A fehérvári hokisok máris ott vannak az osztrák bajnokság rájátszásában (PS-interjú!)
2007 nyarán csatlakozott a Hydro Fehérvár AV19 jégkorong-csapata az osztrák bajnoksághoz, ahol azóta is folyamatosan szerepel. Bár a közel másfél évtized alatt rendszeresen akadtak remek eredmények, figyelemfelkeltő szereplések, olyan nagyszerű idénykezdetet, mint a mostani, még egyszer sem produkált a koronázóváros csapata. Szélig Viktor general managerrel a sikeres szereplés háttere mellett a koronavírus okozta nehézségekről és a szurkolók égető hiányáról is beszélgettünk.
Az ICEHL alapszakaszának lényegében vége, és a Hydro Fehérvár AV19 mindvégig élcsapat az idén, sőt, olykor éllovas is volt. Minek tudható be az idei kimagasló szereplés?
Mindenképpen több összetevős folyamatról beszélhetünk, ha a szereplés okát boncolgatjuk. Kétségtelen tény, hogy közel vagyunk a maximális teljesítményünkhöz, és ez alapvetően határozza meg az eredményességünket. Azt is ki szeretném emelni, hogy nemcsak a játékosok, de a csapat körül dolgozók valamennyien remek munkát végeznek, így a jó szereplés közös munka eredménye. Szakmai értelemben feltétlenül meg kell említeni még két fontos dolgot. Az egyik a játékoskeret összetétele, a másik pedig a vezetőedzőnk, Antti Karhula személye.
A játékoskeret esetében az előző nyáron mintha kevésbé cserélődött volna ki a keret, mint szokott.
Igen, ez pontosan így van, erre utaltam én is. Hat új játékos érkezett csak, közülük is voltak, akik részben azért, mert akadtak hiányposztjaink, például a kapus- vagy a centerposzton. De mindent egybevetve ez nem jelent nagy változást a tavalyi keretünkhöz képest, ami adott egyfajta kiindulási alapot. Az érkezők vonatkozásában pedig most tényleg elmondhattuk, hogy olyan játékosok csatlakoztak a keretünkhöz, akik azonnali és jelentős erősítést jelentettek számunkra. Itt külön kiemelném Hári János és Bartalis István személyét, akiknek a jó formája nemcsak a Volán, de a válogatott szempontjából is sarkalatos kérdés, hiszen mindketten alapemberek a nemzeti csapatban is.
Ami a finn vezetőedzőt illeti, az eddigi szereplés igazolta a döntésüket, hogy feljebb léptették a szakmai rangsorban és kezébe kapta a csapatot. Mi alapján döntöttek úgy, hogy nem keresnek valahol máshol új szakvezetőt, hanem a korábbi másodedzőt nevezik ki vezetőedzőnek?
Antti Karhula immáron a harmadik szezonját tölti nálunk, nem újkeletű tehát a közös munka. Nagyszerű szakembernek ismertük meg az idő alatt, amikor csapatunknál másodedzőként dolgozott.
A felkészültsége megkérdőjelezhetetlen és a játékosokkal is jó szakmai, valamint emberi kapcsolatban van. Ezért amikor az edző személyéről döntenünk kellett, kézenfekvő választásnak tűnt, hogy a csapatot és az osztrák liga mezőnyét amúgy is jól ismerő tréner kapjon lehetőséget vezetőedzőként.
A szakmai stáb egyébként így is bővült új szakemberrel, ugyanis Karhula honfitársa, Arttu Lipsanen, valamint Kiss Dávid is a csapat mellett dolgozik immár. Dávidról azt kell tudni, hogy az Ifjabb Ocskay Gábor Jégkorong Akadémián végigjárta a szamárlétrát, dolgozott a különböző korosztályos csapataink mellett, s most lehetőséget kapott arra, hogy a felnőtt csapat stábjában is bizonyíthasson. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy Kiss Dávid és Arttu Lipsanen jó csapatot alkot Antti Karhulával.
Napjaink valóságában sajnos kihagyhatatlan kérdés, hogy miként hat a csapatra, illetve az egész bajnokságra a koronavírus-járvány.
Sajnos a mi életünkre is alapvető hatással van a járvány. Mondom ezt annak ellenére is, hogy összességében mégsem érezném igazságosnak, ha panaszkodnék, hiszen mindentől függetlenül mi edzhetünk, játszhatunk, zajlik a bajnokság. Az ugyanakkor vitán felüli, hogy olyan élethelyzetekre kellett és kell folyamatosan megoldásokat találnunk, amelyeket sem játékoskoromban, sem pedig a vezetői ténykedésem korábbi szakaszaiban nem tapasztaltam meg.
Két hullámban érte el a csapatot a koronavírus
Mondana konkrét példákat is?
Jó néhány ilyet tudok mondani. Vegyük például azt, hogy jó ideig transzferstopot léptettek életbe a liga vezetői, ez idő alatt nem lehetett játékost igazolni egymástól. Aztán szintén a vírushelyzet okán jó ideig kérdőjeles volt a bajnokság rajtja. A zárt kapus meccsek igen jelentős bevételkiesést is okoztak és okoznak, amelynek fedezetét máshonnan kell előteremteni. Mindemellett már a kezdet kezdetén fel kellett készülnünk arra, hogy a járvány bennünket sem kerül majd el, ami sajnos be is következett.
Szeptember és november eleje között két hullámban nálunk is végigsöpört a járvány. Készülve erre a lehetőségre, már idejekorán kidolgoztunk egy protokollt, amellyel kezelni igyekeztünk a rendkívüli helyzetet. Ez sikerült is, ám mindent egybevetve meg kell állapítanunk, hogy a járvány valamennyiünket különleges feladatok elé állította és állítja most is. A játékosok részéről is, az orvosi stáb részéről is és mindenki részéről egy teljesen más gondolkodást és gondoskodást igényel a helyzet.
Napi szinten van például nálunk kérdőív-kitöltés, részben azért is, hogy az esetleges tünetekről már reggel tudjunk, és szükség esetén a lehetséges vírushordozó csapattag elkülönítése, tesztje megtörténhessen, próbáljuk meg minél előbb megfékezni, hogy ne terjedjen tovább a dolog. A játékosok és a stábtagok egyaránt közreműködtek ebben, ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a járványtól függetlenül le tudtuk a meccseinket játszani. Ez is komoly sikerként könyvelhető el a jelenlegi helyzetben. Ugyanakkor az eddigi óvatosság fenntartása továbbra is indokolt és mi ugyanúgy oda fogunk figyelni a jövőben is a protokollok betartására, ahogyan eddig is tettük.
Hiába üres a csarnok, a szurkolókért is küzdenek
Figyelembe véve, hogy a szurkolókkal milyen szimbiózisban él a fehérvári csapat, gondolom, a zárt kapus meccsek is hátrányt jelentenek...
Ez olyannyira így van, hogy a koronavírus összes negatív hozadéka közül egyértelműen a szurkolók hiánya a legjelentősebb. Találó volt a szimbiózis, mint jelző, ráadásul a szurkolók itt, Fehérváron rendre olyan hangulatot, olyan atmoszférát teremtenek a csarnokban, ami az egész osztrák liga szintjén is egyedülállónak nevezhető. Ezt most kényszerűségből nélkülöznünk kell, miközben a szurkolók így is többször kifejezésre juttatják a csapat iránti szeretetüket. Az egyik ausztriai meccsre például szurkolói „sorfal” között gördült ki a busz, kihasználva azt, hogy az utcán való jelenlét a vírus ellenére is lehetséges. A sikeres szereplésünknek azért is örülünk nagyon, mert ha a meccseinkre nem is lehetséges kijönniük, azért mégis örömet tudunk okozni a számukra. Mint ahogyan ők is megtesznek minden tőlük telhetőt: megoldották például, hogy a csarnokba kikerüljön jó néhány drapéria, amelyeken rajta vannak az üzeneteik, s amelyekkel jelzik: bár fizikailag nem lehetnek jelen, lelkileg ugyanúgy mellettünk állnak. Azt hiszem, az a legkevesebb, hogy mi is kettőzött erővel is küzdünk valamennyien a szurkolókért!
Megvan az esély minden idők legjobb szereplésére
Visszatérve a szakmához: hol lehet a Fehérvár számára a végállomás az idei bajnokságban? Benne lehet az idei évben egy rendkívül kimagasló szereplés, akár egy éremszerzéssel a végén?
Azzal kell kezdeni, hogy a csapat története során még sosem jutott az első körnél tovább az osztrák liga rájátszásában. Vagyis, ha most sikerülne a rájátszásban túljutni az első párharcon, már azzal is minden idők legnagyobb sikerét érnénk el. Engedje meg ugyanakkor, hogy ezzel le is zárjam válaszom jövőre vonatkozó részét, két okból is.
Az idei bajnokság – és maga a mögöttünk hagyott szűk egy év – megmutatta, hogy jelenleg lényegében egy-két hétre lehet és szabad csak előre tervezni.
Fontos persze, hogy legyenek álmaink, szakmai vágyaink, ám olyan nagy a bizonytalanság a vírus miatt, hogy nem érdemes arról ábrándozni, hogy mi lesz majd két vagy három hónap múlva, vagy éppen milyen jó lenne a dobogón végezni. A rájátszás különben is mindig egy „új bajnokság”, ahol bármi megtörténhet. Ezen kívül akár a korábbi játékos-pályafutásomra, akár a néhány éve indult vezetői időszakomra gondolok vissza, azt kell látni, hogy tévút, ha túlzottan messzire tekintünk előre. Mindig a következő feladatra kell összpontosítani, az éppen előttünk álló rivális ellen kell tudásunk legjavát nyújtani. Csak így van esélye annak, hogy az adott sorozat végén, a végelszámoláskor elégedettek lehessünk majd a végeredménnyel.
Vezető kép: Hydro Fehérvár AV19 - Soós Attila
