Elment a 'Legnagyobb' - Isten veled Muhammad Ali!
Elment a ’Legnagyobb’. Önmagát hívta így, de mások is átvették. Muhammad Ali több volt bokszolónál. Ikon volt. Szimbólum. A mindent legyőző akarat, az önmegvalósítás, a legyőzhetetlenség jelképe. Még akkor is, ha többször is legyőzték. Most, legutoljára a betegség, a halál.
Sok könyvet elolvastam Aliról, de a leginkább Norman Mailer regényíró A bokszmeccs című műve fogott meg. Az amerikai író elkísérte Alit és fiatal ellenfelét, George Foremant Zairébe, ahol 1974-ben megvívták az elmúlt évszázad egyik legjelentősebb meccsét, a híres Rumble in the Jungle-t (nagyjából: dübörgés a dzsungelben). Mailer bemutatta a színpadot – Mobutu afrikai diktatúráját –, a két főhőst – egymás szöges ellentétét –, a felkészülést, és persze magát a meccset. Menetről menetre, percről percre.
A zseniális Ali ekkor már túl volt igazi fénykorán, a hosszú eltiltás – nem volt hajlandó Vietnámba vonulni –, és a pályafutását megtörő Joe Frazier elleni vereség után már sohasem volt az igazi. Már nem táncolt úgy, akár egy pillangó. Kivárásra játszott. A pokoli hőségben a köteleknek dőlt, és csak nyelte, nyelte az ütéseket, még akkor is borzasztóan sokat, ha tudjuk, Foreman támadásainak többségét kivédekezte, alkarjaival hárította. A fiatal, bivalyerős, toronymagas esélyes Foreman – aki korábban lemészárolta az Alit legyőző ’Füstös’ Fraziert –, egyszerűen elfogyott az ütközet végére, és amikor ezt a ’Legnagyobb’ megérezte, könyörtelenül kiütötte. Nyert, s mégis ő veszített sokat. Sokak szerint azt a győzelmet, azt a számtalan benyelt, beszedett ütést ’fizette meg’ a Parkinson-kórral.
Hosszan, sokáig betegeskedett, de méltósággal viselte. Szörnyű tragédia: az az ember, aki régen a szavak, a megnyilatkozások mestere volt öregkorára csak kereste a szavakat. Ez az ember sorsa. Most viszont emlékezzünk arra az ikonra, aki hatalmas hatást gyakorolt hazájára, az Egyesült Államokra, és akinél kevesen tettek többet a feketékért. Jellemző, hogy a brit BBC olvasói 1999-ben az évszázad sportolójának szavazták, míg az amerikai Sports Illustrated megválasztotta az elmúlt száz esztendő legismertebb sportolójának. Nem is volt ennél kevesebb. Több volt. Búcsúzunk tőle a néhány évvel ezelőtt elhunyt Mailer szavaival:
„Mindig mellbevágó élmény újra megpillantani. Nem élőben, a televízióban, hanem színről színre, amint legjobb formájában áll az orrunk előtt. Ilyenkor az a veszély fenyegeti a Világ Legkiválóbb Sportolóját, hogy nyomban a legszebbnek is látjuk, és menthetetlenül affekta kifejezések tolakodnak elő. A nők jól hallhatóan mély levegőt vesznek. A férfiak a földre szegezik a tekintetüket – megint eszükbe juttatták saját hitványságukat. Ha Ali sohasem szólalna meg, hogy követ hajítson a közvélemény állóvizébe, akkor is rajongást vagy gyűlöletet váltana ki az emberekből. Mert ő a Mennyország Hercege – ezt üzeni a testét övező csönd, mikor épp ragyogó passzban van.”
Így illő rá emlékezni. A ’Legnagyobbként’. Isten veled, Muhammad Ali!
fotó: ujszo.com
