Pesti Srácok

Ismét elképesztő szenzáció a Bajnokok Ligájában: a Lyon elődöntőbe jutott, 3-1-re verve a jóval esélyesebb Manchester Cityt

Ismét elképesztő szenzáció a Bajnokok Ligájában: a Lyon elődöntőbe jutott, 3-1-re verve a jóval esélyesebb Manchester Cityt

A Lyon óriási fegyvertényt követett el azzal, hogy a még oda-visszavágós BL-negyeddöntőben elintézte a Juventust, most pedig a Manchester City csapata volt az ellenfelük a negyeddöntőben, és hatalmas bravúrral ezt a feladatot is hozták. A négy közé két német és két francia csapat jutott; évek óta nem fordult elő, hogy se angol, se spanyol nem jutott be. Óriási bravúr a Lyontól, akik a Bayern Münchennel játszanak majd a döntőbe jutásért.

Nem indult túl energikusan a mérkőzés, a City pedig foghatta a fejét, hiszen a langyos passzolgatások és a tapogatózás nem számukra jött ki jól, hiszen a 24. percben megszerezte a vezetést a Lyon. Egy lesgyanús indítással indulhattak meg a franciák, az angol csapat egyik védője még menteni tudott, de érkezett Cornet, aki a tizenhatoson kívülről csavarta el a kifutó kapus mellett. A gól láthatóan sokkolta a manchesterieket, akik egy ideig nem is találták a ritmust, aztán a félidő végére felpörögtek. Az utolsó három percben két komolyabb helyzete is volt az angoloknak, de Rodri, majd de Bruyne sem tudott túljárni a francia kapus eszén.

A második félidő elején a Lyon továbbra is őrizte kapuját, a City pedig elég enerváltan támadgatott. Ahogy telt az idő, a nyomás azonban fokozódott, igazán komoly gólhelyzet mégsem alakult ki. A 60. perctől még egy fokozattal feljebb kapcsolt a Manchester City, egyre közelebb jártak az egyenlítő gólhoz, amelyet végül Kevin de Bruyne szerzett meg a 70. percben egy formás támadást követően. A belga játékos mintegy 13 méterről tette a kapu bal sarkába laposan a labdát, ezzel az állás 1-1. Az angolok nem álltak le, a franciák pedig egyre inkább a védekezéssel voltak elfoglalva, azonban egy-egy veszélyesebb ellentámadásra azért futotta az erejükből.

Amikor már úgy tűnt, hogy érik a City gólja, akkor egy ugyancsak lesgyanús szituációt követően újabb gólt szerzett a Lyon a 79. percben, egy kiugratás után Dembelé lépett ki és lőtt a kapuba – bár a kapus beleért a lövésbe, hárítani nem tudott. A videós visszajátszást követően a bíró középre mutatott, így hivatalosan is a Lyon állt ismét nyerésre. Az angoloknak megvolt a lehetősége, hogy egyenlítsenek, sőt, ilyen lehetőséget még csukott szemmel is illik belőni, hiszen teljesen lejátszotta a City, de Sterling az ötösön belülről, üres kapuba sem tudott betalálni. Nem úgy, mint a Lyon, akik egy ellentámadásból begyötörtek még egy gólt a 88. percben, ezzel pedig eldőlt a továbbjutás. Se angol, se spanyol csapat nem lesz a legjobb négy között!

PestiSracok facebook image

Fotó: MTI

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.