Pesti Srácok

Djokovicot legyőzve Alcaraz először bajnok Wimbledonban

Djokovicot legyőzve Alcaraz először bajnok Wimbledonban

A spanyol Carlos Alcaraz nyerte a wimbledoni teniszbajnokság férfi egyes versenyét, mivel a vasárnapi döntőben nagy csatában, öt játszmában legyőzte a 23-szoros Grand Slam-bajnok szerb Novak Djokovicot.

A US Openen címvédő Alcaraz teljesítménye füvön meccsről meccsre javult, a felvezető tornák közül győzött a londoni Queen's Clubban - úgy, hogy előtte összesen csak hat mérkőzést vívott gyepen -, és immár 11 mérkőzés óta veretlen volt a zöld borításon. A generációk csatájaként beharangozott vasárnapi slágermeccsről sokat elmond, hogy a spanyol világelső még meg sem született, amikor Djokovic már profi teniszező volt. A murciai játékos volt a legfiatalabb wimbledoni döntős honfitársa, Rafael Nadal 2006-os menetelése óta.

A belgrádi klasszis ezzel szemben a kilencedik wimbledoni és a 35. Grand Slam-fináléjában szerepelt, és sorozatban az ötödik londoni trófeája mellett azért szállt harcba, hogy 24. GS-serlegével tovább javítsa saját rekordját a 22-nél tartó - és jelenleg sérült - Rafael Nadal előtt. Ráadásul a koedukált örökrangsorban utolérte volna a 24 GS-diadallal visszavonult női klasszist, az ausztrál Margaret Courtot. Motiválhatta az is, hogy nyolcadik londoni serlegével befogta volna az eddigi csúcstartó Roger Federert, mint ahogy az is, hogy újabb wimbledoni sikerével komoly esélye lett volna a szeptemberi US Openen arra, hogy egy naptári évben besöpörje az összes Grand Slam-tornát, erre a férfiaknál legutóbb a legendás Rod Laver volt képes 1969-ben.

Az ugyanakkor vélhetően másodlagos cél volt Djokovic számára, hogy diadalával visszaszerezze a 20 éves Carlos Alcaraztól az első helyet a világranglistán, mivel 389 éllovas héttel már így is csúcstartó volt ebben a kategóriában. Egyértelműen a 36 éves kiválóság mellett szólt, hogy a 2017-es negyeddöntő óta veretlen volt Wimbledonban, azóta 34-szer hagyta el győztesen a centerpályát.

PestiSracok facebook image

Ami az egymás elleni mérleget illeti, mindkét eddigi találkozójukat salakon vívták, tavaly Madridban több mint három és fél órás ütközetben az akkor még tinédzser Alcaraz kerekedett felül, az idei Roland Garros elődöntőjében viszont a szerb megverte görcsökkel küzdő ellenfelét.

A harmadik csata két gyors Djokovic-brékkel kezdődött, a szerb sztár sokkal jobban alkalmazkodott a szeles körülményekhez, mint spanyol riválisa. Alcaraz nem tudta kihasználni papíron nagyobb ütőerejét, így 34 perc alatt szetthátrányba került.

A második felvonást biztatóbb tenisszel és Djkokovic szervajátékának megnyerésével kezdte a világelső, és bár a szerb azonnal visszabrékelt, ezt követően nagy és kiegyenlített volt a küzdelem. A végjátékig adogatóként senki nem hibázott, a rövidítésben aztán a belgrádi klasszis a tőle megszokottnál sokkal többet rontott, így - bár a szerbnek is volt szettlabdája - Alcaraz egy fantasztikus fonák adogatásfogadással 85 perces küzdelem végén egyenlített. Djokovic sorozatban 15 megnyert tiebreak után maradt alul rövidítésben Grand Slam-tornán.

A harmadik etapot a 20 éves spanyol újra azonnali brékkel indította, majd 3:1-es Alcaraz előnynél maratoni, 26 perces, 32 labdamenetes játékot vívtak a felek, amelyben a spanyol hetedik fogadóesélyét kihasználva dupla brékelőnybe került. A világelső irányított, Djokovic rengeteget hibázott és első szervái után kifejezetten alacsony százalékban nyerte meg a labdameneteket, így Alcaraz fordított és háromórányi játék után már ő állt jobban.

A negyedik játszma előtt Djokovic hosszú időre eltűnt az öltözőben, és bár előbb ismét a spanyolnak voltak bréklabdái, 2:2-nél a korábbinál kevesebbet hibázó szerb teniszező harmadik bréklehetőségét kihasználva előnybe került. Ebben a periódusban Alcaraz tűnt fáradtabbnak és elcsigázottabbnak, az új erőre kapó hétszeres bajnok pedig könnyedén harcolta ki a döntő felvonást.

Ebben az első két játékban mindkét félnek volt bréklehetősége, de végül a harmadikban a spanyol volt az, aki ezzel élni tudott. Ekkor Alcaraz 11/3-as, Djokovic 0/1-es nyerő ütés/ki nem kényszerített hiba aránynál járt a szetten belül, tehát egyértelműen a spanyol irányított. Ugyan a folytatásban a szerb sztár mindent megtett az egyenlítésért, Alcaraz ellentmondást nem tűrő játékkal, sokszor bravúros ütéseket bemutatva, összességében magabiztosan őrizte meg előnyét, így 4 óra 42 perc után ünnepelhette pályafutása második GS-diadalát, amihez - a trófea mellé - 2,35 millió fontot (egymilliárd forint) kap.

Forrás/fotó: MTI

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.