Magabiztos döntetlen: Magyarország–Szerbia 1–1
Jól kezdtük a találkozót, pedig bőven volt változás a keretben és tetszetős volt, ahogy a helyettesek bírták a strapát a csupa európai élvonalból érkező szerb labdarúgók ellen. A vendégek pedig érezhetően nagyon szerettek volna törleszteni a legutóbbi végeredmény kapcsán, hiszen, mint jól ismert, alig egy hónapja idegenben sikerült nyernünk. Szinte hihetetlen még most is ez az egygólos győzelem, de nem titkolom, jó érzés volt megemlíteni. A mai estén sajnos a győzelem elmaradt, de a remek és minőségi játék nem, így döntetlennel zárult a Magyarország–Szerbia ütközet.
Az első félidőben többször is sikerült eljutnunk a szerb kapuig – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a tizenhatodik percben már négy szögletnél tartottunk, de igazán veszélyes helyzetet nem sikerült kialakítani, ahogyan ez a szerbekre is igaz volt. Mivel mindkét csapat három belső védővel állt fel, várható volt, hogy nagy iram lesz a középpályán, és ez így is lett. Sokáig jól blokkoltuk az ellenfél támadásait, de Radonjic a 17. percben egy remek egyéni megmozdulás után betalált a magyar kapuba és ezzel 0–1-re módosult az állás.
A huszonharmadik percben szabadrúgásból Szoboszlai találta el a kaput, de sajnos a kapussal együtt, így maradt az állás. A meccs következő szakaszában próbálkozott a magyar csapat az egyenlítéssel, de a támadásokat nem sikerült méltó módon befejezni. A harmincegyedik percben nagyon jó helyről kapott lehetőséget szabadrúgásra a magyar csapat, természetesen Szoboszlai vállalta el, éppenhogy mellé ment a szerb falról. A következő percekben sokat próbálkozott a hazai gárda, remek labdaszerzéseink voltak, Szoboszlai többször lőtt kapura, sőt fejelt is, de valami még mindig hiányzott, így az állás sem változott.
Viszont nem adtuk fel és zseniálisan, de ami sokkal fontosabb: nagyon akaratosan játszottunk a továbbiakban is, így a 39. percben Kalmár egy remek akciót követően végre betalált és 1–1 lett a mérkőzés állása. A félidő utolsó percében még a szerb gólszerző Radonjic próbálkozott egy kapura lövéssel, de nem volt eredményes, így döntetlen állással vonultak a csapatok az öltözőbe.
A második félidőben nem adta alább a tempót a magyar válogatott és szép összjátékokat bemutatva többször is eljutott az ellenfél kapujáig. Nem kis meglepetésre jobban játszottunk, és bár a helyetteseknek, mint például Kecskés Ákos, volt egy-két bizonytalan megmozdulása az első félidő elején, a találkozó ezen szakaszára már teljesen belerázódtak a mérkőzésbe. Az 59. percben Holender vágott le egy óriási sprintet, de a végén Dmitrovic kapus hárította a beadását, viszont labdarúgót magyar válogatott mezben nagyon régen lehetett látni így futni, mint Filipet ezekben a pillanatokban.
A 67. percben Kecskés már annyira lazán játszott, hogy simán szerelte a szerbeket, egészen felemelő látvány volt, pláne, hogy továbbra is remek formában és mentális állapotban játszott a magyar csapat. Azonban Könyves kapura futásában sokkal több volt, mint amit kihozott belőle, kár volt érte.
A 72. percben a szerbek jutottak szabadrúgáshoz, de a fejes, ami ebből következett Dibusz kezei közé pottyant. Ekkor próbált a szerb csapat erőre kapni és rendezni a sorait, viszont meg tudtuk őket ebben akadályozni, labdabirtoklással és remek passzokkal. Ráadásul a 76. percben Bese volt fejessel veszélyes, de nem lett gól, viszont elkezdtünk újra nyomni, ami azért volt jó ötlet, mert hiába vannak a szerb csapatban sztárok, ezúttal sem voltak nagy formában, így jó ötletnek tűnt mindent feltenni a vezetés megszerzésére. Könyves is így gondolta, hiszen a 81. percben megtámadta Dmitrovic kapuját, azonban a szerb kapus hárított. Fél perccel később pedig egy kontratámadást követően nekünk volt szerencsénk, hiszen alig pár centivel hagyta el a labda a kapufát.
Ennek ellenére folytattuk a harcot a vezető gólért, ami rendkívül dícséretes – persze oda kellett figyelnie Rossi labdarúgóinak, mivel a szerbek félelmetesen gyorsan tudnak kontrázni. Dibusz Dénes kapuja az utolsó percekre veszélybe került, kettő szögletet is el tudtak végezni a vendégek, és bátran felsorakoztak a tizenhatosunkon, de megszereztük a labdát és őriztük a döntetlen állást. A bírók a ráadást négy percben határozták meg, de ez nem hozott újabb találatot és maradt az 1–1. Ami egy büszke döntetlen, ugyanis végig uraltuk a mérkőzést, magabiztosan játszottunk, és méltán csatlakozhat ez a találkozó is a szívünknek kedves meccsek közé. A szerb csapat ellen két alkalommal is helytálltunk – ezt nem kell megmagyarázni, és azt a tényt sem, hogy a magyar futball végre felszálló ágban van, reméljük, sokáig lesz így. A Nemzetek Ligájában a döntetlen jelen pillanatban a második helyre elég, ami szintén fantasztikus eredmény, de szerdán a török válogatott ellen zárjuk az NL-sorozatot, ahol még pontokat szerezhet a magyar csapat.
Fotó: MTI
