Jobbcsapottal védte meg magát a külvárosban, most felhozná az ökölvívást a mélypontról – Interjú Bajkai István bokszelnökkel
Kár tagadni: az amúgy szimpatikus, zseniális bokszoló Erdei Zsolt elnökként megbukott. Utódja, Bajkai István jogász, politikus hihetetlen nehéz helyzetben vette át a sportág hazai irányítását. A tavaly megválasztott elnök egy külvárosi tanulóotthonban nőtt fel, ahol megtanulta a keménységet, az önvédelmet, amelyben a Vasasban végzett tréningek segítették. Erre szüksége is van, hiszen a hosszú Csötönyi Sándor-éra és azt követő rövid Erdei-elnökség alatt tovább zuhant lefelé a sportág. Nem beszélve a botrányos, túlárazott ifi vb-rendezésről... „Az elmúlt szűk egy évben emiatt volt minden, amit csak el lehet képzelni – mondta a PS-nek. – Alkudozások, kifizetések, ki nem fizetések, minket pereltek be, mi pereltünk. Szinte minden szerződéssel volt valamilyen negatív kicsengésű utómunka. Ezt kellett koordinálni. Konszolidálni.” A jövő szerencsére biztató, Bajkai jó sportdiplomáciai kapcsolatokat épít, átlátható, jól működő szövetséget akar, és látja a reményt arra, hogy az ökölvívás újra az lehet, ami volt: magyar sikersportág. Lépésről lépésre. Exkluzív interjú az elnökkel.
PERUTEK JÁNOS
Nem szoktam megijedni semmitől, de a Bajkai István-interjútól féltem. Komoly, jogi végzettséggel rendelkező politikust képzeltem el magamban. Megnéztem vele néhány televíziós interjút, és egyre inkább olyan merev (öltözői zsargonnal élve) személyiséget képzeltem el, aki még tapsolni sem tud. Negyvenévesen is kissé száraz torokkal, tele izgalommal nyomtam meg a csengőt.
Ki a kedvenc ökölvívója? Mentőövet adok: nem kell magyart megneveznie, nehogy valaki megsértődjön.
Szívesen mondok mindkét kategóriában bokszolót. A magyarok közül Papp László a kedvencem. Nemcsak a három olimpiai aranyérem miatt. Amikor nézem a mérkőzéseit, lenyűgöz a stílusa. Kemény, megalkuvást nem tűrő. Így vagyok az amerikai Gerald McClellan esetében is. Zseniális bokszoló volt, a legnagyobb külföldi kedvencem. A Julian Jackson mérkőzése mellett a Nigel Benn elleni – sajnos számára tragikus – ütközete a kedvenc profi meccsem.
Mindkét bokszoló nagyon kemény ember. Igazi harcosok. Elnökként mikor kell a harcos énjét elővennie? Egyáltalán hogyan került közel a bokszhoz? Jogi pálya, a Fidesz alapító tagja, komolyzenét játszik zongorán – negyedikként nem biztos, hogy az ökölvívást mondanám.
Harcolni nemcsak a ringben kell, de jó helyszín lehet a keménység elsajátítására a bokszterem. Magam is észrevettem fiatalon, tizenévesként, hogy a foci mellett kell valami, amivel megvédhetem magam, amitől férfiasabb leszek, és így keveredtem le a Vasas ökölvívó termébe.
Volt konkrétan olyan helyzetben, ami miatt jobb volt megtanulni az ökölvívás alapjait?
Igen. Szegény családban nőttem fel, és 14 évesen Budapesten egy külvárosi szakmunkás-tanulóotthonban kaptam elhelyezést. Ott sokszor farkastörvények uralkodtak, a mai fiatalok az ottani viszonyokat el sem tudnák képzelni. Volt egy nálam idősebb srác, aki rendszeresen belém kötött. Egyszer egy edzés után a kollégiumom lánybejárata előtt mentem haza. Fáradt voltam, kemény tréningen voltam túl. Pont ez a fiú állta az utam... Próbáltam elkerülni, de csak megrángatott, megpróbált megalázni a lányok előtt.
Megfordultam és betalált egy jobbcsapott. (Ahogy a legendás edzőm, Csicsa bácsi mondta: Egy bokszolónak minden helyzetben tudnia kell ütni.) Eldőlt, mint egy zsák, hosszú másodpercekig azt se tudta, hogy hol van. Utána békénhagyott, sőt, félreállt, amikor találkozott velem.
Hírem is ment („Veszélyes fiú... ez jobban üt, mint zongorázik” – lehetett visszahallani), több lett az önbizalmam ezután, de szerencsére nem kellett többet verekednem.
A bokszot egyébként is az önfegyelem eszközének tartottam, amit mások védelmében erkölcsös felhasználni. Ezt az önbizalmat egyébként nemcsak az elnöki tisztségben lehet kamatoztatni. Akár az ügyvédi pályán is érhet olyan helyzet, amiben keménynek, vagy inkább határozottnak kell lenni, nem beszélve a kitartásról, amit a bokszban szintén kitűnően el lehet sajátítani.
Pénzügyi biztosként érkezett először az ökölvívás hazai világába. Az ominózus – és botrányos – ifi vb után, közben érkezett. Mit tapasztalt, amikor belevetette magát a munkába?
Anyagi rendetlenséget. Túlárazásokat, rossz szerződéseket, sajnos a költségvetésben hatalmas mínusz keletkezett. Az elmúlt szűk egy évben emiatt volt minden, amit csak el lehet képzelni. Alkudozások, kifizetések, ki nem fizetések, minket pereltek be, mi pereltünk. Szinte minden szerződéssel volt valamilyen negatív kicsengésű utómunka. Ezt kellett koordinálni. El kell mondjam, hogy állami segítség nélkül ezt nem tudtuk volna konszolidálni.
Mekkora károkat okozott bokszkörökben ez a vb?
Pénzügyi károkat is okozott, de a nagyobb gond, hogy az amúgy is felmerülő problémákat, erkölcsi és hitelességi kérdéseket is csak elmélyítette a boksztársadalmon belül. Rengeteget dolgozunk, hogy mielőbb a feledésbe merüljön ez az időszak és eredményesen legyen megoldva. Jó úton haladunk. Tavaly szeptember 30-án neveztek ki elnöknek. Akkor már egy másfél évtizedes mélyrepülésben volt a sportág. Nehéz helyzetbe, sok megoldandó feladattal váró munkába kerültem bele. De nem panaszkodom, haladunk. Ki kell jelenteni: nemcsak az ifi vb volt a probléma, amúgy is nagyon gyenge lábakon álltak a pénzügyek és kialakultak az egymással szinte szóba sem álló, külön-külön egyébként kiváló szakembereket magukba foglaló szekértáborok...
A pénzügyi problémák mellett milyen gondok merültek még fel, amiket sürgősen kezelni kell a MÖSZ-ben?
Az elsődleges célom a sportolók, az edzők, a szakemberek és a szakmai munka alapját jelentő egyesületek központba helyezése, az igazságos elosztási és támogatási viszonyok megteremtése volt. Emellett fontos terület a sportdiplomácia.
Elkezdtem kiépíteni kapcsolatokat. Az orosz ökölvívás első embere, az ottani szövetség elnöke már kétszer is lehetőséget adott a találkozóra. Az AIBA (Amatőr Világszövetség) megújulásra vár, vele erről is többször egyeztettem, akárcsak a hazai-nemzetközi kapcsolatok viszonylatáról. Hadd említsem meg, hogy szeretnénk a sportolóink számára nagyobb perspektívát adni, egy előre tervezhető életpálya lehetőségét felkínálni. Nemcsak a versenyzői korszakra figyelünk, hanem a tehetségek gondozására, valamint az aktív sportolói élet után is szeretnénk alternatívát nyújtani a versenyzőink számára.
Sok tárgyalásom volt mostanában ebben az ügyben például a Belügyminisztériummal is annak érdekében, hogy a sportolói pályafutás után hogyan kaphatnának támogatást a versenyzők a további életük megszervezésére, új hivatás elsajátítására... Harmadik nagy feladatunk, hogy emeljük az igazolt ökölvívók számát. Nincsen egyszerű dolgunk, mert egyre kevesebben választják ezt a sportágat, és itt kell egy nagyot fordítani. A vonatkozó jogszabályok szerint későn lehet elkezdeni az ökölvívást, 14 éves kor alatt nemigen ajánlott, addigra már sok fiatal „elkel” más sportágakban.
Olyan lehetőségeket kell nyújtani a fiatalok számára, amitől újra vonzó lesz ez a csodálatos, kemény sportág, ugyanakkor számos tévhitet kell eloszlatnunk, amely az ökölvívással kapcsolatos. Ilyen programokon dolgozunk. Meggyőződésem – elemezve a világban zajló folyamatokat –, hogy Magyarország olyan nehéz történelmi korszak előtt áll, amelyet csak egy erős, harcedzett, egészséges, céltudatos társadalommal lehet túlélni és magyarként megmaradni.
A boksz – sporterényei mellett – ezt is szolgálja.
No, itt álljunk meg ismét egy szóra. Amikor megtudtam, hogy a londoni kvótaversenyen kialakult koronavírus-helyzet miatt elnökként a zsebébe nyúlt és kifizette a hazaútra szóló jegyeket, éreztem, hogy a tettek embere. Ez pozitív dolog. Ettől független egy kellemetlen kérdést még fel kell tennem. Az ökölvívás világában a hosszú eredménytelenség miatt sokan félnek, hogy kizárhatják a kiemelt sportágak közül. Ön hogy látja ezt?
Ez is egy verseny. Jelen helyzetben azért dolgozunk – szerintem kellő energiával –, hogy itt tudjunk maradni. Ugyanakkor tény, hogy jelen pillanatban van olyan sportág, amely eredményesebb, mint mi és nem kiemelt, ugyanakkor nyilván nem rendelkeznek olyan dicső múlttal és összesített olimpiai eredményekkel. Nem beszélve óriási elődünkről, Papp Lászlóról.
Gondolom, az segít, hogy Gálos Rolandnak köszönhetően egy kvótánk már van.
Igen ez nagyszerű dolog, de még továbbiakat is szeretnénk, ugyanakkor tudjuk, hogy az ökölvívás mai helyzetében minden előrelépésnek örülnünk kell.
Ha már a jövőt firtatjuk. Frissen kinevezett főtitkára van a szövetségnek és kapitánya. Tőlük mi a konkrét elvárás?
A főtitkártól az, hogy nagyon érthető és világos szervezeti rendszert építsen ki, és sportszervezetek felé jól kommunikáljon; a tagszervezetek érezzék azt, hogy a szakszövetség van értük.
Minden érthető és átlátható legyen. Pontosan, naprakészen és valós információkkal szolgáljon. És ezzel nagyban segíteni fogjuk az akadémiák, egyesületek munkáját. A szövetségi kapitánytól azt várjuk, hogy a legnagyobb szakmai alázattal, ugyanakkor kemény, eredményközpontú céltudatossággal, minden kerettagra személyre szabott programokkal és törődéssel készítse fel a válogatott sportolókat.
Feladata, hogy megfelelő kapcsolata legyen az egyesületekkel és az edzőkkel. Valamint a tehetséggondozás. Ahogy korábban említettem, nagyon fontosnak érzem, hogy a fiatal tehetségek külön figyelmet kapjanak, hogy minél nagyobb számban a sportágban maradjanak.
Fotók: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
