El a kezekkel Gyárfás Tamástól!
Mottó: Minden amit a nyomdafesték gyomrunk elbír
Ha van érinthetetlen személy a magyar sportéletben (politikai, gazdasági és... khm... egyéb téren) az Gyárfás Tamás. Történhet bármi, nevezheti őt a maffiaügy főszereplője „a baloldal miniszterelnökének”, idézheti őt egy tanú Fenyő János médiavállalkozó/maffiózó meggyilkolásával kapcsolatban a következő szavakkal („különben is, megérdemli, hogy megdögöljön”), kerülhet bármilyen úszóbotrányba (bővebben ebben a cikkben), támadhatják innen, onnan, ő marad. És maradni is fog.
Miért? Olvassuk csak újra el a csütörtöki hírt: „Budapesten aláírták a 2020-as vizes Európa-bajnokságok rendezői szerződését." A megállapodást az európai szövetség és a magyar kormány képviselőivel együtt Gyárfás Tamás, a MÚSZ elnöke is ellátta kézjegyével. Szóval ezért.
Igaz, most legalább szorult helyzetben van. Gyárfás legkeményebb eddigi ellenfele Hosszú Katinka.
Őt nem lehet sem elhallgattatni, sem lekenyerezni, még a lejáratása sem igen sikerül, pedig több dróton rángatott újságíró, riporter, ismeretlen, gyárfási húrokat pengető kommentelő részt vett (vesz) a hadjáratban.
Újságíróként és a régi állambiztonsági játszmákat tanulmányozó kutatóként tisztában vagyok a lejáratás (örök) módszertanával, a Hosszú Katinka elleni harcban mindent bevetettek. Megkapta az egyszerű, jól megjegyezhető, ellenérzéseket keltő jelzőket, stigmákat („pénzéhes”, „hazaáruló”, „hisztérika”, „önző” - vö.: „különutas”, „amerikás”, „disszidens”, „kapitalista” -), a „katonák” pedig nekiláttak a rágalmak sulykolásának, terjesztésének.
Kevés sikerrel. Hosszú Katinka mellett valóságos mozgalom alakult ki, és az úszópápának ebben a narratívában Döbrögi szerepét osztották.
Ha Gyárfás még mindig a Napkelte-vezetője lenne, és még mindig a kilencvenes években járnánk, Hosszú Katinkának esélye sem lett volna. Még az olimpia előtt kicsinálták volna (hol volt akkor Facebook, hol voltak akkor internetes portálok?), valószínűleg elő sem állt volna a nyilatkozatával, de ha mégis, egy héten belül bocsánatot kért volna, ha nem is személyesen Gyárfástól (bár ő vezette a sportrovatot), inkább Lakat T. Károlytól.
Beült volna abba a szörnyű színvilágú, csiricsáré stúdióba, és egy Lakat T.-féle bizalmaskodó, intimpistás beszélgetésben megmagyarázta volna, hogy ő nem úgy gondolta, amerikai férje (imperialista kémek), pénzéhes menedzserek (titóista ügynökök) ültették a fejébe a rágalmakat.
Pénteken pedig megjelent volna a Sportplussz címlapján: „Hosszú Katinka belátta, hogy nem volt igaza”, alatta meg: Gyárfás: Nem haragszunk, fiatalság, bolondság, első az olimpia! – vagy valami ilyesmi.
De hol van már a Napkelte? Annak az időnek már vége. Lakat T., Aczél Endre, Orosz József, meg a többi független újságíró (a SZAKMA, kérem, A SZAKMA) is eltűnt, egyedül a rendszerváltó riporter, Havas Henrik és az agy, Gyárfás Tamás tartja magát. Utóbbi az igazi nyertes.
Amikor mindenki azt várta, hogy a sportvezetésben történt megkésett és erőltetett rendszerváltás először őt söpri el, csalódniuk kellett. A régi mamelukok közül ő maradt egyedül – meg a szintén megmagyarázhatatlan kajak-kenus Baráth Etele –, éppen ő. Nyilván hálából, hiszen a Napkelte egyeduralmának kihasználásával felülmúlhatatlan érdemei voltak a rendszerváltás tisztaságának megőrzésében és a független újságírás (amelynek már a látszatáról is lemondott mindenki) megteremtésében. Talán egyesek egyfajta tanítómesterként tekintenek rá. (Én feltétlenül. Sportújságíróként máig csodálom sportinterjúit, amikor Erdei Zsoltot faggatva azt sem tudta, mikor lett világbajnok, vagy amikor egy idegenlégiós nevét „poénból” folyamatosan rosszul mondta, ejtette, de napestig folytathatnánk a sort).
Miért is kellene leváltani?
Feddhetetlen múltja (hagyjuk már végre a Fenyő-ügyet, rég volt, igaz sem volt!), megkérdőjelezhetetlen szakmai tekintélye (nem véletlenül nevezik névtelen forrásaink a BBC-t az angol Napkeltének), varázslatos, konfliktuskerülő, nyitott, barátságos személyisége, utánozhatatlan túlélési képessége okkal keltenek irigységet bennünk, örök vesztesekben.
Kevesen érnek fel hozzá ebben az országban, kisebb csoda, hogy a köztársasági elnök méltóságát még nem érte el, és szerénységből megelégedett ezzel az úszószövetségi izével.
„Diktatúra van az úszószövetségben” - idézi az Index az olimpiai bajnok, korábbi sportállamtitkár Czene Attilát. Újabb jel, gondolhatnánk, pedig nem. Gyárfás maradni fog.Vigyorog egyet, lepöcköli válláról Czenét, Hosszút, Gyurtát, meg a többi olimpiai bajnokot, és aláír egy újabb szerződést. Ki tudja, talán a 2012-es középkereszt után kiérdemel egy újabb kitüntetést. Annyit bántják szegényt.
(Zárásként: Valahol ironikus, hogy éppen olyan sajtóhadjárat indul most Gyárfás ellen, amilyeneket korábban ő is szervezett.)
Címlapkép: MTI
