Pesti Srácok

A franciák a rutinjukkal győztek le minket

A franciák a rutinjukkal győztek le minket

A világ csodálatát kivívó magyar szurkolótábor hangja ismét uralta a szentpétervári jégkorongcsarnokot, de ez is kevés volt az előzetesen verhetőnek tartott franciák ellen. A magyar válogatott a második harmadot leszámítva, többnyire fölényben játszott, egészen meglepő, hogy kapura lövésekben felül tudott múlni egy stabil A-csoportos ellenfelet, az eredményen viszont látszik a két csapat közti rutinbeli különbség.

A magyar válogatottól ezen a világbajnokságon már megszokott iramban indult a meccs. Erősen bekezdtünk, és egyből nekiugrottunk a legverhetőbbnek ígérkező ellenfelünknek, de sajnos ismét társult hozzánk az első két meccsünkön is minket hűségesen kísérő balszerencse. A nagy akarásban két kapuvasig jutottunk az első két percben. Egyértelműen domináltuk a játékot, amikor derült égből villámcsapásként jött a franciák vezető gólja. Emberelőnyben szépen kijátszott akcióból egyenlített Vas Márton négy perccel később, azonban az egyenlítő gólunk után újabb négy perccel Treille kerülte meg szépen a magyar védelmet, és a kapunkba lőtt. Felesleges kiállítások is tarkították a játékunkat, amit a harmad utolsó percében megbüntettek a franciák, de egészen hihetetlen mázlival. Fleury húzott el a bal oldalon, az égvilágon senki nem jött vele, ő pedig középre adott, és a védekező Wehrs cipőorráról a saját kapunkba pattogott a korong. Miénk volt az első játékrész, viszont a franciák kis túlzással annyiszor lőttek gólt, ahányszor kijöttek a magyar szorításból.

Az utolsó pillanatokban kapott gól megfogta a csapatot, mert a második harmadra elpárolgott a lendületünk és a fölényünk is. Hiába játszhattunk kétszer is emberelőnyben, a franciák rátelepedtek a játékra, többet birtokolták a korongot. Mi jóval fásultabbnak tűntünk, sok hibával játszottunk, és a pontatlan passzok sora miatt a támadásépítésben sem jeleskedtünk. Az egész harmad jóval lassabb és vontatottabb volt az elsőnél, hiszen a dominanciát átvevő franciáknak igazán nem volt hová sietniük kétgólos előnynél. Mindennek tetejébe háromra növelték az előnyt: ismét a harmad végén mattoltak minket egy könyörtelenül kihasznált létszámfölényes helyzetben.

Minden mindegy alapon vághattunk bele a harmadik harmadba, és az igyekezet megint azt a magyar válogatottat tükrözte, amelyet a meccs elején láttunk. Nagy Gergő váratlanul került óriási helyzetbe, amikor egyedül szembe találta magát a kapussal, de kiütközött az A-csoportos rutin hiánya, hiszen ahelyett, hogy magától értetődően bevágta volna, elspekulálta a lehetőséget. Ismét volt fazonja a játékunknak, eljutottunk helyzetekig, de a lövéseink levágódtak a kapusról vagy a blokkról. A franciák eközben leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy lassították a játékot, és a mi hibáinkra vártak. A megérdemelt magyar gól a 48. percre érett be, amikor Vas Márton remek középre adását az addig haloványan játszó Sofron igazította ügyesen a francia hálóba. Újra volt miért hajtanunk, de perceken belül ismét három góllal elhúztak a franciák egy újabb emberelőnyös góllal Treille révén. Rögtön ezután viszont felcsillant az elveszettnek hitt remény, hiszen a franciák kettős emberhátrányba kerültek, de a magyar csapat ereje eddigre már megcsappant, és öt a három ellen sem tudott betalálni. A kegyelemdöfést aztán a triplázó Treille adta meg, rögtön a kettős kiállítás lejárta után.

PestiSracok facebook image

Ellentmondásos az eredmény, hiszen nemcsak a játék képe alapján volt legalább egyenrangú ellenfél a magyar válogatott, de kapura lövésekben is felülmúlta a franciákat, utóbbiak viszont hatékony helyzetkihasználással megmutatták, hogy mennyit számít a legjobbak közt szerzett, többéves rutin.

MAGYARORSZÁG–FRANCIAORSZÁG 2:6 (1:3, 0:1, 1:2)

Magyarország:

Rajna – Wehrs, Dudás, Galló, Erdély, Sarauer – Szirányi, Sagert, Sofron, Bartalis, Sebők – Stipsicz, Vas M., Nagy G., Kóger, Vas J. – Garát, Kovács Cs., Benk, Nagy K., Banham. Szövetségi kapitány: Rich Chernomaz

Franciaország:

Huet – Auvitu, Moisand, Fleury, Bellemare, S. Treille – Beron, Chakiachvili, Y. Treille, Meunier, Perret – Janil, Raux, Da Costa, Bertrand, Bozon – Dieude Fauvel, Claireaux, Ritz, Lamperier, Desrosiers. Szövetségi kapitány: Dave Henderson

Gólszerzők:

13:10

Vas M.

(Nagy G., Wehrs), 47:58

Sofron

(Vas M., Bartalis), illetve 09:14

Ritz

(Auvitu, Moisand), 17:28

S. Treille

, 19:26

Fleury

(Bellemare, Auvitu), 38:03

Chakiachvili

(Y. Treille), 53:03

S. Treille

(Bellemare, Fleury), 56:11

S. Treille

(Bellemare, Claireaux)

Kiállítások:

12, ill. 10 perc

kép forrása: 24.hu

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.