Fájó vereség: sokáig lejátszottuk a kazahokat, de az utolsó harmadban leiskoláztak minket
Hiába játszott két harmad erejéig remekül a magyar jégkorong-válogatott a kazahok ellen a divízió 1/A-világbajnokság nyitómeccsén, a helyzetek kimaradtak, a harmadik harmadban pedig az ellenfél szintet váltott, és lelépte a mieinket. Lehet javítani, már hétfőn, az olaszok ellen. A sportág talán egyetlen furcsaságát mutatja, hogy a meccs legjobbja egy svéd volt, a vébé előtt "leigazolt" kapus, Henrik Karlsson.
A szövetség a dobogó elérését tűzte ki célul a hazai divízió 1/A-világbajnokság előtt, de azzal mindenki tisztában volt, hogy az első két helyhez, azaz a feljutáshoz ismét jókora bravúr kell. Messze nem lenne annyira váratlan, mint tíz évvel ezelőtt Szapporóban, de csúcsformát kell szinte végig mutatni. Tudtuk, hogy bárki legyőzhet bárkit, és ennek megfelelően már a vb első meccsén felborult a papírforma, hiszen Nagy-Britannia 3–1-re megverte Szlovéniát (kapusuk, Ben Bowns hihetetlenül védett), ezzel azért jókora meglepetést okozva.
Innentől csak az volt biztos, hogy semmi sem biztos.
Senki sem tudta pontosan, milyen játékra számíthatunk Kazahsztán ellen, de az mindenki számára világos volt, hogy a válogatott ezúttal is mindent belead. Így is történt. Az első harmad kiegyenlítetten indult, jó volt látni, hogy a kazah csapat egyáltalán nem tud a mieink fölé nőni. Sőt, a magyar csapat került fölénybe, ez előbb lövésekben, majd az első emberelőnyben realizálódott. Ekkor többször is gólt lőhettünk volna, de egy-egy apróság hiányzott az ünnepléshez. Nem sokkal később ismét le kellett mennie egy kazahnak, de két lehetőség után Sofron Istvánt is leküldték, így kiegyenlítődött a létszám. Bár ekkor egy percet az ellenfél volt előnyben, a miénk volt a meccs addigi helyzete, egy csodálatos kontra után a visszatérő Sofron lövésénél hatalmasat védett Karlsson, a vendégek volt svéd válogatott kapusa. Ezután ismét mi kaptunk büntetést, de rövidesen Kazahsztántól is kiküldték az egyik védőt, így másfél percig többen támadhattunk.
Sofron egymás után háromszor próbálkozott, de a kazahok valahogyan megúszták a gólt. Minden elfogultság nélkül: az első harmadban bőven megszerezhettük volna a vezetést, és a játék után bizakodva vártuk a folytatást.
A második harmad is két magyar lövéssel kezdődött, de Karlsson mindkétszer hárított – egy kicsit már kezdtük unni a vb előtt „igazolt” svéd parádéját, aki pár napja kapta meg az engedélyt a szereplésre. Ezután is nekünk voltak helyzeteink, de valamiért nem akart összejönni a gól. Pedig remek érzés volt látni, hogy mennyire lejátszotta a pályáról a magyar a kazah csapatot. Néha persze ők is megvillantak, de Vay Ádám is magabiztosan védett a kapuban. Sajnos a túloldalon is folytatódott a bravúrsorozat: Karlsson saját hibája után egészen nagyot védett ismét, ezúttal Kóger Dániel lövésénél. A játékvezetők ezután úgy tűnt, kissé szőrösszívűek voltak, egymás után két kiállítást kaptunk, de a kazahok még lövőhelyzetig sem jutottak. Továbbra is frissen, ötletesen, tökéletesen koncentrálva és keményen védekezve játszott a válogatott.
A hajrában ismét a nemzeti csapat került előnybe: ekkor egy tömörülés után gólt zúgott a csarnok, de sajnos csak a közönség. Hiába a hajtás, hiába a jobb játék, maradt a 0–0, nem sikerült bekiabálni a korongot a kapuba.
Hidegzuhanyként ért mindenkit a harmadik harmad
A meccs képe a harmadik harmad elején sem változott: magyar lehetőségek, gól nélkül. Aztán bejött, amitől tartottunk, a magyarokhoz képest addig keveset mutató kazahok Valeri Orehov hatalmas lövéséből megszerezték a vezetést (1–0). Aztán a kazahok dupláztak, miután kihagytunk egy óriási lehetőséget, simán lekontráztak (2–0). Ha ez még nem lett volna elég, ezután emberelőnybe kerültek, és a szerencse is velük volt: egy kavarodás után újabb gólt lőttek (3–0). Ezzel gyakorlatilag eldőlt a meccs.
Lehet bármekkora küzdő a magyar csapat, azt azért mindenki sejtette, hogy az eddig is remekül védő Karlssonnak nem fognak három gólt lőni. Biztos, ami biztos, megint kaptak egy emberelőnyt, de ezt valahogy megúsztuk. Ezután mindkét csapat előtt akadtak lehetőségek, de újabb gól már nem született, a hajtásra, hozzáállásra nem lehetett panasz, csak a végeredményre. Bár Kazahsztán látszólag simán győzött, ennél jóval több volt ebben a meccsben. A közönség persze ismét zseniális volt: ezt a hangulatot talán egyetlen más nemzetnél nem kapják meg a jégkorongozók.
Összeroskadni persze nem kell, hétfőn újabb meccs vár a mieinkre, és ha kicsit jobban koncentrálunk a kapu előtt, az olaszok ellen talán összejön az első győzelem.
A beszámoló elkészültéhez a magyar jégkorongsport elkötelezett támogatója, a Szerencsejáték Zrt. járult hozzá.
Fotó: MTI
