Vér és futball: a Barcelona történelme egyik legnehezebb meccsét nyerte meg
Nem ment bele a spanyol szövetség a Barcelona bajnokijának elhalasztásába, így a katalán csapat szurkolók nélkül fogadta a Las Palmast, úgy, hogy a meccs alatt forradalommal felérő népszavazás zajlott a város utcáin. Az érthetően visszafogottan, zavartan futballozó Barcelona így is nyert, az első, legfontosabb gólt a katalán Busquets fejelte, utána Messi duplázott. Életük talán legnehezebb, legszomorúbb hátterű meccsüket nyerték meg.
Anélkül, hogy politikai állásfoglalást tennénk, legalábbis furcsa döntés hozott a spanyol labdarúgó-szövetség. Abba nem mentek bele, hogy a Barcelona–Las Palmas bajnokit elhalasszák, viszont nem engedték be a szurkolókat a mérkőzésre. Utóbbi védhető, előbbi érthetetlen döntés: a katalán együttes játékosai nyilván nem tudják és nem is akarják függetleníteni magukat a népszavazástól és a spanyol rendőrség durva fellépésétől, így viszont lehetetlen egy sporteseményre koncentrálni.
Úgy, hogy Gerard Piquéék tudták (a kilencven perc alatt viszont nem tudják), mi történik kint, hogy Katalónia szinte a forradalom szélén áll. Piqué még szavazott is – természetesen a függetlenség mellett.
A Barcelona védőjének radikálisabb politikai felfogása ismert, nem véletlen, hogy nem is akart játszani vasárnap, mert a katalán függetlenség számára - számukra - a sportnál is fontosabb. Ezt viszont nem tehette meg, ha a csapat fellázad, a győzelmet 3–0-val a vendégegyüttes kapta volna meg (a további esetleges pontlevonásról nem is beszélve), így a Barcelona "kénytelen" volt futballozni. A klub alelnöke, Carles Vilarrubí lemondásával fejezte ki, hogy nem ért egyet a pályáralépéssel.
Érdekes, hogy a szövetség nem is titkolta elfogultságát: bár a katalánoknak megtiltotta a politikai állásfoglalást, a Las Palmas mezére helyezett spanyol zászlócskára simán igent mondott. Sőt, ha hinni lehet a közleménynek: a szövetség utasította erre a Las Palmas csapatát.
Lehet szórakozni ezen, de most képzelje el az olvasó, ha ezt a román szövetség egy erdélyi, székelyföldi csapattal teszi meg.
A zárt kapus mérkőzést egyébként magyar nézőként különösen furcsa volt figyelni, minden bekiabálást lehetett hallani,
mintha egy átlagos hazai bajnokit láttunk volna, ahol mindig egy-egy borízű hang az egyik főszereplő, és ahol a kamera következetesen a legüresebb oldalt mutatja. Csak amíg ez nálunk - sajnos - rendszerszerű, náluk szokatlan.
Jó játékra, látványos futballra senki sem számíthatott, az amúgy komoly győzelmi sorozatban lévő Barcelona becsülettel nyomott, de az első negyedórában csak egyszer került helyzetbe. Utána viszont büntetőt lőhetett volna, ha a spanyol bíró is úgy látja. Nem úgy látta, továbbot intett. Ilyen előzmények között az is visszatetsző volt, hogy ugyanő nem adott lapot a spanyol vendégcsapat játékosának akkor, amikor Sergio Busquets-et tíz másodpercig folyamatosan visszahúzta, átölelte, majd akkor sem, amikor valaki hátulról durván felrúgta a középpályást. A szünetig összesen négy sárgát osztott ki: mindet a Barcelona játékosai kapták.
Még kifütyülni sem lehetett.
A katalán csapat a finom ellenszéltől függetlenül is ritmustalanul, zavartan futballozott, nem működött a csapatjáték, a játékosok folyamatosan rossz döntéseket hoztak, a Las Palmas szabadon kontrázhatott. Erre a meccsre, és főleg erre a félidőre szétesett a nyáron felépített, eddig minden fontos meccsen győzelemre vezető stratégia.
Persze ki lepődött meg ezen? Lehet valaki bármekkora profi, amikor a kint már 400 felé közelít a sérültek száma, lehetetlen a játékra koncentrálni. Tudta ezt jól a spanyol szövetség is.
Ha utóbbi nem is, a szerencse a Barcelona mellett volt: a Las Palmas egyik támadásánál a kapufa hárított. Mindenki örült a szünetet jelző sípszónak...
Iniesta nyugalmat és ritmust hozott
A meccset végül a két csere, Ivan Rakitic és a Barca-legenda Andrés Iniesta változtatta meg. Utóbbi nem csak a világ egyik legszimpatikusabb játékosa, de még mindig zseniális klasszis, pályafutása végén is hihetetlenül ért a ritmusváltáshoz, a finom passzokhoz. A bíró továbbra is furcsán ténykedett: a második félidő elején az egész szezonban formán kívül futballozó Luis Suárezt taposták meg – sárga természetesen ezért sem járt. Szabad viszont igen: Lionel Messi remek lövését védte a vendégkapus. Ugyanő Rakitic lövését is védte. Ezután viszont rettenetesen jött ki, így az addig keményen faragott, amúgy katalán Busquets fejelt gyönyörű gólt Messi szögletéből.
Első gólját szerezte a bajnokságban: mikor, ha nem ezen a napon. A Barcelona szempontjából ennél csak az lett volna katarktikusabb, ha a függetlenség (és nagyszájúság) szimbóluma, Piqué fejeli a gólt. De így is felejthetetlen volt.
Így ünnepelt:
Ezután Messi hibázott olyan helyzetben, amit máskor mindig gólra vált, majd ugyanezt megtette fejjel is. A játék képe később sem változott, az enerváltan futballozó Barcelona egymás után több ziccert kialakított, de sokáig minden kimaradt.
Egészen pontosan a 70. percig: Messi kapott óriási labdát Denis Suáreztől, és nagyon finoman, messisen húzta el a kapus mellett (2–0).
Látványos volt, hogy egyáltalán nem ünnepelt, amúgy 10. gólját szerezte a bajnokságban. Ezután valamelyest átszakadt a gát: gyönyörű összjáték után most a másik Suárez, Luis adott gólpasszt Messinek: az argentin ezúttal is higgadt maradt (3–0). Bár a negyedik nem jött össze, a Barcelona így is simán nyert. Megtették a magukét.
A lefújás után senki sem adott interjút. Ezen sem lepődhetett meg senki sem.
Üres és szomorú ez a nap - írta a madridi Marca pontosan összefoglalva a helyzetet.
Este Madridban bizonyíthat a royalista Espanyol
És milyen a sors: este a királyi Real Madrid azt az Espanyolt fogadja, amely bár barcelonai, de royalista együttes. Gyaníthatóan túl nagy ellenállást nem fog kifejteni (a Real ellen sohasem szokott), ahogyan az is valószínű, hogy a madridi szurkolók biztosan készülnek valamilyen előadással.
