Fieszta helyett szieszta – Portugália és Uruguay megmutatta, hogy a semmittevés is latinos

Vártuk, vártuk, hogy történik valami, de csak nem történt. A portugálok javára fel lehet jegyezni, hogy legalább próbálkoztak: teljesen uralták a mezőnyt, lőttek, indítottak, meddőn ívelgettek, szögletet harcoltak ki. Ezzel szemben Uruguay tényleg egyebet sem csinált, mint blokkolt, szerelt, kifejelte. Még csak kijönni sem nagyon igyekeztek a sündisznóállásukból. Kérdés, hogy egy Korea elleni rettenetes 0:0 után mi volt a haditervük, mikor akartak elkezdeni focizni. Ilyesmiken volt időnk gondolkodni, mert a pályán eseménytelenül csordogáltak a percek, már az is történésszámba ment, hogy Ronaldo szabadrúgása szögletre pattant a sorfalról. Aztán a semmiből nemhogy meglett a dél-amerikaiak első kapura tartó lövése Katarban, hanem óriási ziccert hagytak parlagon. Bentancur olyan határozottan tört kapura, mint akinek ott fontos dolga van, kicselezett három portugál védőt, akik kisvártatva már tehetetlenül nézték a hátát. Mindezek után az uruguayi középpályás lövése elakadt Diego Costában. Öt perccel később Ronaldo jól vette le mellel a labdát a kapu torkában, de aztán nem tudott vele érvényesülni. És ezzel meg is voltak a csapatok az első félidőre bekészített dolgaikkal.

A második félidőben már éppen megállapítottuk volna, hogy ugyanaz a semmi folytatódik tovább, de aztán egy minden bizonnyal magánéleti jellegű problémákkal küzdő ember berohant a pályára a németek legújabb nemzeti zászlajával. Szegény Neuer meg Harry Kane ha nem is csavarhatta a felkarja köré, legalább így becsempészték a szigorú katari gyepre. Rögtön ezután a portugálok mellé szegődött a szerencse, amelyért ők sem dolgoztak meg, de azért Uruguaynál mindenképpen jobban. Bruno Fernandes a szokásos beíveléshez folyamodott, Ronaldo ugrott fel fejelni, nem tudott belebólintani, de a kapus végignézte, ahogy a beadás továbbrepül egészen a kapu túlsó sarkába.

Az elemi logika azt diktálta volna, hogy Uruguay most majd mindent feltesz egy lapra, hiszen két meccsen elért egyetlen pont nem ígér továbbjutást. További nagyjából 20 percre volt szükség, amíg ez a gondolatmenet az uruguayi fejekben is végigfutott, és az utolsó negyedórára elkezdtek focizni, mi pedig a döbbenettől a fotelbe ragadva rögzíthettük, hogy viszonylag tudnak. Maxi Gómez lövése a kapufáról tért vissza a mezőnybe, majd a meccsen mindvégig észrevétlen Cavanit váltó Luis Suárez kezelte le remekül, majd lőtte közelről az oldalhálóba a labdát. A gyorsan ki is fulladó uruguayi nyomást felváltotta a portugál aktivitás. Egy földre huppanó uruguayi védő kezében elakadt a labda Bruno Fernandes trükközése közben; a bíró előbb kiosztott egy sárga lapot a hevesen reklamáló Rúben Diasnak, majd mégiscsak kiment videózni, és aztán megadta azt a tizenegyest, amelyért Dias járatta a száját. A büntetőt maga Fernandes rúgta be, megadva ezzel a kegyelemdöfést a színtelen-szagtalan Uruguaynak, amely egy kicsit sem fog hiányozni a vébéről, miután néhány nap múlva kiesik majd.

A ráadás perceiben a kétgólos Fernandes őrült hajszába kezdett a mesterhármasért, előbb Rochet védte a közeli lövését, majd pillanatokkal később már csak a kapufa menthetett, a gól viszont nem jött össze. Érdemtelen is lett volna egy háromgólos siker erre a gyenge közepes portugál teljesítményre, a dél-amerikaiak viszont bőven rászolgáltak a kétgólos kudarcra. Mondjuk ha nem álltak volna ki a meccsre, akkor is 3:0-val írják be az ellenfélnek, és el se kellett volna fáradniuk.

PORTUGÁLIA–URUGUAY 2:0 (0:0) Loszaíli Nemzeti Stadion, v.: Alireza Faghani (iráni) gólszerző: Bruno Fernandes (54., 90.+2 – büntetőből)sárga lap: Rúben Neves (38.), João Félix (77.), Rúben Dias (89.) – Bentancur (6.), Olivera (44.)