Kiss Balázs: Nem szeretnék éjszaka arra ébredni, hogy nem próbáltam meg! (PS-interjú)
Szerintem minden újságíró álma, hogy olyan interjúalanya legyen, akiről messziről látszik, hogy sportoló, méghozzá nem is akármilyen. Kiss Balázs sportolói tevékenységét röpke harminc éve kísérem figyelemmel. A világ egyik legnehezebb sportágát választotta, az olimpiai érmen kívül minden megtalálható a gyűjteményében. Harmincnyolc évesen egy cél lebeg a szeme előtt: a jövő évi olimpia.
Egy egészen páratlan sportolói karrier utolsó szakaszát kísérhetjük figyelemmel a következő hónapokban. Kiss Balázs ezidáig három Eb-bronzérmet szerzett és felnőtt világbajnoki címig jutott, de a két vb-bronz is színesíti az éremgyűjteményt. Sok olyan sportoló van, aki már itt felhagyna az egésszel és visszavonulna, főleg, ha a birkózást vesszük alapul, ami egy piszok nehéz sportág. Kiss azonban egyelőre nem tervezi nyakkendőre cserélni a birkózómezt annak ellenére, hogy már szakosztályelnökként is dolgozik a BVSC-ben.
Döbbenet, hogy végig egy klubban, a BVSC-ben birkóztad le a pályafutásodat. Sosem volt kérőd az átigazolásoddal kapcsolatosan?
Dehogynem! Ebben a hosszú időszakban több alkalommal is lett volna lehetőségem klubbot váltani, de nálunk, a Kiss családban ez a klub az "alfája és omegája" mindennek. Édesanyám a BVSC-ben röplabdázott, míg apukám ugyanitt vízilabdázott. Soha fel sem merült másik klub, és nekem annyira az otthonommá vált és az életem részévé ez a hely, hogy soha nem volt szándékomban máshol sportolni. A mai napig nagyon jól érzem magam itt.
Mekkora barátod a labda?
Nekem sajnos semekkora (nevet), ez nagyon hamar kiderült, hiszen úszással, vízilabdával kezdtem én is, de aztán átkerültem a birkózókhoz, és hamar észrevette mindenki, hogy nekem ehhez van inkább érzékem.
Amikor kölyökként elkezdted a birkózást, gyorsan jöttek az érmek?
Igen, de nem az aranyérmek. Ahhoz találkoznom kellett az itteni legendás edzővel, Hoffman Géza bácsival, aki többek között Majoros István és Bárdosi Sanyi nevelőedzője is volt. Gyakorlatilag ő faragott belőlem világbajnokot már serdülő korosztályban. Amikor apunak mondta, hogy a világ legjobb birkózója lesz a fiad, az öregem csak annyit mondott rá mosolyogva: reméljük, majd meglátjuk! Aztán kijutottam a serdülő világbajnokságra és megnyertem. Persze ez nem volt ennyire egyszerű út. Ahogy említettem, jöttek az érmek, de azért gyerekként nem én nyertem minden versenyt. Volt egy csepeli ellenfelem, aki a mezőny fölé tudott nőni a súlycsoportomban, Balogh Zsoltinak hívták. A dél-afrikai világbajnokságra csak úgy tudtam kijutni, ha őt legyőzöm. Géza bácsinak köszönhetően óriási fejlődésen mentem keresztül ekkor, és bár sokszor kikaptam tőle, viszont amikor kellett, meglepetésre simán legyőztem, és onnantól kezdve már nem volt kérdés, ki megy a vb-re Pretóriába.
Birkózásban serdülő világbajnokságot nyerni egy nagyon komoly karrier kezdete lehet, és a Te esetedben ez így is történt. Ráadásul elég sok korosztályos világversenyen indultál később is.
Ez abszolút így van. A serdülő vb-cím megváltozatott bennem mindent. Még nagyobb elánnal és alázattal készültem a további megméreteztetésekre. Pozitív lecsapódása volt a személyiségemben a győzelmemnek. A csendes, fiatal Kiss Balázsból kialakult a mindenre elszánt sportoló, és ifjúsági, valamint junior korosztályban is sikerült nyernem Európa-bajnokságot, valamint a junior vb-n ezüstérmes lettem.
A felnőtt kategóriában, ha nem csal az emlékezetem, több, mint tíz éve veretlen vagy. Hamar kiderült, hogy akárcsak a korosztályos válogatottakban, a felnőttben is te leszel az elsőszámú versenyző?
Ehhez azért időre volt szükség, hiszen bele kellett erősödni a felnőttek mezőnyébe, nagyon más ott versenyezni, mint a korosztályos viadalokon. De azt jól látod, hogy régóta, ha jól számolom, tizennégy éve vagyok veretlen a saját súlycsoportomban. De ezt ugye a hazai mezőnyre kell érteni. Utoljára a Virág Lajostól kaptam ki itthon, azóta viszont nem találtam legyőzőre.
...és emiatt több generációt is visszavonultattál. Hogy bírsz a mai fiatalokkal?
Amikor poénkodunk egymással, akkor sokszor szóba kerül ez, hogy mennyi birkózó adta fel az álmait miattam, hiszen nemcsak itthon, de a világ élmezőnyében is én vagyok az egyik legöregebb. De én ezzel nem foglalkoztam soha, csak csináltam a dolgomat. A fiatalokra rátérve pedig muszáj megjegyezni, hogy most már nagyon rajtam vannak, de egyelőre még bírom tartani őket, a jövő évi olimpiáig mindenképp.
Ismerve a körülményeket, tudom, hogy a tokiói olimpia halasztása miatt nagy kérdés volt benned az indulás. Mikor döntötted el és mi volt az oka a döntésednek, hogy mégis belevágsz? Hiányzik a kelléktárból az olimpiai érem?
Igen, mint gyűjtemény hiányzik, de nemcsak ez az oka. Nézd, nekem már nincsenek hiú ábrándjaim, tudom, hány éves vagyok, és valószínűleg azt is őszintén be kell vallani, hogy már nem én vagyok az aranyra esélyes.
No, várjunk csak egy kicsit, ha ezt tényleg így gondolod, akkor mi az oka az indulásnak?
Az, hogy nem szeretnék úgy felkelni éjszaka, hogy nem próbáltam meg. Így lenne teljes a kör az életemben. Örökké idegesítene és egy fájó pont lenne, hogy még volt lehetőség, de nem próbáltam meg. Nagyon zavart volna ez egész életemben, ha a visszavonulás mellett döntök.
Viszont akkor csak van benned erő és elszántság egy éremszerzésre!
Persze, különben nem is tudnám csinálni. Ha minden jól alakul, megszerzem a kvótát, jó lesz az olimpián a sorsolásom, egészséges leszek és ami fontos jó napot fogok ki, akkor bármi lehet.
Még érem is?
Akár érem is!
Fotó: PS/Horváth Péter Gyula
