Hosszú Katinka maga a csoda: megvédte Európa-bajnoki címét 200 vegyesen!
Hosszú Katinka elképesztő, az elmúlt időszak kálváriája után, a korábban megszokott elképesztően magas szintű edzésmunka nélkül érkezett az Európa-bajnokságra, és megint bizonyította egészen kivételes klasszisát. Sokan leírták, korai volt: kedvenc számában, 200 méter vegyesen, hatalmas csatában újra aranyérmes lett.
Károgók, ideje elhallgatni. Hosszú Katinka megint bizonyított mindenkinek, azzal együtt, hogy már senkinek sem kell bizonyítania. Világklasszisunk élete egyik legkeményebb időszakán van túl, hetekig egyáltalán nem edzett, új edzője van, és mégis megcsinálta, amiért érkezett: 200 m vegyesen megnyerte az Európa-bajnokságot. Ötödször egymás után!
A szám olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki címvédője élete egyik legnagyobb kihívására, legnehezebb döntőjére készült. Az is lett. Ezzel a felkészüléssel, ezzel az időszakkal szó sem lehetett a korábbi fölényről, tudtuk, hogy már az éremért is mindent ki kell préselnie magából. Megtette. Bár az utolsó hosszra hátrányból indult, végül mindenkit lehajrázott, és minimális különbséggel, óriási csatában megnyerte a versenyt. Ideje 2:10.17, ez jó négy másodperccel elmarad legjobbjától, de ez senkit sem érdekel.
Azt hittük, hogy nem győzni jött az Európa-bajnokságra, hanem megmutatni, még mindig ott van az élmezőnyben, még így is ott van az élmezőnyben. Ehhez képest kedvenc számában ezúttal is megverte a mezőnyt. Ez egészen elképesztő teljesítmény.
„Ez az egész 200 vegyes szimbolizálta az idei évet, nagyon nehéz volt, nagyon nagy küzdés volt – mondta az M4-nek. – Nem egy óriási eredmény ez az idő, de ezt most a szívem által, az érzelmeim által nyertem meg.
Az elmúlt években az érzelmeim meggátoltak, de most ezek az érzelmek segítettek. Bármilyenek a körülmények, fel tudok állni a rajtkőre, és tudok küzdeni. Ezt viszem tovább Tokióba.”
Hosszú Katinka szerint ezt a döntőt fejben, mentális küzdelemben nyerte meg: „Próbáltam kihasználni, hogy benne vagyok a fejükben. Ez így is volt, így készültem. Próbáltam elhúzni háton, és tudtam, hogy a gyorson fog eldőlni.”
Fotó: Horváth Péter Gyula
