„A sport nem lehet politikai hadszíntér” – Vári Attiláék gőzerővel dolgoznak a vizes vb sikeréért
Vári Attila kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázónk az egyre közeledő hazai vizes világbajnokság masters részlegének koordinátoraként gőzerővel dolgozik a hatalmas sportesemény sikeréért. Nagyon sajnálja az olimpiai pályázat „meglékelését”, de biztos abban, hogy a vizes vébével az egész világnak bizonyítunk. Kásás Tamásékkal együtt ő is a medencébe ugrik a masters vébén, ahol újra szurkolhatunk a legendás vízilabda-válogatottnak.
Egyre közelebb az év sporteseménye, a vizes világbajnokság. A közönség alig várja, de a sajtó egy része következetesen ellenséges szellemben ír a vébérendezésről, ezért sem árt azzal kezdeni: hol tartanak az előkészületek?
Nagyon jól haladnak a szervezési feladatok, minden a terv szerint megy. Nehéz a munkánk, mert nagyon erőltetett menetben kell haladnunk. Eredetileg ugye a későbbi világbajnokságra pályázott volna Magyarország, de 2015-ben jött a FINA felkérése, és beugróként elvállaltuk (a visszalépett Mexikó helyett – szerk.). Ez komoly sportdiplomáciai döntés is volt.
Két évünk volt, van mindössze, és egy hatalmas eseményről beszélünk, minden rohamléptékben megy, de úgy gondolom, jól haladunk.
Ezen a téren is komoly hagyományaink vannak. Nem csak sportsikereink voltak, sportrendezvényeinkkel sem vallottunk szégyent, ezért is döntött úgy a kormány és a vizes sportokat tömörítő szövetség, hogy belevágunk. Kár, hogy nagyon sok negatív dolgot hallani.
Akartam is említeni, hogy engem a HVG ismert publicistájának sorai döbbentettek meg, aki gyakorlatilag célpontnak nevezte cikkében a vizes vébét, hiszen ezzel is támadni lehet a kormányt. A tanút idézve: nálunk „minden politika”. Mennyire zavarja ez a szervezést, a készülést, a ráhangolódást?
Én úgy gondolom, hogy a sport nem lehet politikai hadszíntér, másról kellene szólnia.
Az egész az olimpiai pályázattal kezdődött, olimpikonként nagyon sajnáltam, hogy aláírásokat gyűjtöttek az olimpia ellen, és ezzel tönkre tették kandidálás lehetőségét.
Eredetileg a vizes vébé elvállalása is a hosszabb terv része volt. A Forma–1-es futam, a vizes vébé, a győri Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál és a dzsúdó világbajnokság megszervezése szépen felépítve követik egymást, ezután a sportszervezési és sportszakmai konzekvenciák levonásával bátran mehettünk volna neki az olimpiai pályázatnak. A kírás, a fenntartható olimpia gondolata ráadásul pont Magyarországra illett.
Még egyszer mondom: nagyon sajnálom, ami történt, mert úgy vélem, a most tizenéves gyerekeink hazai szereplésének álmát vettük el.
Manapság már borzasztóan nehéz kijutni egy-egy olimpiára, ha nekivágunk és nyerünk, meg lett volna a lehetőség arra, hogy minden egyes sportágban megmutassuk magunkat. Természetes, hogy az olimpiai pályázat visszavonása hatással van a jelenlegi helyzetre is.
Adhatnak plusz motivációt az ellenséges, már előre kárörvendő hangok?
Sportolóként örültem a nehéz meccseknek, de most már másról van szó. Nem hiszem, hogy társadalmilag valóban létezne ez az ellenséges környezet. Nem gondolom, hogy nem szeretnénk látni Hosszú Katinkát vagy a vízilabda-válogatottat. Mi azon vagyunk, hogy a vébé óriási siker legyen, és minél több gyerek menjen ki. Már most rengeteg ember keres meg minket, hogy szeretne kijutni.
Kásás Tamásékkal újra a medencében
A masters vébével kapcsolatban mindig kiemelik, hogy komoly hatással van a turizmusra. Tényleg ennyit számít?
Igen. Közel tizenötezer sportolót várunk, és ők nem úgy viselkednek mint a profik. Nincs minden egyes másodpercük előre megtervezve, családdal, baráti társasággal érkeznek, másról szól az egész. A tengerentúlról már most rengetegen jelentkeztek, tudom, hogy sokan szeretnének úszni a gyönyörű új uszodában, ellátogatnának a vízilabdások margitszigeti csodaközpontjába és természetesen Balatonfüredre. Budapest szépségéről már nem is szólva. Már tízezer regisztrációnál tartunk.
Térjünk át a nagy csapatra. Ha jól tudom, a legendás háromszoros olimpiai győztes válogatott összes tagja pályára lép, köztük az oroszok elleni döntőben parádés gólt szerző Vári Attilával. A hazai közönségnek, a magyarságnak a legnagyobb esemény a Kásás Tamás-féle aranygeneráció ünneplése lesz. Várja?
Természetesen.
Azért akartunk elindulni, mert rengeteg szeretetet kaptunk a szurkolóktól, és most ezzel is szeretnénk meghálálni.
Nyilván nem játszhatunk már olyan színvonalon, túl vagyunk már a sportolói fénykorunkon, de arra törekszünk, hogy ismét megmutassuk, nem felejtetünk el semmit. A másik oka az indulásnak éppen az összetartás, a csapat, az a cél, hogy újra együtt legyünk és újra jól érezzük magunkat. Elkezdtünk egy minifelkészülést, a legtöbben mozgás szinten amúgy is aktívak vagyunk, van, aki még játszik is – nem is akármilyen színvonalon –, szerintem nem lesz probléma a formánkkal.
A parton Kemény Dénessel.
Ez természetes. Fontos, hogy ezen a tornán nem nemzetek, inkább baráti társaságok, volt csapatok állnak össze, mégpedig életkor szerint. A besorolásnál a legfiatalabb játékos számít, mi ugye +40-ben indultunk el. Természetesen csak azok a csapatok jelentkezhetnek, akik a saját szövetségük hivatalos listáján rajta vannak. Kell a szűrés, hogy ne legyenek olyan nevezések, futamok, meccsek, amelyeknek nincs sportértéke. Az úszásban például másodpercre pontosan követik egymást az események, rossz idővel nem lehet elindulni, mert felborítana mindent.
Azért jönnek nagy ellenfelek, megint becsavarhatja azt az irtózatosan nagy gólt?
Jönnek, már sokan jelentkeztek a régi riválisok közül. A masters versenyek azért is jók, mert sokkal lazábbak, játékosabbak.
Igazi közösségi élmény ez, ahol családok, baráti társaságok találkoznak, régi nagy ellenfelek és korábbi csapattársak.
Nagyon jó érzés egy ilyen tornán részt venni, találkozni, beszélni, játszani azokkal, akikkel nem is olyan régen még a medencében mérkőztünk.
Ha már indulás, játékosként mit jelentett egy ilyen nagyságú hazai sportrendezvény?
Nekünk a 2001-es budapesti Európa-bajnokság hatalmas élmény volt, végig telt házas meccseket játszva végül bronzérmet szeretünk, azt az élményt sohasem felejtem el.
Mindig ünnep volt, amikor a Margitszigeten játszhattam, ebben a katlanban, ennyi ember előtt, csakis a győzelem lehetett a cél.
És most, most is ez a cél, mit várhatunk egykori csapattársa, Märcz Tamás válogatottjától?
Megmondom őszintén, nagyon nehéz dolog lenne tippelnem. Egy-egy olimpia ciklus után ugye mindig útkereső időszak következik, amikor mindenképpen el kell kezdeni a fiatalok beépítését. Az olimpia után ez a sportág legnagyobb eseménye, a hazai rendezés még inkább reflektorfénybe helyezi a magyar csapatot, természetes, hogy nagyon nagy elvárások vannak. Kemény Ferencnek, Fecsó bácsinak volt egy ismert mondása: az igazi vízilabdás hajnalban kelve is a maximumot nyújtja.
Bízom a fiúkban, profi játékosokról beszélünk, akiknek komoly támogatást adhat a hazai pálya.
Remélem, nagyon jól fog elsülni ez a hazai vébészereplés. Minden tekintetben.
Fotó: Fina-budapest2017.com, illetve: Psnzrt.hu
