Kiütötték Harcsát és a magyar bokszot. Mi kell Csötönyi lemondásához?
Kíváncsian várjuk, mi kell Csötönyi Sándor elnök lemondásához. Tudjuk, hogy nagyon ragaszkodik a székéhez, s valamiért a politika sem akarja eltávolítani. Magyarázat nincs, az ökölvívás régen magyar sikersportág volt, az elmúlt évtizedekben viszont megindult a lejtőn. Most már a gödör alján pislog.
Előbb az aranyak, aztán érmek maradtak el, most már helyezésre sem volt esélyünk. Magyarázat persze lesz – abban Csötönyi ellenállhatatlan, ha nem pocsékoltam el legalább nyolc órát ezeknek az elolvasására az életemben, akkor egyet sem. Pedig a mérleg siralmas: összesen két (igen, kettő) ökölvívónk jutott ki Rióba, a Kovács István szerint is szupertehetséges, de a várakozásoktól egyelőre elmaradó Bacskai Balázs már az első, Harcsa Zoltán második meccsén búcsúzott. Előbbi francia mumusa, utóbbi egy kubai klasszis ellen. Nem szabad őket hibáztatni, még akkor sem, ha bántóan esélytelenek voltak. Szép sport a boksz, de ezeket a vereségeket igazából minden szakértő, rajongó bekalkulálta.
Harcsa csak támadásban volt jó
Harcsa jól kezdett, látszólag felvette a versenyt a kubai klasszissal, a világbajnok Arlen Lopezzel, az első menet nagyjából kiegyenlített volt, de a hajrában kegyetlenül kiütötték. Kijött az, ami a szakértők szerint – erőnléte mellett – a legnagyobb gyengéje: a védekezés. Ilyen szinten végzetes ennyire szabadon hagyni a fejet: szegény öklöző – aki Londonban pontszerző lett, s aki támadásban kétségtelenül látványos dolgokra képes – felállt, de csak a sarokban, leléptetve tért igazán magához.
„Nem igazán tudok most okosat mondani. Nem éreztem, hogy erősebb, vagy gyorsabb lett volna nálam, ő is eltalált néhányszor, én is őt. Aztán a végén egy tizedmásodpercre kihagyott a figyelmem, ő meg jókor ütött, jó helyen talált el, ennyi. Ez benne van a bokszban, de most úgy érzem, egy életre elvette a kedvem, nagyon el vagyok keseredve”
- mondta a bokszoló a vegyeszónában.
Kettőből nulla (vagy egy, hiszen Harcsa első ellenfelét legyőzte), méltatlan ez a magyar bokszhoz.
„Engem nem is Csötönyi személye idegesít, hanem az igazságtalanság – mondta nekem Kovács István még az olimpia előtt megjelent interjúban. – Megmentőként tüntetik fel, miközben tönkretett egy sportágat. Teljesen legyalulta a szakmát, a komoly, jó edzők mint Svasznek Jenő bácsi, Szántó Öcsi bácsi, Klein Csaba és mások olyan messzire kerültek az irányítástól, hogy nem igaz. Egy kezemen meg tudom számolni, hány „edző” rendelkezik TF-diplomával. Mindenben, de mindenben az elnök dönt, az elnökség pedig minden döntését jóvá hagyja”.
Mit tehetnénk hozzá? Csötönyi nagylelkűen nem ment ki az olimpiára, de még nemesebb tett lenne, ha benyújtaná a lemondását. (Tuti tipp: Nem fogja megtenni.)
Ajánlott olvasmány: Kovács István: Rettegésben tartják az ökölvívó-társadalmat
Fotó: MTI, Illyés Tibor
