magyarországi szurkolóknak is érdemes DAC-meccsekre járniuk, mert így már igazán otthon érezhetik magukat Dunaszerdahelyen. Esetleg még a belépőjegy is lehetne kétnyelvű, ahogy például Barcelonában, ha már a katalán klub mottójában (Több mint egy klub) magára ismert a DAC.
