A négy évvel ezelőtti ezüstérmes eddig a vb egyik legunalmasabb csapata – Marokkó–Horvátország 0–0
A címvédő magabiztos sikere után megkezdte a szereplést a legutóbbi ezüstérmes is, ám számára sokkal kevésbé hízelgő a kép. A focitudással továbbra sincs gondjuk a horvátoknak, de élességben, veszélyességben egyáltalán nem mutattak semmi emlékezeteset. Egy forduló után persze még bármi megtörténhet, de ebben a horvát válogatottban egyelőre semmi más érdekes nincs, mint az, hogy négy éve döntős volt. Az F-csoport játszmáját viszont érdekessé teheti ez a döntetlen, mert így talán Marokkó is beleszólhat a továbbjutásba.
Vannak azok a meccsek, amikor az ember csak néz ki a fejéből, és tulajdonképpen fel sem ocsúdik egy teljes félidő alatt. Mint egy koncert, amely annyira gyenge, hogy a ritmusra tappogni is elfelejtünk közben. Unalmas labdatologatás, minden erővel a végzetes hibák elkerülése – aki kihagyta az első félidő rendes játékidejét, az jól tette. A néhány blokkolt marokkói lövés mellett mindössze Perišić távoli kísérleténél volt oka a riporternek picit megemelni a hangját, amikor alig vétette el a kaput a kint álló kapust átemelni próbáló horvát. A kétperces ráadásban eszméltek a horvátok, hogy focimeccsen vannak, valamit csinálni kéne, mert csak úgy magától nincs meg a 3 pont. Az addig a gorombáskodáson kívül mást nem nagyon csináló Modrić a tőle megszokott precizitással adott középre egy labdát, és a pár perccel korábban még ápolásnak alávetett Vlašić pöckölte közelről az alsó sarok felé a labdát, de Bunu beletette a lábát. Egy perccel később Vlašić lövését blokkolták, a kipattanót pedig a horvátok 37 éves világklasszisa lőtte rá, és a sistergő bomba csak kevéssel szállt fölé.
A második félidő elején aztán rögtön csökkenhettek a meccs iránti ellenérzéseink, elkezdtek igyekezni a csapatok, végre láttunk néhol dinamikus támadásokat és kombinatív játékot. Mazraui közeli csukafejese hiába volt gyenge, csak kiütni tudta Livaković, a fordulásból aztán horvát szöglet, majd a kapu előtti veszélyes kavarodás lett. A végén Lovren kotorta kapura a labdát, de akkora tumultus volt, hogy elakadt a marokkói védelmen. Ezután Marokkó kezdte diktálni az iramot, ami egy távoli, de korántsem veszélytelen szabadrúgásban csúcsosodott ki. A legurított labdával olyan sistergős bombát eresztett meg Hakimi több, mint 30 méterről, hogy hiába ment nagyjából középre, Livaković csak üggyel-bajjal tudta kiütni. Ezután a horvátok percei következtek, Modrić beívelt szabadrúgására Pašalić érkezett pontosan, de egy nyújtózkodó marokkói láb éppen ki tudta rúgni előle.
Érdekes, hogy a labdabirtoklási és a passzolási statisztika nagy horvát fölényt sejtetett, a pályán viszont ez egyáltalán nem volt szembeötlő. Az akarással nem volt gond, egyik csapat sem engedte el a győzelmi reményeit, de igazán egyikük se mert ezért kockáztatni. A továbbjutás szempontjából Marokkó szerzett egy pontot, Horvátország pedig talán inkább vesztett kettőt.
Marokkó–Horvátország 0:0
Vezető kép: MTI/EPA/Nusad Szekkajil
