Pesti Srácok

Partvonal: Felemás negyeddöntők

Partvonal: Felemás negyeddöntők

Felemásra sikeredtek eddig a negyeddöntők – így gondolja ezt a PestiSrácok állandó Eb-szakértője, Vén Gábor is. A kört a minősíthetetlenül gyatra horvát-portugál mérkőzés nyitotta, a kifejezetten mozgalmas találkozóvá kerekedő walesi–belga folytatta, a német–olaszt pedig a várakozásoknak megfelelően, hatalmas küzdelem és előtérbe helyezett védekezés jellemezte.

vengabor
„Nagy csalódással kezdődtek a negyeddöntők, hiszen a horvát–portugál meccs említésre sem érdemes, a walesi–belga találkozó viszont méltó volt egy ilyen nagy tornához. A walesiekről még a legelején mondtam, hogy végig ezt a küzdő, hajtós focit fogják játszani, és messzire jutottak vele, ennek ellenére azt hittem, a belgák velük is elbírnak, hiszen sokkal jobb játékosokból áll a csapatuk. Szimpatikus ez a megbízható és egyszersmind őszinte foci, amit játszanak Bale-ék. Nem variálják túl, hanem egyenesen játsszák, amiben a legjobbak. A belgák ellen megmutatták, hogy nem is feltétlenül nevezhetők kiscsapatnak”

Wales régen jutott ki világversenyre, így felszabadultan, tét nélkül vághattak neki, ugyanakkor magabiztosan és nyugodtan menetelnek. Ebben Vén szerint nagy szerepe van Bale-nek, nemcsak mint kiváló játékosnak, hanem mint vezéregyéniségnek is:

PestiSracok facebook image

Az egykori magyar bajnok labdarúgó ugyanakkor a vezéregyéniség hiányát említette két magasan jegyzett csapat, a spanyolok és az angolok kiesésével kapcsolatban: „A spanyoloknál nem játszott Casillas, nem volt már Xavi, és mintha nem rendelkeznének olyan játékossal, aki lelkileg is a hátán vihetné a csapatot. Az angolok lebőgése pedig szánalmas volt. Az a katasztrofális reménytelenség a magyar foci összeomlásait juttathatta eszünkbe.”

Ennyi tizenegyest nem lehet kihagyni

„A német–olasz meccsen Özil góljáig nem nagyon lehet mit kiemelni, az olaszok találkozóira jellemzően, mindenki a biztonságra törekedett. A németek a góljukat követően több megmozdulással jelezték, hogy el akarják dönteni a továbbjutást, de az egyenlítést követően alábbhagyott a lendületük” – foglalta össze Vén Gábor, aki az olasz szövetségi kapitány fontosságáról is beszélt. „Conte nagyon érti a szakmáját, de hasonlóan fontos, hogy nagyon szenvedélyes is. Ez a túlfűtöttség valakinek nem tetszik, nekem azonban rokonszenves. Hajtja a csapatát, felrázza őket, és elérte azt, ami egy edző esetében elsődleges – hogy a játékosai elfogadják, bízzanak benne. Az olasz válogatott ereje a csapategységben és a Conte által kitalált és a csapat által végrehajtott taktikában van.”

Természetesen nem lehet nem szólni a tizenegyespárbajról, amely sokáig emlékezetes marad. „Ez ilyenkor már lélektani dolog, viszont nem is tudom megérteni, hogy maradhatott ki az első tíz büntetőből hat. Ha a kapusok irányt fogtak, akkor általában ki is védték a lövést. Ezzel a szökdeléssel, kézlóbálással, amit Neuer csinált, lehet terrorizálni a játékost, de Buffon is erős kisugárzással rendelkezik. Ha a játékos előre eldönti, hogy hova lövi, és érzi, hogy a kapus jó felé mozdult, akkor elbizonytalanodhat. A másik eset, amikor megvárja, hogy a kapus elmozduljon valamerre, és aztán lövi el; ennek viszont az a nehézsége, hogy rendkívül rövid idő alatt kell határozott döntést hozni. Ilyen világsztároknak azonban a kapusok magabiztossága mellett sem szabadna ennyire rosszul rúgniuk a büntetőket.”

nyitókép: uefa.com

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.