Pesti Srácok

Bár voltak felvillanásaink, de ma sem tudtuk szorossá tenni a meccset – Norvégia–Magyarország 33–25 (16–13)

Bár voltak felvillanásaink, de ma sem tudtuk szorossá tenni a meccset – Norvégia–Magyarország 33–25 (16–13)

Bár lényegesen jobban játszottunk, mint két napja a dánok ellen, végül mégse tudtuk megnehezíteni ellenfelünk dolgát a férfi kézilabda-világbajnokság mai játéknapján. A norvég válogatott összességében sima, nyolcgólos győzelmet aratott a mieink ellen, így csapatunk már csak a hetedik helyért játszhat majd az utolsó fordulóban.

Norvégia ellen folytatta vb-szereplését a magyar férfi kézilabda-válogatott a svéd–lengyel közös rendezésű torna 5–8. helyéért zajló küzdelmeiben. A mai meccset megelőzően az volt a fő kérdés, hogy sikerül-e felállnia csapatunknak a két nappal ezelőtt, Dánia elleni zakó után, amely a vb-történelem legnagyobb arányú magyar veresége volt. Mivel a dánokhoz hasonlóan a norvégok is a klasszikus skandináv stílust képviselik, így hasonló mérkőzésre számíthattunk, mint két nappal ezelőtt. A fő kérdés az volt, hogy csapatunk milyen elánnal és hozzáállással veti bele magát a meccsbe, mert a dánok elleni súlyos vereségnek ott is volt keresendő az oka, hogy ez sem volt teljesen rendben...

A meccs rosszabbul nem is kezdődhetett volna, hiszen az első percben hetest végeztünk el, amelyből Rosta Miklós fejbe találta a kapust, ami után a két francia játékvezető – videózás után – végleg kiállította a beállósunkat. Az eset szerencsére túlzottan nem fogta meg csapatunkat, mert noha a norvégok folyamatosan vezettek, de elhúzni nem tudtak. Sőt, bár a vezetést átvenni nem tudtuk, de döntetlenig még vissza tudtunk jönni (6–6). Nagyon jó döntés volt Ligetvári Patrik harcba küldése, aki kiváló átlövés-góljaival meccsben tartotta a mieinket. A félidő végére azonban a norvégok azért csak felépítettek egy viszonylag biztos, háromgólos előnyt (16–13), így ők mehettek nyugodtabban pihenni.

A magyar férfi kézilabda-válogatott mai veresége után a hetedik helyért mérkőzik majd vasárnap, Egyiptom ellen.<br /> Fotó: MTI/Kovács Tamás
A magyar férfi kézilabda-válogatott mai veresége után a hetedik helyért mérkőzik majd vasárnap, Egyiptom ellen. Fotó: MTI/Kovács Tamás
PestiSracok facebook image

A második játékrészben furcsa hullámvasutazás következett. A norvégok gólja után átvettük az irányítást, és szép lassan sikerült is a felzárkózás. Bóka Bendegúz gólja után egészen egy gólra, 18–17-re feljöttünk, de sajnos itt el is ment a meccs, mert nem tudtuk kihasználni ezt a kulcspillanatot. Helyette labdaeladások és helyezkedési hibák következtek, amik után kisvártatva ismét négy gól lett a hátrányunk (22–18). Innentől kezdve pedig már nem volt visszaút. A küzdés, a hajtás megvolt, erre nem lehetett panasz, viszont a norvégok előnye ha lassan is, de folyamatosan nőtt. A hajrára már izgalmak nélkül fordulhattunk rá, mert eldőlt a mérkőzés, amelyet a norvégok végül nyolc góllal nyertek meg (33–25).

Válogatottunk immáron csak a hetedik helyért mérkőzhet, ahol vasárnap majd Egyiptommal találkozik Chema Rodríguez legénysége.

Vezető kép: MTI/Kovács Tamás

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.