Legendás csapat született: sorozatban harmadszor is Európa Liga-győztes a Sevilla

Manchester United, Borussia Dortmund, Villarreal – ezeket a csapatokat ejtette ki a Liverpool, amely sokáig emlékezetes párharcokat vívott az Európa Ligában. Hatalmas – Bajnokok Ligáját idéző – sorozat volt ez, nem véletlenül tartották a döntő előtt egy fokkal esélyesebbnek az angol együttest, annak ellenére, hogy ellenfele igazi kupaspecialistának számít. A Liverpoolra az elején nem lehetett panasz: Jürgen Klopp csapata remekül kezdte a bázeli döntőt, ráerőltette akaratát a kétszeres címvédő (és a kupát összesen addig már négyszer elnyerő) Sevillára, és teljesen megérdemelten szerezte meg a vezetést Sturridge fineszes, nagyon finom góljával. Az első félidőben nem csupán ő, a svéd játékvezető is reflektorfénybe került, háromszor is tizenegyest reklamáltak az angolok, kettő adhatónak, ebből az egyik vitathatatlannak tűnt. Nem fújta be egyiket sem, így 1–0-val mentek öltözőbe a csapatok.

Mi történt a Sevillával?

Ahonnan két másik együttes jött ki. A német Klopp híresen nagy lelkesítő, de most a spanyol Unai Emery tett csodát: a Sevilla nagyjából fél perc alatt egyenlített a francia Gameiro góljával, és lendületüket látva csak az volt kérdés, hogy mikor szerzi meg a vezetést. Sokat nem kellett várni, és mivel a Liverpool képtelen volt váltani, az sem volt meglepetés, hogy az egyenlítés helyett egy újabb – szerencsés/szerencsétlen – spanyol gól következett. A csapatkapitány Cokét ünnepelte mindenki, előbb gyönyörűen tekert, aztán megpattanó lövésével szerezte meg a megnyugtató harmadik gólt (3–1).

Érezni lehetett, hogy innen nem lesz visszaút. Nem is volt, a Sevilla rutinosan, spanyolosan lemeccselte a maradék időt, a Liverpoolnak még a szépítésre sem volt igazán nagy esélye. Az első félidő láttán meglepően simán nyert a Sevilla, és bár Klopp méltán kérte számon a bírót a kétes eseteket, a vereség nem a játékvezetőn múlt. Sokkal inkább a zseniális második félidővel jelentkező spanyol csapaton.