LMBTQ-karszalag nélkül is versenyben maradtak a németek – Spanyolország–Németország 1–1 (0–0)

A németek szinte bármelyik válogatott ellen képesek dominálni a mezőnyt, a spanyolok ellen viszont esélyük sincs ilyesmire – sem nekik, sem másnak. A hispán csapat ellen gyakorlatilag lehetetlen huzamosan megtartani a labdát, és elvenni is iszonyúan nehéz tőlük. Az életükért játszó németek azonban igencsak felszívták magukat, keményen letámadták az esélyest. Ennek folyományaként kicsit szürreális látvány volt, amikor a spanyolok hátul adogadtak kitartóan az őket letámadó németek orra előtt, de időnként azért megindultak ebből, mint egy lavina. Az Olmo–Asensio–Torres csatárhármas első két tagja megdolgoztatta az ellenfél védelmét, a németek pedig ezúttal a veterán Thomas Müllert küldték be egyedüli támadóéknek.

Mindenféle alibiző szórakozás helyett nagy iramban egymásnak ment a két csapat, ennek megfelelően veszélyes, habár messze nem csúcsformában játszó spanyolokat és a múltkorinál jóval élesebb németeket láttunk az első perctől fogva. Hamar megadhatták volna a hispánok az alaphangot, hiszen Dani Olmo a tizenhatoson kívülről, a pálya bal oldaláról tüzelt, a hatalmas erejű bomba súrolta a nyújtózkodó Neuer kezét, és pont ennyi kellett neki, hogy a felső lécre vágódjon a háló kiszaggatása helyett. Itt azért lett volna okuk megszeppenni a németeknek, de nem tették, hanem időről időre tudtak okozni némi kellemetlenséget az ütemet diktáló spanyoloknak. A 25. percben emelkedhettünk föl ismét a székből, amikor a spanyol védelem akadozott egy kicsit, a lehetőségből pedig Gnabry jegyezhetett egy mellé ment lövést. Közben a német védelemnek többször is blokkolnia kellett, hogy ne legyen nagyobb baj. Aztán a tilitoli majdnem a spanyolokat sodorta bajba: teljesen nyugodtan engedték fejelni Rüdigert egy jobbról beívelt szabadrúgás után, és ő nem is hibázott. Legfeljebb akkor, amikor lesre helyezkedett a beadás pillanatában; a spanyolokban viszont biztosan meghűlt a vér.

Hiába lett érvénytelen a gól, még a második félidő elején is az látszott a spanyolokon, mintha először fordult volna meg a fejükben, hogy itt akár ki is lehet kapni. A németek ugyanezen viszonylat másik felén viszont harapósabban jöttek ki a szünetet követően. Az 56. percben a spanyolok addig varázsolgattak védekezés közben, hogy a németek két gyors passzal helyzetbe hozták Kimmichet, és Unai Simónnak kellett nagyot védenie. Öt perccel később góllá érett a mezőnyfölény, Morata a rövid felsőbe külsőzte Jordi Alba passzát. Hamarosan Asensio felső léc fölé menő lövése jelezte a szándékot a folytatásra, Hansi Flick cseréi azonban megváltoztatták a dolgok menetét. A csereként beállt Sané pazar labdával szolgálta ki Musialát, aki ajtó-ablak helyzetben belebikázta az ácsorgó Unai Simónba – a gól még nem jött össze, de ez feltüzelte a német harci kedvet, és nyomni kezdett az Internationalelf. Hamarosan a találat is meglett: Musiala erőltette át magát a spanyol védőkön, ám mivel kapura fordulni már nem tudott vele, az érkező csereember, Füllkrug segítette ki, közelről a hosszú felsőbe bombázva. A ráadás legvégén Sané léphetett ki a meccslabdával, gyorsabb volt a védőinél, de ahelyett, hogy csak a kapussal szemben állva lőtt volna, inkább elvitte Unai Simón mellett, csakhogy közben odaért az alapvonalig, és elmúlt a helyzet.

Óriási német megmenekülés történt a kiesés torkából, de nem lehet elvitatni, hogy megdolgozott érte a gárda. Spanyolország pedig vagy csak gyengébb napot fogott ki, vagy nem is annyira gyilkos erejű az az armada, amikor komolyabb kaliberű csapattal sodorja össze a szél.

SPANYOLORSZÁG–NÉMETORSZÁG 1:1 (0:0) al-Hor, al-Bajt Stadion, v.: Danny Makkelie (holland) gólszerzők: Morata (61.) – Füllkrug (82.)sárga lap: Busquets (44.) – Kehrer (37.), Goretzka (57.), Kimmich (59.)