"Dunajska Streda" lett az MTI-nél a dunaszerdahelyi DAC
Sikerült leszlovákoznia az MTI-nek a DAC-ot, a szlovák focibajnokság egyetlen, magyar identitására büszke csapatát. „A szlovák Dunajska Streda együttese a hajrában fordítva 2:1-re győzött a georgiai Dinamo Tbiliszi otthonában a labdarúgó Európa Liga-selejtező 1. fordulójának csütörtöki visszavágóján” – szólt a hír, amelyben még szlovákul sem sikerült hibátlanul leírni a nevet, magyarul viszont meg sem próbálták. Pedig lett volna miért.
A Dunaszerdahelyi SE néven indult klub számtalan néven szerepelt már az elmúlt 110 évben, de nem véletlen, hogy éppen 1920-ban, Felvidék Csehszlovákiához csatolásakor váltott finom áthallással a DAC (Dunaszerdahelyi Atlétikai Club) névre. A szlovák futballban nem jellemzőek a betűszavas csapatnevek, mint az FTC, UTE vagy az MTK, és a szlovák médiában szinte kizárólagosan Dunajská Streda néven emlegetik a csapatot, azonban a szurkolók körében és a közbeszédben is a DAC név honosodott meg, és 1968 óta folyamatosan ezen a néven fut.
Az Európa Ligában huszonöt év után szereplő DAC (utoljára az UEFA-kupa 1993/94-es kiírásában léphetett pályára) a Dinamo Tbiliszi ellen hazai pályán a hatalmas fölénye ellenére csak 1:1-es döntetlent tudott elérni az első meccsen, a visszavágón viszont hátrányból fordított az utolsó percekben. A csapat sikerének értékét növeli, hogy a felvidéki magyarság egyik jelképének számít, így a bajnokságban elért harmadik helyet, valamint a mostani továbbjutást az Európa Ligában az ottani magyarok jelentős része közösségi sikerként éli meg. Ezt a szerepet ráadásul a klub vezetése is felvállalja és erősíti.
A szlovákiai foci fekete báránya
A szurkolótábor nem pusztán magyar nyelven énekel és szurkol, hanem erősen ki is hangsúlyozza magyar elkötelezettségét, ami miatt hosszú éveken át gyakorlatilag intézményes szívatás volt a klub osztályrésze a Szlovák Labdarúgó Szövetség, sőt, a szlovák politikum részéről. A parlament a DAC magyar zászlókat lengető tábora miatt tiltotta meg idegen országok zászlóinak bevitelét sporteseményekre, a klubot rendszeresen bírságolták meg a szurkolóira hivatkozva, és még azt is el kellett viselni, hogy a játékvezetők a csapat dunaszerdahelyi stadionjában is rendszeresen, akár egészen arcátlanul a sárga-kékek ellen fújtak. A legkirívóbb eset természetesen az volt, amikor 2008. november 1-jén a rohamrendőrök agyba-főbe verték Dunaszerdahelyen a hazai szurkolókat (egy fiatal fiú, akit a helyszínen újra kellett éleszteni, maradandó sérüléseket szenvedett) – a rendőrségi roham pillanatokkal azután indult meg a DAC szektora ellen, hogy a vendég Slovan ultrái égő petárdát dobtak be a tizenhatoson belülre. Az ügyet azóta sem zárták le megnyugtatóan, viszont az aránytalan rendőri fellépést végtelen cinizmussal elkenő belügyminiszter, Robert Kaliňák idén március óta – igaz, más okból – már nincs hivatalban.
A DAC helyzete csak a magyar–szlovák viszony utóbbi években tapasztalható rendeződése nyomán javult. A Szlovákiával jó kapcsolatot ápoló, ugyanakkor a magyarság érdekeit határozottan képviselő magyar külpolitika egyik látványos sikere volt a fordulat, amikor a szlovák rendőrség a tavaly áprilisi DAC–Slovan rangadón már nem a hazai szurkolókat vegzálta, hanem a vendég pozsonyiak szokás szerint balhézó, magyarokat gyalázó ultráit távolította el a stadionból. Bebizonyosodott, hogy ilyen sikert nem a meghunyászkodó, mindenkinek megfelelni akaró alibipolitika ér el, de nem is a szlovák állam önzetlen jóságából fakadnak, hanem a határon túli magyarok és az anyaország összefogása, valamint Magyarország erősödő elvi és anyagi jelenléte kell hozzá.
A térképes látszat ellenére magyar klub
Egy ilyen múltú és jelentőségű futballklubot szlovákozott és dunajskastredázott tehát le a közszolgálati MTI, ami a 2010 óta végbement nemzetpolitikai paradigmaváltás fényében érthetetlen. A felvidéki magyarok számára ez olyan, mintha őket szlovákozták volna le. És nem is okvetlenül csak a fociszurkolóknak, hiszen – ahogy nemrég beszámoltunk róla – a városban igazi fociláz van, az is követi az eseményeket, akit a foci amúgy nem különösebben érdekel. A DAC hazai meccseire rendszeresen kijáró magyarországi szurkolók is alighanem furcsán néztek a „szlovák Dunajska Streda” hír láttán, nem beszélve arról, hogy a csapat új stadionját MOL Arénának hívják, a klub főszponzora a MOL, és általában egyre több szállal kapcsolódik az anyaországhoz, ahogy az egy jelképes erejű határon túli magyar intézménytől el is várható.
Szokatlan persze a helyzet a médiamunkások számára is, hogy egy külföldi csapatra tekinthetünk az identitása miatt ugyanúgy, mint a hazaiakra, mégis így áll a dolog. Egy magyar futballkedvelőnek ugyanannyi oka van örülni a DAC továbbjutásának, mint a Videotonénak, az Újpestének vagy a Kispestének. Ezt egy olyan nemzet esetében, amely „önmagát veszi körül”, helyén kéne tudnia kezelni a közszolgálati hírügynökségnek is.
