Ha nehezen is, de győztek a sógorok: az osztrákok 3–1-re megverték Észak-Macedóniát
Kimondottan jó meccset játszott Ausztria és Észak-Macedónia a C csoport nyitómeccsén. Ausztria gyönyörű góllal szerzett vezetést Bukarestben, és bár Pandev egy szerencsés góllal egyenlített, végül behúzta az osztrák csapat a mérkőzést. A hajrában egymás után kétszer is beköszöntek, így 3–1-re nyertek. Nem érdemtelenül, de Pandevék is megérdemlik a dicséretet.
Nem kevesen vagyunk úgy, hogy minden vb és Eb előtt és alatt kimazsolázzuk a legkisebb, legkevésbé esélyes csapatokat magunknak. Természetes emberi reakció – legalább annyira emberi, mint mindig a nagyoknak szurkolni, az élcsapatokhoz „dörgölőzni”.
Azért a „magunkfajtáknak”, a könnyűsúlyúak számára romantikusabb az előbbi változat. Így drukkoltam én is mindig tiszta szívvel a szimpatikusabb afrikai, ázsiai és európai kiscsapatoknak, még inkább akkor, ha az adott válogatottnak még stílusa is volt. Észak-Macedónia pont ilyen. Egyrészt kelet-európai, másrészt teljesen esélytelennek tűnt, harmadrészt igazi egyéniségek játszanak benne. Például Pandev.
A nemzeti együttes csapatkapitánya úgy néz ki, mint egy szimpatikus targoncás. Nem kidolgozott testű atléta, nem túl gyors, de igazi régivágású futballista, olyan karrierrel, amilyenről a magyarok csak álmodhatnak. Már tíz éve is negyvenévesnek nézett ki (már csak a kopaszsága miatt is), most meg már majdnem annyi. Igazi jutalomjáték ez az Eb a számára, a Mourinho-féle legendás Interrel megnyerte a Bajnokok Ligáját, most a Genoában futballozik és ezzel a tornával búcsúzik a válogatottól.
Aztán ott van az ex-újpesti Bardi, aki már a spanyol Levantében játszik, de nem lenne meglepő, ha egyszer egy még komolyabb csapat is elvinné. Ő nagyon kilógott a magyar bajnokságból, papírforma volt, hogy nem sokáig marad. Így is történt. Elmasz nála is nagyobb ígéret – és csak 21 éves –, ő a Napoliban futballozik, és hatalmas tehetségnek tartják.
A mérkőzés elején nem kellett csalódnunk, és az észak-macedón csapat irányította a játékot, kifejezetten kombinatívan futballozott. Ehhez képest persze Ausztria szerezte meg a vezetést: a Lipcsében játszó Sabitzer ívelt szépen Lainer elé, aki a levegőben úszva gyönyörűen a hálóba simította a labdát. Ami szép, az szép (1–0).
Nem sokkal később megduplázhatta volna az előnyét az osztrák csapat, de kimaradt a ziccer és meg is lett a böjtje: az osztrák védelem szerencsétlenkedése után Pandev elé került a labda, aki köszönte szépen (1–1). Ezzel Gera Zoltánt megelőzve az Eb-k második legidősebb gólszerzője lett.
A szünet után inkább Ausztria nyomott, de az első nagy helyzet az észak-macedónoké volt, Nikolov kiugrása után Pandev emelt fölé. Aztán az észak-macedón kapus védett elképesztően szépet, vetődve valahogy kitornázta az osztrák fejest – az Eb eddigi talán legnagyobb bravúrja volt. A hajrára megint egészen lüktető lett a meccs, felváltva támadtak a csapatok, benne volt az újabb gól a mérkőzésben. És jött is: az addig összességében magabiztosan röpködő Dimitrijevszki Alaba éles beadására rosszul vetődött ki, Gregoritsch pedig köszönte szépen (2–1).
Bár az észak-macedón csapat nem adta fel, Ausztria szerzett újabb gólt: a kevéssé szimpatikus Arnautovic eldöntötte a meccset (3–1). Aztán dühöngött egyet – ő talán tudja, miért. Az osztrák válogatott történelme során első Eb-meccsét nyerte meg (!), de Észak-Macedónia is megérdemli a dícséretet.
