Bombameglepetés: Magyarország legyőzte Szerbiát a Nemzetek Ligájában!
A mai esti mérkőzést nem vártuk, pedig ha tudtuk volna, hogy ez lesz a vége, biztosan mindenki a szerb csapat neve hallatán dörzsölte volna a tenyerét leginkább, hiszen magabiztosan, okosan játszva sikerült egy góllal nyerni Belgrádban. Nemcsak az eredmény a meglepetés, hanem a mutatott játék is az volt, az utolsó perceket kivéve harapósan és összeszedetten játszott a nemzeti tizenegy. Szerbia- Magyarország 0:1!
A 90-es évek óta a volt jugoszláv nemzetek közül a horvátok és a szerbek kiváló eredményeket érnek labdarúgásban klub- és válogatott szinten is, nem csoda, ha mindenki legszívesebben elkerülné őket egy-egy világversenyen, mi most nem tudtuk a szerbeket. A Nemzetek Ligájában nagyon erős csoportba kerültünk és bár az elkövetkezendő hetek a válogatott és a Fradi miatt is a labdarúgásról fognak szólni, kimondhatjuk: ezt a meccset, nem vártuk annyira. 1961 óta nem sikerült nyernünk Belgrádban, ez jól mutatja, hogy bizony van és volt különbség a két csapat között, pláne ha idevesszük a Csank János-féle csapat 7-1-es és 5-0-ás vereségét a jugoszlávok ellen.
A mérkőzést a magyar válogatott kezdte jobban, az első percekben többet volt nálunk a labda, amit jó volt látni. Az első kapura lövésre a tizenegyedik percig kellett várni, Gulácsi azonban Gudelj lapos lövését simán védte. Rengeteg mozgás volt a középpályán, miközben már közeledett a huszadik perc, de egyik csapat sem tudott eljutni a másik kapuig. Labdabirtoklás tekintetében talán még jobbak is voltunk a meccs ezen szakaszában, Botka játéka pedig dicséretes volt, akárcsak Könyvesé. A huszadik percben jött az első szerb szöglet, amiből hozzánk keveredett a labda és a remekül játszó Könyves néhány szép csel után gólt rúgott, kihasználva a hazai védők téblábolását. 0-1. Itt érdemes megjegyezni, hogy Könyves is Szerbiában (Vajdaságban) látta meg a napvilágot, akárcsak a kezdőként pályára lépő Nikolics.
Természetesen a bekapott gól után jött némi hazai nyomás, többet volt a mi térfelünkön a labda, de nem hagytuk kibontakozni őket. Aztán a huszonkilencedik percben, Tadic lövését kellett védenie Gulácsi Péternek. A 34. percben Kalmárnak köszönhetően aztán a magyar csapat számára is adódott egy lehetőség, de a távoli lövést fogta a szerb kapus. Az első félidő végére azért bátran ki lehetett jelenteni, ennyire jó játékot, igaz vártunk a magyar csapattól, de nem reméltünk. Mindenesetre ki nem örül a kellemes meglepetésnek? Ráadásul mindezt úgy, hogy öt NB 1-es játékos volt a pályán.
Előnnyel mentünk a szünetre és azzal a ténnyel, hogy megleptük a szerbeket a fegyelmezett csapatjátékkal és a sok labdatartással.
A második félidő magyar cserével indult, Holender Filip érkezett tizedik válogatott találkozójára, Hangya helyére. Úgyhogy már három olyan játékos volt a magyar válogatottban, akik a mai határokat tekintve Szerbiában született. Az ellenfél sem döntött másképpen, sőt, ők kettőt cseréltek, Radjonic és Lukic próbálta felkavarni a hazai állóvizet. Az első percekben jobbak voltunk, de a negyvenkilencedik percben megérkeztek a szerbek a kapunkhoz, viszont Bese felszabadított. Az ötvennegyedik percre kissé beszorultunk a kapunk elé, egy perccel később már szöglethez jutott az ellenfél, de Szalai blokkolt. Később jött még szerb szöglet, majd Wili Orbán is megérkezett Bese helyére. Aztán jött egy harmadik szerb szöglet is, de nem kaptunk belőle gólt. Gacinovic pedig egy perccel később szintén veszélyes volt Gulácsi kapujára. A meccs ezen szakaszában már beszorultunk, de ez nem tartott szerencsére sokáig.
A hatvanegyedik percben Nikolics tökéletes ívelése után Holender nem tudta kihasználni szinte tökéletes helyzetét. Pedig, de szép lett volna, ha ő is betalál Könyves után. Két perccel később pedig Szalai Ádámot is becserélték, éppen a gólszerzőnk helyére, így előfordult az a ritka pillanat, hogy Szalai és Nikolics egyszerre tartózkodik a pályán. A következő percekben megérkeztek a sárga lapok is, keményebbé vált a meccs, két szerb lapot követően Szalai Attila egy lerántás miatt szintén lapot kapott. A hetvenötödik percben a szerbek kapufát rúgtak, ez volt a legnagyobb szerb helyzet, majd Kalmár is kapott egy sárgát lerántás miatt, sajnos máshogy nem tudtuk féken tartani az ellenfelet. Jobbak voltak a szerbek a nyolcvanadik perc után, de mégis el tudtunk jutni a kapujukig, Botka beadását Szalai Attila fejelte rá, de védett az ellenfél hálóőre. A nyolcvanhatodik percben ismét szerencsénk volt, egy óriási hazai helyzetet követően Gulácsiról kipattant a labda, maradt a magyar vezetés. Aztán két perccel később Jovic bombázott fölé és ekkor mindent megpróbálva nyomtak minket a kapunk előtt a szerbek, hiába próbáltuk magunknál tartani a labdát, nem jött össze. A háromperces hosszabbítás is hozott izgalmakat, de nem nekünk.
A bírói sípszó után az ember úgy érezhette magát, mintha mesefilmet nézett volna. Megvertünk egy sokkal jobban jegyzett, drágább csapatot, akiket már évtizedek óta nem sikerült legyőzni. Rossi mester pedig elmondhatja, hogy mindkét veszélyes déli csapat ellen van már győzelme. A magyar futball számára azért is komoly siker a szerbek elleni győzelem, mert így a Nemzetek Ligájában meglepetésre, de egész jól állunk, ami még a későbbi világbajnokság szempontjából sem mellékes. Még a hideg is kirázza az embert, ha a világbajnokság szó előkerül foci tekintetében, de hátha kezdhetünk ehhez is hozzászokni.
