Pesti Srácok

Óriási harc végén hajszállal maradt le az éremről Muszukajev Iszmail

Óriási harc végén hajszállal maradt le az éremről Muszukajev Iszmail

Tegnapi meglepetésszerű elődöntős veresége után bronzéremért birkózhatott Muszukajev Iszmail a szabadfogásúak 65 kilogrammos súlycsoportjában, ellenfele az albán színekben versenyző csecsen, Islam Dudajev volt. Az első menetben váratlan hátrányba került, majd onnan visszakapaszkodott, a második menetben pedig hatalmas szívvel támadt fel már szinte reménytelen helyzetben. Végül minimális különbséggel szenvedett vereséget egy videózás következményeként, de minden elismerést megérdemel ezért a hatalmas akarásért, amivel küzdött.

Kellemetlen meglepetéssel indult a bronzmeccs is, bő egy percnyi tapogatózás után rászóltak Dudajevre, hogy legyen aktívabb, ő pedig hallgatott a figyelmeztetésre. Befogta Muszukajevet, két akciót is megcsinált, majd két vállra fektette – nagy szerencse, hogy ez utóbbi már a szőnyegen kívülre sodródva történt. Így is jókora, 8:2-es előnyt rakott össze magának, egy négypontos és két kétpontos akcióval. Muszukajev viszont nagy szívvel ment előre, mögé tudott kerülni ellenfelének, és akciót csinálni, így az első menet végére ledolgozta a hátrány jelentős részét, 8:6-os állásnál fordultak.

A második menet elején Muszukajev próbált támadni, kereste a fogást, szokásához híven leginkább lábra, de fáradtnak látszott. Az albániai újabb akciót tudott végrehajtani, majd mögé került, amire Muszukajev is mögékerüléssel válaszolt, de folyamatosan hátrányban volt. 12:6-nál, az egyre fogyó idő mellett kezdett reménytelennek látszani a helyzet, de a magyar színekben birkózó versenyző óriási energiákat mozgósított, és visszajött a meccsbe. Másodpercekkel a vége előtt nagyon szép hajrával megcsinálta a hiányzó négypontos akciót, 12:12-re egyenlítve, és mivel övé volt az utolsó a legnagyobb értékű akciók közül, ő állt nyerésre. Azaz állt volna, csakhogy az albánok megchallenge-elték az akció végét, és Muszukajev szőnyegről kilépéséért megítéltek egy pontot Dudajevnek, így 13:12-re utóbbi nyerte az összecsapást. Fájó ez a véleményes döntés, hiszen teljesen háromesélyes helyzet volt, mindkét birkózó kilépett egy ponton, tehát ítélhettek volna bármelyikük ellen, vagy akár úgy is, hogy nincs mit ítélni. Sajnos a szempontunkból legrosszabb bírói ítélet született.

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.