Sportriporternek zseniális volt – Szepesi György halálára

Halottakról jól, vagy semmit – ez az a mondás (más értelmezés szerint igazat, vagy semmit), amit sokan kiforgatnak: csak jót, mást nem. Szepesi Györggyel sincs könnyű dolgunk. Sportriporterként zseniális volt, magyarok milliót tette boldoggá azokkal a közvetítéssekkel, amelyekkel másfél-két órákra kiemelte őket abból a fojtó, fullasztó sötétségből, amelyet a Rákosi-diktatúra, majd a Kádár-rezsim jelentett. De volt egy másik élete is, a titkos, amelyben azokról a játékosokról is jelentett, akiket a közvélemény előtt magasztalt. Ezt elhallgatni bűn lenne, de az említésen túl hosszabban mégsem illő ezzel most foglalkozni, írtak erről mások már korábban, és írtam én is. Viszont a méltatással is óvatosan kell bánnunk, megtették, megteszik ezt hivatalos helyeken, hiszen Szepesit a rendszerváltás előtt és után is az Aranycsapat tizenkettedik játékosaként említették, említik, valódi legendaként kezelve. Sportriporterként valóban különleges volt, sportvezetőként már korántsem – a magyar futball lezüllesztését ő sem tudta megakadályozni.

Szepesi 1922-ben Friedländer György néven született Budapesten, édesapja a buchenwaldi koncentrációs táborban halt meg, ő maga fiatalon, 1945-ben a Magyar Rádióhoz került, ahol már abban az évben ő közvetíthette a magyar válogatott meccsét. Mivel édesapját meggyilkolta, és őt magát is üldözte az előző rezsim, érthető, ha bizakodással állt az új politikai erő mellé. Kevesen sejtették, hová fog vezetni ez az egész. Szepesi kétségtelenül tehetséges, lelkes, felkészült riporter volt, és egy egész ország megszerette a hangját. 1946-tól már újságokban is publikált, de legnagyobb sikereit ő is az Aranycsapattal érte el. Élete fő művének tekinthetjük a londoni 6:3 közvetítését, 1954-ben aztán ő is – ahogyan tényleg mindenki – összetört, a világbajnoki döntőben elszenvedett vereség az egész országot, magyarságot megrázta. A forradalom idején a diktatúra mellett tartott beszédet, a helyzetet rontotta, hogy a sportolók nevében követelte a fegyverletételt. Ez sokan sohasem bocsátották meg neki. Később valószínűleg ő is megbánta ezt – sportolóinkkal kiutazott az olimpiára –, majd a szabadságharc leverése után megpróbálta hazahívni a disszidáló (emigráló) Puskás Ferencet. Nem sikerült.

Szepesit 1958-ban, majd 1960-ban kinevezték a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának, sportvezetői karrierje ekkortól felfelé ívelt. 1967–1975 között a Magyar Rádió szakszervezeti bizottságának elnöke volt, 1975–1978 között bonni tudósítóként dolgozott (...), majd 1978–1986 között az MLSZ elnöke lett. Elnökként a mexikói kudarcba bukott bele. Ettől függetlenül 1994-ig a FIFA vezető testületének tagja maradt.

Szepesi György 96 évesen hunyt el, rövid szenvedés után. Sportközvetítései a magyar történelem részei. Emlékezzünk rá, mint az egyik legkiválóbb sportriporterre. A történelem-hamisításban, elhallgatásban, hamis legenda-gyártásban viszont inkább nem vennénk részt.

MG

Fotó: MTI