Sportemberként és játékosként is utánozhatatlan – Iniesta elhagyja a Barcelonát (videókkal)
Otthagyja a Barcelonát a klub és a spanyol futball egyik valaha volt legjobb játékosa, Andrés Iniesta. Ő volt az, akit mindenki kedvelt, tisztelt, az utánozhatatlan technikájú zseni, aki mindig a csapatot helyezte előtérbe. Óriási űrt hagy maga után, könnyek között mondta el, hogy a csúcson akart búcsúzni. Sikerült.
Andrés Iniesa legenda, a Barcelona, a spanyol labdarúgás és a világ futballjának legendája. Ő az, akit a spanyol bajnokságban minden egyes meccsen megtapsolnak a szurkolók, amikor lecserélik vagy beküldik, s ez egyre többet fordult elő az elmúlt években. Ennek okáról később.
Az imádat nem szorul magyarázatra: nem csupán a labdarúgás utánozhatatlan művészéről beszélünk, hanem egy olyan sportemberről, akit mindenki feltétel nélkül tisztel, elfogad, aki sohasem önmagát helyezte az előtérbe, hanem mindig a csapatért (a Barcelonáért és a spanyol válogatottért) futballozott.
Ráadásul elérte, ami még mindig a legnagyobb tett a labdarúgásban (ömöljön bármennyi pénz a klubfutballba), amiről mindenki – még Lionel Messi és Cristiano Ronaldo is – álmodik, világbajnok lett hazája nemzeti csapatával. Persze nem afféle gályatartóhalként – aki rátapad egy nagyobb hal testére, és úgy utazik –, hanem vezérként. Gólt szerzett a legfontosabb meccsén, s villanásával eldöntötte a hollandok elleni vébé döntőt. Nézzük ezt a gólt.
Iniesta mindent megnyert Spanyolországgal, kétszeres Európa-bajnok, egyszeres világbajnok, a Barcelonával elért eredményeit pedig napestig lehetne sorolni. Csak röviden: nyolcszor elhódította a katalán klubbal a spanyol bajnokságot, négyszer a Bajnokok Ligáját, háromszor az európai Szuperkupát, hogy a többit most ne is citáljuk ide. A fontos trófeák közül a leglényegtelenebbet, az Aranylabdát nem nyerte meg, de ez ismerve annak hátterét, hogy évek óta csak Messi vagy C. Ronaldo kaphatja, tulajdonképpen nem meglepő. Ettől függetlenül persze szégyenteljes. 2010-ben neki kellett volna nyernie, ezt utólag a France Football is elismerte, igaz, ez a gesztus nagyjából annyit ér mint egy vécépapír.
Borúra derű: az az igazság, hogy nincs is szüksége rá, Aranylabda nélkül is a világ egyik valaha volt legjobb támadó-középpályása, legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy ez első tízbe vagy az első húszba sorolja az ember.
Iniesta labdakezelése, taníthatatlan érzéke, labdatartása, apró, nehezen észrevehető mozdulatai, finom érintései, cselei, sarkazásai, beindulásai, utánozhatatlan passzai – és önzetlensége – tették azzá, amivé vált: a Barcelona és a spanyol bajnokság (sokáig) kihagyhatatlan világklasszisává. Még most is óriási pillanatai voltak, még most is nagyon sokat ad a csapatnak, de ő már úgy érezte, ez nem az igazi. Ez nem ő.
Ő:
Márpedig az igazi futballista – művész, ember – mindig önmagához is méri önmagát. Így inkább az elegáns távozást választotta.
Valószínűleg addig futballozhatna a Barcelonában, ameddig akarna, csak egyre kevesebb lehetőséget kapna, ezért úgy döntött, úgy megy el, mint ebből az óriási – tágabban vett – generációból Xavi és Puyol, a csúcson vagy annak közelében. Minden bizonnyal Kínában folytatja, Európában nehéz lenne elképzelni, Amerika meg talán nem az ő világa. Puyol visszavonult, mert nem akart máshol játszani, Xavi az arabokhoz ment, ő minden bizonnyal a kínaiakhoz, a klublegendák általában így döntenek – Del Piero sem véletlenül választotta Ausztráliát. Ezt a fotót érdemes megnézni az őrségváltásról:
Furcsa búcsú ez, hiszen Iniesta nem vonult vissza, és még mindig remek játékos, minden bizonnyal láthatjuk még párszor varázsolni az oroszországi vébén, előtte pedig kilencedszerre is megnyeri a Barcelonával a bajnokságot. Valószínűleg Bajnokok Ligája-győzelemmel akart elköszönni, de minden még a zseniknek sem jöhet össze.
„Nem volt könnyű meghozni ez a döntést. Számomra mindig is a Barcelona lesz a világ legjobb csapata, oly sokat köszönhetek neki. Ez a klub a legjobbat érdemli, és én a közeljövőben ezt nem tudom megadni. A csúcson akartam búcsúzni, trófeákat nyerve, miközben érzem, hogy még hasznos vagyok” – mondta a harmincnégy esztendős Iniesta könnyek között a péntek sajtótájékoztatón. Irtózatos űrt hagy maga után Barcelonában, mind játékát, mind viselkedését, hozzáállását, „rámenős szelídségét” tekintve.
A Barcelonában lejátszott utolsó fináléja után, avagy az 5–0-ra megnyert kupadöntő könnyei:
Fotók: Pinterest.com
