Bedák Pál: „Jó példát szeretnék mutatni a gyermekeimnek és a tanítványaimnak is!” (PS-exkluzív)
Lassan eltelik a nyár, megvoltak a nagy világversenyek, de vannak olyan sportolók, akiknek már más a cél, mint nyerni egy érmet. Ők az egykori bajnokok, mint például Bedák Pál, akit az ökölvívó szakmában mindenki, egyöntetűen Pimpának hív. A mindig jókedvű egykori válogatott bokszoló nem akármilyen példával jár elöl, ugyanis Pimpa nemcsak osztani szereti az észt az edzéseken, hanem a tanulást éppúgy műveli. Évek óta a Ferencváros vezetőedzőjeként dolgozik, és a nyár hatalmas örömmel kezdődött számára, hiszen szakedzőként lediplomázott a Testnevelési Egyetemen. Miért tartom ezt fontos dolognak?
Amikor betéved az ember a Fradi ökölvívó termébe, ugyanaz a kép fogadja, mit húsz évvel ezelőtt. Bedák és Kótai ringben, és valami eszeveszett módon edzenek. Igaz, Pimpa már inkább az iskolázásban fárad el és egyre jobban megy neki a trénerkedés. Viszont annak ellenére, hogy ő már csak kifejezetten az edzések felügyeletét látja el, nagyon jó formában van. Kótai pedig úgy edz, mintha hátralenne még a legnagyobb világbajnoki ütközet az életéből, miközben már rég szakosztályvezetőként irányítja a Fradi ökölvívóinak életét. Olyan kevés jó dolog történik napjainkban a magyar ökölvívással, és pont ennek ellenérzése, hogy remek érzés látni őket a szorítóban. Lelkesek, a dicső múlt képviselői és igazi, fanatikus sportemberek. Óriási szüksége van a szakmának rájuk, mert olyan képzést kaptak (és most már adnak), amikor a csúcson volt a magyar ökölvívás. Bedák Pál junior korosztályban mindent megnyert, amit csak lehetett, aztán felnőtt válogatottként világbajnoki ezüstérmet szerzett és Európa-bajnoki bronzot, valamint szerepelt az athéni és pekingi olimpián is. A PestiSrácok.hu természetesen megkereste a kiváló edzőt, aki büszkén és széles mosollyal fogadott bennünket a Testnevelési Egyetem diplomaosztóját követően.
Miért volt fontos számodra, hogy kétszeres apukaként beülj az iskolapadba?
Bevallom, magamnak csináltam elsősorban a diplomát, bizonyításképpen. De természetesen ez elengedhetetlen az edzői szakma képviseléséhez. Fejleszteni is szeretném magamat, mint edző, és szerettem volna példát mutatni a gyermekeimnek és a tanítványaimnak is.
A szakedzői egy kemény világ oktatás tekintetében. Mennyire érezted nehéznek a diploma megszerzését, milyen évek állnak mögötted?
Voltak nehéz és persze könnyebb időszakok az elmúlt években; ez azért más, mint egy OKJ-s edzői, rengeteg új dolgot tanultam, másképp látom már az edzői szakmát, ez tény.
Miben más most egy bokszedzőnek az élete azokhoz az időkhöz képest, mint amikor Te voltál tanítvány?
A gyereket edzésre lecsábítani ma már nagyon nehéz feladat. Amikor mi letévedtünk a boksztermekbe, hamar rájöttünk, mit várunk saját magunktól, a sportágtól, és mit szeretnénk ebben elérni. Ez ma már máshogy van. A mai gyermekeknek más a felfogásuk. Sokkal jobban kell őket ösztökélni a céltudatos életre.
Van egy nagyon vagány kisfiad is. Ő például segít megérteni a mai gyerekeket? Segíti a munkádat?
Igen, abszolút, jár is velem heti egy-két alkalommal a Fradiba edzésre, de ő még nagyon kicsi, négy éves. De mozgáskoordinációs edzésre jár hozzánk.
Nagyon érdekes ez az edzés, amit a fiatal bokszolópalántáknak tartotok. Ugye itt még nincs is boksz.
Igen, ide bárki eljöhet, aki szeretné, hogy a gyermeke megtanuljon kicsit jobban mozogni, és utána akár már sportágat is választhat, de persze mi nem bánnánk, ha sokan maradnának ezekből a csoportokból. Nagy hangsúlyt fektetünk ezekre az edzésekre, itt megtanulnak bukfencezni és rengeteg alap dolgot, ami segíti a jövőjüket. Sok kisrácnál hiányoznak ezek az alapok, amik nélkül nem lehet élsportolóvá válni.
Akkor kanyarodjunk is rá az élsportra. Egy bokszolónk volt kint az olimpián. Minden elismerésünk Gálos Rolandnak, de ilyen még nem volt, hogy egyszemélyes legyen a csapat.
Sajnos nincs mit szépíteni, meggyengült a magyar ökölvívás és ezt a helyzetet kezelni kell. De lett most junior Európa-bajnokunk és bronzérmesünk is, úgyhogy van az utánpótlásunkban lehetőség. Nagyon oda kell figyelnie minden edzőnek, hogy ezeket a fiatalokat felnőttkorig jól kell tudni menedzselni. Remélhetőleg egy idő után, ami nem biztos, hogy rövid lesz, a felnőtt csapat is újra hoz majd eredményeket.
Most a felnőtt amatőr vb-n lesz elég komoly pénzdíjazás. Százezer dollár üti a markát a győztesnek. Ez komoly dolog. Mennyire lesz ez jó motiváló erő a fiatalok számára?
Őszinte leszek: én jobbnak látom, ha nem a pénz miatt bokszol valaki, hanem mert eredményes ökölvívó szeretne lenni. Az eredmény viszont maga után fogja hozni a pénzt, szerintem ez így van a sportban. Teljesen mindegy, mennyi pénzt adnak, elszántnak kell lenni, és akkor meglesz az eredménye. Fontos, hogy egy bokszoló nyerni menjen be a szorítóba. Szerintem a mostani két junior Eb-érmesünk elszánt srác, és ezt kell továbbépíteni az egész magyar ökölvívásban.
