Gyárfás balra el, senki sem tart a bosszútól?
Közleménye szerint boldogan távozik, és csak a szépre emlékezik Gyárfás Tamás. Kérdés, hogy ki hiszi ezt el az úszó-szövetség nagyhatalmú elnökének, aki a bukáshoz, kudarchoz nem szokott hozzá.
Mottó: „Letészem a lantot. Nyugodjék.Tőlem ne várjon senki dalt.Nem az vagyok, ki voltam egykor,Belőlem a jobb rész kihalt”.
Arany János: Letészem a lantot
Nem tudom, szereti-e Gyárfás Tamás Arany Jánost, de mostani helyzetéhez igazán illene a fenti költemény. Mert egy kéz - egy ismeretlen kéz - megállította az I will survive (Túl fogom élni) című Gloria Gaynor-dal amúgy is recsegő magnófelvételét. Talán a saját keze volt, de a kudarc akkor is fájó, és az egykori úszóelnök számára felettébb szokatlan.
Nem tudok szabadulni a képtől: látom a magába roskadt sportpolitikust, ahogyan előhúz a fiókból egy ártatlan, mosolygós kis plüssállatot, majd egy hirtelen, az idilli csendéletet megrontó mozdulattal letépi a fejét. „Dögölj meg, Water Vili vagy Willy vagy Willie vagy mittudomén!” – üvölti, és belehajítja a szemeteskosárba. Szegény Willy szomorúan bámul, és nem érti, mi a baj. Mi sem értjük, hogyan történhetett ez az egész.
Már maga a közlemény is szürreális.
Gyárfás elégedettségről, gyönyörű évekről beszél, minden csodálatos és boldog (Bol-Dog – kihagyhatatlan szójáték), lemondatták, de sohase legyen rosszabb lemondatása (vagy lemondása) az embernek. Bár mindene az úszó-szövetség volt, és most megfosztották ettől is, de félre bú, menjünk tovább, jer ide, Katinkám, csókoljuk meg egymást, szeressük egymást gyerekek.
Úgy hamis az egész, ahogyan van. Az az ember ilyen nagyvonalú, aki nem mondott le MOB-alelnökségéről azután, hogy e remek visszaemlékezés és cikk szerint megpróbálta leváltatni saját elnökét. Az a vezető, akinek se az 1996-os jegyzőkönyv-hamisítási botrány, se a Kovács Ágnes-féle doppingbotrány, se a két egymást követő úszóarany nélküli olimpia, se a Kiss László-ügy után eszébe sem jutott visszalépni (vagyis dehogynem, hogy a következő díszülésen újra megválasszák).
Az az ember, aki a Sportplussz főszerkesztőjeként és a Napkelte producereként forradalmasította a lejáratás műfaját és módszertanát (a mai utódok azóta is hálásan követik a mestert). Az az ember, aki még azt is túlélte, hogy most azok vannak hatalmon, akiket ő és társai a legaljasabb műsorokban próbáltak kicsinálni. Kínpadra, deresre húzni, össztűz alá vonni. A megtörhetetlen, a legyőzhetetlen, a félelmetes, akiről minden, de tényleg minden lepergett.
Egy legenda volt.
Eddig.
Water Willy csinálta ki? A média? Hosszú Katinkáék? A politika? Az internet? Mindez együtt. Az ő bukása üzenet – mindenki leváltható.
„A legsötétebb éjszaka is idővel véget ér, és kisüt a nap!” - írta Hosszú Katinka Gyárfás bejelentésére. Másik úszózsenink, Gyurta Dániel pedig így reagált: „Nagy levegő. Tiszta lap.”
Én nem gyújtanék örömtüzeket. Az úszó-szövetség mindig, mindenkor, minden áron kiállt a főnök mellett, ezek az emberek maradni, szavazni, tevékenykedni fognak. A háló megmarad. Ráadásul aki ismeri Gyárfás Tamás – és a hasonlóan (kapcsolatokban is) gazdag, menedzser-tipusú, megfelelően gátlástalan és/vagy rafinált üzletemberek – természetét, az joggal tart attól, hogy bosszú várható. A mosolygós közlemény szerintem üzenet. Nem lennék az ellenségek, riválisok, a lázadó úszók (és undok újságírók) helyében, mert ha a birodalom visszavág, az fájni fog.
Talán kinyílik egy-két páncélszekrény a közeljövőben, és kikerül egy-két titkos, lejáratásra alkalmas irat és dosszié az öregebbekről. Régi uszodai ügyekről, és ki tudja, miről máshol. Talán lesz néhány doppingügy, ürgebőrbe bújtatott amerikás magyar, régi botlás, miegymás.
Ne legyen igazam.
Továbbevezve: nem lennénk nyugodt a kajak-kenut irányító Baráth Etele helyében sem. Gyárfás kipöckölésével ő maradt egy egyetlen régi mameluk a meghatározó sportszövetségek élén. Az ő politikai múltjával már eddig is kisebb csoda, hogy még mindig ő az elnök. Az úszáshoz hasonló sikersportágról van szó, remek eredményekkel, komoly visszaesésekkel és rengeteg botránnyal, elfojtott, szőnyeg alá söpört ügyekkel. A „rendszeridegen”, külön készülő bajnoknője ráadásul Baráthnak is megvan: Kozák Danutának hívják.
Már csak egy hazai világbajnokság és a kabalafigura hiányzik.
Fotó: MTI
