Nem várt vereség a női kézilabda-Eb rajtján

Aligha túlzás kijelenteni, hogy minden idők legsajátosabb kontinenstornája startolt el, ugyanis a koronavírus miatt lényegében nem találni olyan csapatot a mezőnyben, amely a legerősebb összeállításában érkezett az északi országba. Ráadásul nem sokkal a rajt előtt változott, pontosabban szűkült a torna helyszíne is, hiszen az eredetileg norvég-dán társrendezésben sorra kerülő Eb esetében Norvégia kényszerűségből lemondott rendezési jogáról, így Dánia maradt az egyedüli házigazda. S ha mindez nem lenne elég: a szerb válogatottban egyre-másra ütik fel a fejüket a pozitív koronavírus-tesztek, ami miatt még az is kérdésessé vált, hogy déli szomszédaink egyáltalán pályára tudnak-e majd lépni Dániában. Az első meccsük mindenesetre már el lett halasztva – egyelőre egy nappal. Emellett – mint minden sportesemény mostanában – az Eb-meccsek is zárt kapuk mögött zajlanak, így ezúttal a kézimeccseken egyébként megszokott remek hangulatot is nélkülözni kell.

Rutinos és fiatal játékosok elegye

A magyar válogatottban is akadnak hiányzók, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy címeres mezben mindig annak kell a legerősebb együttesnek lennie, amelyik pályára tud lépni. Kácsor Gréta, Helembai Fanni abszolút újonc az Európa-bajnokságok tekintetében, ugyanakkor Kovacsics Anikó, Szöllősi-Zácsik Szandra vagy Tomori Zsuzsa már sokat látott harcosok, akiktől várható, hogy hátukra veszik majd a csapatot, amikor esetleg mélypontra kerül. Válogatottunkat az Elek Gábor–Danyi Gábor kettős készítette fel az Európa-bajnokságra, akik szintén újoncnak számítottak a kispadon, hiszen nagy világversenyen, ebben a párosításban még nem dirigálták csapatunkat.

A mérkőzést felváltva kezdte gólokkal a két csapat, válogatottunk az 5. perc végén, 3–2-nél vezetett először. Tomori kétszer is eredményes volt. A vezetés átvételét követően végig nálunk volt az előny, és bár a 14. percben Bíró Blanka remek bravúrral hetest hárított, a kettős emberelőnyben lévő horvátok egyenlíteni (6–6) tudtak. Mindkét csapat támadójátékába többször is hiba csúszott, s nemcsak a lövések voltak pontatlanok, de olykor egy-egy könnyűnek látszó átadást is ellenfélhez passzoltak a csapatok.

Pontatlan támadójáték, horvát vezetés

A 17. percben Kovacsics pompás átlövéssel szerzett újra vezetést csapatunknak (7–6), s bár előnyünk csupán fél percig tartott, mégis örülhettünk, mert Kovacsics gólja egy 5 perces magyar gólcsendet zárt le. A 21. perc elején immár két góllal (7–9) vezettek a horvátok. Támadójátékunk sajnos folyamatosan sok pontatlansággal párosult, a 11. és a 24. perc között eltelt időben mindössze Kovacsics Anikó találatát jegyezhettük fel magyar oldalon. Mindez az eredményen is érzékelhető volt. A mérkőzés ezen szakaszában egyébként a horvátok sem játszottak jól, így különösen fájó volt, hogy mégis ők voltak előnyben.

A miénk volt a félidő hajrára

A 25. percben Klujber Katrin hetesből szerencsére eredményes volt, így zárkózni tudunk (9–10), már csak egy góllal vezettek, igaz, az ellentámadásból rögtön gólt dobtak, így újra kettő volt a horvát előny. Klujber egy újabb hetest értékesített, majd Lakatos kiállítása után ismét emberhátrányba kerültünk. Krstik sajnos kíméletlenül bevarrta a felsőbe a hetest (10–12), így nehéznek ígérkezett az első félidő hajrája. Szőllősi-Zsácsik betörés után szerzett gyönyörű gólja után újra hetest harcoltunk ki – ezúttal Tóvizi -, amelyet Klujber szerencsére ezúttal is belőtt. Ezzel egyenlőre (12–12) alakult a mérkőzés állása, és bizony nem panaszkodhattunk a játékvezetők ténykedésére... Csupán 14 másodperc volt hátra a félidőből, amikor Elek Gáborék időt kértek. Bár mindkét kapu előtt adódott még lehetőség, mégsem született újabb gól, így döntetlen állásról folytatódhatott a meccs.

Gólgazdag kezdés, majd kapusbravúrok

A második félidő elején felváltva potyogtak a gólok, alig négy perc alatt 3-3 gólt szerzett (15–15) mindkét csapat. Utána azonban mindkét kapus, Szikora és Pijevic is parádézni kezdett a kapuban, így a gyors gólváltások megszűntek. A 43. percben ismét vezettek a horvátok (17-18) egy szép ejtés után, és áttértek a nyitott védekezésre, amivel nem igazán tudtunk mit kezdeni támadásban. Olykor érezhető volt, hogy esetlegesen zárulnak az akcióink. A 45. percben Szikora Melinda újra hetest védett, ami kulcsfontosságú volt, hiszen nem tudtak két góllal elhúzni a horvátok. Ráadásul Schatzl Nadine egyenlíteni is tudott.

Kiállítás, a legrosszabbkor

A 46. percben egy szabálytalanság után Kovacsics Anikót állították ki a montenegrói bírók, kissé talán túl szigorúan is. Kár volt az emberhátrányért, mert éppen lendületbe látszott jönni csapatunk. Klujber Katrin azonban így is betalált, ami már a 7. gólja volt, így Szikora mellett ő volt a kulcsemberünk ma. A hátrányt mindenesetre átvészeltük.

Az utolsó 10 percre teljesen nyílt eredménnyel (19-20) fordultak a csapatok, aligha lehetett volna találni bárkit is, aki meg tudta volna jósolni, hogy végül ki nyeri a találkozót. A bírók is egyre több "véleményes" ítélettel vétették észre magukat, bár rögtön le kell szögezni, hogy nem emiatt alakult számunkra nehezen a meccs...

A végén jobban koncentráltak a horvátok...

Az 52. percben időt kért a magyar edzőpáros, miután a horvátok egy beállós-góllal ismét kétgólos (19–21) előnyre tettek szert. Ezzel egyértelművé vált, hogy elöl muszáj lesz pontosabban befejezni a támadásokat, különben vereség lesz a történet vége. Az időkérésnél Elek Gábor is erre próbálta felhívni a figyelmet, de sajnos hiába. Az újabb, közel 10 perces gólcsend után háromgólos horvát előnyt (19–22) jegyezhettünk fel. Mivel ekkor már az 57. perc elején jártunk, a horvát kapitány is kikérte az idejét, hiszen érezte: ez a magyar válogatott most verhető lehet a számukra. Bár a támadásnál lépéshibát vétett a horvát támadó, Pijevic újabb bravúrja után ismét betaláltak a horvátok (19–23), amellyel eldőlt a mérkőzés. Klujber ugyan a következő támadásból megszerezte a 20. magyar gólt, ám már csak másfél perc volt hátra. Blazevic ráadásul szép gólt lőtt (20–24), így szinte sima horvát győzelem kerekedett a meccsből.

Minden téren javulás kell

Klujber – önmaga 9. gólját szerezve –, valamint Schatzl szépített valamicskét az eredményen, de ez sovány vigasznak is kevés volt. A horvát válogatott a végén már nem erőltette mindenáron a gólszerzést, de nem is volt miért, hiszen így is kétgólos győzelmet arattak ellenünk. A 24–22-es vereség tragédiát még nem jelent, a csoportból való továbbjutásról egyelőre nem kell lemondani, hiszen ez csak az első meccs volt. Ám az nem lehet kérdés, hogy úgy a védekezési fegyelemben, mint a támadási hatékonyságban jelentős javulás kell, ha szép eredményt szeretnénk elérni a dániai kontinenstornán.

A javításra vasárnap délután lehet esélyünk, Szerbia ellen, feltéve, hogy a koronavírussal sújtott szerb csapat ki tud állni a mieink ellen.

Vezető kép: MTI/Ritzau/EPA/Bo Amstrup