A focit szeretjük, nem az üzletet, és magyaroknak akarunk szurkolni, nem idegeneknek
Szurkolói szemmel talán az alábbi mondatok foglalják össze legjobban, hogy mi történt a focival. A Szuperliga megvalósítását ugyan megakadályozta az elemi erejű szurkolói felháborodás, de a FIFA és az UEFA ugyanaz a korrupt szervezet marad, mint volt. Aki szereti a labdarúgást és tudja, hogy milyen volt eredetileg, az rengeteg apró veszteséget volt kénytelen elviselni az elmúlt évtizedekben. Arról nem is beszélve, hogy minden országban, sőt, tájegységenként kicsit másképp játszották a helyiek. Ez a különbözőség volt benne az egyik legjobb dolog. Egy igazi szurkoló gondolatai következnek.
Az egész már akkor elkezdődött, mikor az első nevek felkerültek a mezekre, majd a klasszikus 1-11 számozást kibővítették 1-99-ig. Jött a harmadik számú mez, amely általában a klub tradicionális színeitől teljesen eltért, de mégis el lehetett adni a piacon. Természetesen minden évben más mez, hogy vastagabb legyen a tárca.
Jöttek a kínai, arab befektetők, megvásárolták, majd megváltoztatták a klubok címereit, színeit, neveit, eltörölték hagyományait. Jött a TV befolyása, érkeztek a péntek esti, vasárnap déli, hétfő esti meccsek, csak hogy minél több ember üljön le kanapéra a képernyő elé, és fizessen a fizetős csatornákért. Felkerültek a kínai szponzorok a mezekre és már reggel kellett játszani, hogy a világ másik végén is nézhessék, mert minél nagyobb a nézettség, annál nagyobb a bevétel. Jöttek az egész évben lehetséges igazolások, csillagászati összegekért vásárolták meg játékosokat és szakították ki a kis klubok kezéből, mert azok nem tudtak versenyezni a nagy nyugati klubokkal.
Mi meg csak néztünk, és nem értettük, hogy kelet-európai csapat miért nem lehet partiban egy nyugatival. Jöttek a névtelen külföldiek, aztán mosolyogtunk, mikor egy magyar csapatban tizenegy külföldi szerepelt a kezdőben, a magyar, helyi fiatalok helyett. Aztán megszoktuk ezt is. Jöttek a pofátlanul magas jegyárak, az ülőhelyek, mi meg csak azt vettük észre belőle, hogy a munkásosztály teljesen eltűnt a lelátókról, helyüket pedig átvették az érzelemmentes, fizetőképes turisták a világ minden részéről. A hangulat eltűnt, az arénák átváltoztak színházzá. A BEK-et eltörölték, jött a BL, ahol olyan csapat is indulhat, ami soha nem nyert bajnokságot a hazájában. Minél több meccs, annál több bevétel.
Lettek korlátok közé terelt játékosok, és az érzelmek szigorú büntetése, már örülni sem örülhettél akárhogy, mert egyből sárga lapot kaptál. Végignéztük, ahogy Nyonban külön raktárhelyiséget bérelt az UEFA, hogy a Katarból érkező megpakolt bőröndök elférjenek, egy vb-ért cserébe. Senkit nem érdekelt, hogy emberek százai halnak meg az építkezésen, és a téli világbajnokság, ami az összes bajnokságot keresztülhúzza. A bőrönd tartalma fontosabb volt. Sokan azt mondják, a futball halott. Nincs igazuk, a futball mindaddig élni fog, míg a kis srácok lent rúgják a bőrt az utcákon, tereken, két ledobott póló a kapujuk és könnyes szemmel rajonganak azokért a példaképeikért, akik a város utcáin nőttek fel, és átérzik, milyen a helyi focicsapat sikeréért küzdeni. A modern foci jöhet, rombolhat, de az érzelmeket nem pusztíthatja el soha.
Forrás: Nagy Balázs Facebook-posztja; Fotó: MTVA/Róka László
