Tűz nélkül nem megy – Elbukta az elődöntőt a férfi pólócsapatunk
Látványosan, magával ragadóan kezdett a magyar csapat az elődöntő kezdetén, magabiztosan járt a labda, és sültek a kezek, pillanatok alatt elhúztunk két góllal, aztán viszont érthetetetlen, mi történt. Visszatelepedett a magyar csapatra ugyanaz az önbizalomhiányos, fantáziátlan labdajáratás, ami az olimpia összes nehéz meccsét jellemezte. Mindenki csak tologatta, nem mertek vállalni a játékosaink, az első pár percet kivéve nem lehetett érezni a csapaton a „megfogom azt' beverem” jellegű eltökéltséget. A meccs közepére a horvátok át tudták fordítani a meccs menetét, onnantól mi futottunk az eredmény után, és hiába voltak meg a lehetőségeink még a végén is, ebben a csapatban itt Párizsban nem ég az a tűz, ami aranyérmet tud teremni.
A legelső támadásból horvát támadással kezdődött a találkozó, de nem volt gond, nagyon összeszedett és felspannolt magyar csapat ugrott medencébe. Azon nyomban válaszoltunk, Jansik emelkedett tökéletes ütemben centerben, és a kapuba pofozta az érkező labdát. Vámos távoltól bombázott a horvát kapuba, majd ugyanő szépen lehalászta az egyik horvát átadást, az ellentámadásból megúsztunk, és a kapott emberelőnyt is kihasználva, Fekete Gergőt teljesen tisztán találta egy passz az ellenfél kapuja előtt, ő pedig élt a ziccerrel. Jó volt látni a magyar arcokon az akarást, az igyekezetet a feltüzelt lelkiállapotot. Ezután kicsit megtorpant a játékunk, a védekezésben alapvetően nem volt gond, de a horvátok is levédekeztek minket, és kontrákat is kaptak a teljesen kétesélyes ítéleteknél. A negyed végére fel tudtak zárkózni, miután biztos kézzel lőttek akcióból, így döntetlen állásnál fordultak a csapatok.
A második negyed elején újra elhozták a horvátok a labdát, így az emberelőnyüket is hozták magukkal az előző játékrész végéről, de kivédekeztük. Manhercz próbált újra felszállni arra a vonatra, amelyen az olaszok ellen ült, de a kapus védte az első löketét. Ötméterest kaptunk, Bijač kivédte Vámos pattintott büntetőjét, ám a labda visszapattant a végrehajtónkhoz, ő pedig közelről berámolta a labdát. Jó nagy tűzijátékot rendeztek a horvátok a kapunk előtt, emberelőnyben háromszor is lőttek, Vogel mindent védett, de mindig visszapattant hozzájuk, végül megszereztük a labdát. Nem sokkal később szintén büntetőt kaptak a horvátok, és egyenlítettek belőle. Varga Dumi zsenialitása villant meg: nagy-nagy lóbálással ijesztgetett, aztán leadta, visszakapta, újra lóbált, mindenki várta a bombát a blokkban is, ő pedig elegánsan a sarokba emelt. Az ellenfél fórból rögtön egalizálni tudtak. Háraira ráutaztak a bírók, rendszeresen kontrát fújtak ellene, ráadásul az emberelőnyöket is sokkal bőkezűbben osztogatták a horvátoknak. Különösen az olyan színészi alakításoknál volt ez idegesítő, amikor a horvát beszorította Molnár Erik karját, és a magyart állították ki, mert nem ment el onnan, hogy hagyja elvégezni a szabaddobást. Vogel hiába jött bele a védésbe, egy távoli akciógóllal vezetést szerzett Horvátország. A negyed végén újra emberelőnyt kaptak, amit egy időkéréssel megtanácskozva be is lőttek, habár Vogel rajta volt.
A harmadik ráúszás végre a miénk lett, gólig viszont nem jutottunk belőle. Mínusz kettőnél fontosat védett Vogel, aztán Bijać is hárította két próbálkozásunkat emberelőnyben, illetve elfogyott emberelőnyben, aztán az újabb fórból Vámos lövetett gólt a viszonylag szabadon hagyott Angyallal. A horvátok újabb fórból állították vissza a közte kettőt, az emberelőnyök aránya egyébként ekkor 9:6 volt a javukra, nem beszélve az ellenünk ítélt kontrákról. Egy újabb kimaradt fórunk után Fekete Gergő volt rámenős a kipattanónál, és csak szabálytalanul tudták megállítani, ötméterest kaptunk, Manhercz viszont tragikusan mellébombázta. Jansik lendületesen kapta a labdát a horvát kapu előtt, és utána gyönyörűen pókhálózta ki vele a felső sarkot – ő jó formában volt ma. Sajnos a horvátok egyből lemásolták a mozdulatot, nem bírtunk elrugaszkodni a kétgólos hátrányról. Hárai arcába kell csúsznia a fejéről a sapkának, hogy a javára ítéljenek centerben, az emberelőnyünk aztán büntetővé változott, de Vámos is kihagyta. Két kimaradt büntető mellett álltunk kétgólos vesztésre, és csak Vogel nagyszerű védésének volt köszönhető, hogy nem lett belőle három, még emberhátrányban sem.
Fekete Gergő elhozta a horvátok úszási bojkottja miatt megismételt ráúszást, eltelt viszont az első két perc gól nélkül. Nem és nem tudtunk odaérni a támadásban a megfelelő pillanatokra, csak az volt a szerencsénk, hogy a horvátok támadási lendülete is alábbhagyott, miközben a fő góllövőjük kipontozódott. Nagy Ádám törte meg fórból a kínzó gólcsendünket, majd jól kiszorítottuk őket védekezésnél, és Vogel szépen védett. Angyal sapkáját hiába kócolták össze, elengedték a bírók a horvát védekezést – összességében továbbra sem voltunk olyan élesek elöl, mint a meccs kezdetén. A horvátok támadása ugyanúgy beragadt a végére, mint a miénk, látványosan elfáradtak, a magyar csapat viszont nem tudott megújulni, és gól nélkül zárult az utolsó percek oda-vissza úszkálása.
MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 8:9 (3:3, 2:4, 2:2, 1:0)
magyar gólszerzők: Vámos és Jansik 2-2, Fekete G., Varga D., Angyal és Nagy Á. 1-1
