Az „Évszázad bokszmeccse”, avagy hogyan keress milliárdokat egy előre lefutott, a média segítségével pofátlanul felfújt párharccal
Sportemberek és paprikajancsik / Fotó: Telegraph.co.uk
Bejött, amit terveztek: rengetegen nézték, sokat fizettek érte, és még McGregornak sem lett komoly baja. Bár a bokszklasszis Mayweather a nyugdíjból visszatérve is simán lerendezte a ketrecharcos McGregort, nem ütötte ki (a TKO-t nem tekinteném annak), nem alázta meg, így mindenki nyugodt szívvel zsebre teheti azt a hatalmas vagyont, amit a világtörténelem egyik legnyilvánvalóbb, a média cinkos támogatásával megrendezett parasztvakításával szerzett meg. Ünnepelni nyugodtan lehet mások milliárdjait, csak azt szögezzük le: ennek a sporthoz semmi köze nem volt.
Személyes bevezetéssel kezdem: gyerekkorom óta bokszrajongó vagyok, meccsek tucatjait néztem és nézem meg (a jobbakat természetesen újra és újra), a szakkönyveket, vagy éppen Norman Mailer A bokszmeccsét és Kő András Papp Laciját rojtosra olvastam, de ezért a küzdelemért nem keltem fel hajnalban. Nem sznobságból, hanem az időpazarlás elkerülése miatt. Másokkal együtt - érdemes olvasni a bokszfórumokat - előre elterveztem, hogy legfeljebb felvételről nézem meg, ahogyan az sem volt véletlen, hogy egyetlen sort sem írtam erre a portálra előzetesen, pedig óriási kattintásvadászatról volt szó. Nem azért, mert hős vagyok, úri polgár, csak nem volt értelme részt venni a lufifújásban, bár az „Évszázad bokszmeccse” hatalmas érdeklődést és óriási bevételeket generált, azt minden hozzáértő tudta, hogy csak az ökölvívás már visszavonult klasszisa és a pénz nagy szerelmese, Floyd Mayweather nyerhet.
Aki bokszolóként zseni, emberként meg két lábon járó sztereotípia (a megosztó, nőverésbe keveredő ex-sportoló beceneve „Money”, és mindig is büszkén hirdette, hogy ennél nem létezik fontosabb dolog).
A védekezőművész Mayweather mindig is híres volt makulátlan mérlegéről, és arról, hogy remekül választották meg az ellenfeleit. Néha-néha azért megvárva, amíg a rivális megöregedett vagy kiégett (Manny Pacquiao), máskor meg a súlyhatárral játszadozva, leaszaltatva a másikat (Canelo Álvarez). Ezúttal is biztosra mentek.
A bokszringben csak szerény iparos képességű Conor McGregornak az előzetes várakozások szerint még a „lucky punch”-ra, a szerencsés (ki)ütésre sem volt esélye, annyira más színvonalat képvisel. Hiába mondta magáról a felvezető műsor egyik egészen szánalmas pillanatában Mayweather, hogy öregnek és lassúnak érzi magát, az is - ahogyan minden egyes szó, sajtótájékoztató, cikk - csak a bevételnek szólt. Ez persze az összes profi küzdősport esetében így van, a különbség az, hogy itt egészen nevetséges, szürreális volt a felvezetés.
Az amerikai végül egy egészen laza meccsel behúzta ötvenedik győzelmét - és ezzel az óriási harcos Rocky Marciano 49-0-ás csúcsát döntötte meg... -, és a látszat szerint még izgalmas párcharcot is láthattunk. Mayweather ugyanis készségesen hagyta, hogy McGregor elvigye az első meneteket, utána persze már csak játszadozott elfáradó, unortodox (vagy inkább: kalimpáló) stílusával önmagát felemésztő ellenfelével. Ne legyen kétségünk: ha akarja, már korábban leradírozhatta volna, de ezt azért természetesen nem tette meg.
Ebben az előre felépített, menedzserek, promoterek, pénzemberek által megtervezett párharcban semmi sem történhetett meg véletlenül, arra pedig gondolni sem lehetett, hogy a ketrecharc állócsillagát egy kiütéssel, rommá veréssel megalázzák. Ráadásul ez amúgy sem a zseniálisan védekező Mayweather stílusa, ezért is volt ő a tökéletes választás. Mindketten azok voltak egymás számára. Így volt ez felépítve: viszonylag hosszú meccs, elfáradó ír, aki "állva hal meg".
Végül mindenki kaszált: a két sportoló és a mögöttük álló üzleti körök hihetetlen mennyiségű pénzt tettek zsebre, a nézők nagy része vagy nem jön rá, hogy átverték vagy egyszerűen semmit sem tehet már utólag. A helyszínre meg amúgy is azok mentek ki, akiknek ez presztízs volt: ott voltál, ott, x ezer dollárért, remek! Egyedül a világ egyik legszebb sportága, az ökölvívás veszített, aminek persze már amúgy is kevés köze van napjaink bokszához.
Az is tény, hogy az ökölvívás újabb leértékelődésének örülhetnek az amerikai UFC mögött álló üzletemberek, hiszen ők csak nyerhetnek a rivális sportág elszürkülésével. Bár egyelőre a boksz még sokkal nagyobb bevételeket produkál, csak a vak nem látja, hogy nagyon rossz irányba megy a profi (és amatőr) ökölvívás.
Dühös legfeljebb azokra a „szakértőkre” lehet az ember, akik Magyarországon is az Év sporteseményeként harangozták be ezt az egészet – gondolok itt például arra a sportcsatornára, ami amúgy egyre kevesebb valódi bokszmeccset közvetít. Ezzel a felépítéssel persze még semmi gond nincs, a piacról élnek, nem ezzel, és nem is a reklámozással van a probléma.
Inkább azzal, hogy egészen pofátlanul belehazudtak a nézők képébe, amikor sportértékről beszéltek, nyílt párharcot vizionáltak, őrségváltásról hadováltak. Mintha a Monornak lenne esélye a Barcelona ellen. (A ketrecben persze Mayweather játszotta volna a monori csapat szerepét).
A Mayweather-McGregor mérkőzés kapcsán ez az amerikai típusú propaganda már egészen elképesztő méreteket öltött. Gyakorlatilag mindent megtettek azért, hogy komoly és izgalmas sporteseménynek tűnjön, és még azokat a cikkírókat húzták le ünneprontókként, akik le merték írni: a semmi akkor is semmi marad, ha a leglátványosabban csomagolják be. Egy-két üdítő kivétel volt, a Nemzeti Sport legalább szombaton lehozott egy egészen korrekt cikket, amelyben egy külföldi szakértő komédiának nevezte az egészet, arra utalva, hogy McGregor talán felhozó ember lehetne a bokszban.
Ettől függetlenül a Joseph Goebbels által naplójában leírt alapvetés ezúttal is működött (persze nem a náci méregkeverő találta ki): ha egy hazugságot eleget ismételsz, menten igazsággá válik. Hát így láthattuk az Évtized, az Évszázad, az Évezred, a Világtörténelem legnagyobb mérkőzését. Persze tudjuk: a magyar futball is folyamatosan fejlődik.
Pedig valójában miről van szó?
Olyannyira volt ez az Évezred mérkőzése, hogy már két éve múlva sem fog rá emlékezni a kutya sem. Legfeljebb a besöpört milliárdok okán.
Egy nagy meccshez ugyanis rizikó és tét is kell, és itt legfeljebb a bevételek miatt izgulhattak. McGregor teljesen esélytelen volt. Az az igazság, hogy nem csak a szakértők, de a hozzám hasonló rajongók is tudták ezt, ezért volt egészen nyilvánvaló, hogy Mayweather egyszerűen átadta az első perceket az írnek, hadd örüljenek ennek (nagyon bekezdett!) a kétségtelenül látványos, a boksznál most "őszintébbnek" tűnő UFC szerelmesei, az átlagnézők, és persze a fogadások is rendesen beinduljanak. És dőljön, dőljön a pénz. Jár a taps: sikerült. Mások majd megírják, milyen bevétel-rekordokat döntöttek meg.
Én csak azt remélem, legalább visszavágó nem lesz. Annak már a Párhuzamos világok leggigantikusabb mérkőzésének kellene lennie. Ha mégis megrendezik, tippem szerint az újra visszatérő Mayweather a meccs elején padlóra kerül, hogy onnan ugyanaz történjen, ami vasárnap hajnalban, szóval simán, nagyon simán nyerjen. Akkor inkább menjenek a ketrecbe.
Fotó: Telegraph.co.uk
