Ezúttal futball-Eb-t akarnak ideológiával nyerni a németek
Németországnak nagy rutinja van abban, hogy ideológiai fronton próbáljon háborút nyerni. Ebben olyan gyakorlottak, hogy most éppen ismét megpróbálkoznak a projekttel, csak ezúttal az árja faj helyett a woke liberalizmusnak kell a Lebensraum az orosz sztyeppéken. Vagy legalábbis Ukrajnának. De próbálták ők már a közgazdaságtant legyőzni ideológiai alapon (Marx, Engels és a szocializmusnak keresztelt kommunizmus édeshármasa), ahogy az emberi lelket is ideológiai – vagy inkább személyes sérülési – alapon akarta megmagyarázni Freud. A többfrontos hadviselés nagymesterei ezúttal új területen indították el az ideológiai gőzhengert: futball Európa-bajnokságot szeretnének ideológiával nyerni. Mert, mint azt fent láttuk, ez eddig olyan jól bejött.
Németország egy jelentősen hányattatott történelmi sorsú terület. Azonban szemben hazánkkal, nem(csak) földrajzi elhelyezkedése miatt került folyamatosan az ütközőzónák középpontjába. Többnyire a mai Németország területén élő népek – ideértve kiterjesztett módon Ausztriát – maguknak keresték a bajt, amikor különböző ideológiai szemüvegeken keresztül kezdték vizsgálni a mindenki más által látott és megélt valóságot. Ennek időről idősre egy-egy súlyosabb világégés lett az eredménye, a harmincéves háborútól egészen a mai életünkben, a woke körökben ismét divatossá váló oroszországi Lebensraum-keresésig. Zárójel: előbbiben ismeretlen mennyiségű, de vélhetően több tízezer, utóbbiban több millió magyar vesztette életét, mintegy lábjegyzetként. És akkor a gazdasági-szociális realitás ideológiai átmosását hirdető kommunizmus feltalálásáról, és annak áldásos hozadékairól már ne is beszéljünk.
Németország azonban olyan értelemben mégis szerencsés történelmi fejlődésű országnak számít, hogy a fenti projektek ellenére is egy erős ország maradt, amelynek szava van nemcsak az európai, de a tágabb értelemben vett nemzetközi porondon is. Még.
Merthogy önnön relevanciájának megtartása végett Németország – sok más nyugati országgal egyetemben – más mutatóinak lecsúszása végett ismét az ideológiai hadviselés fegyveréhez nyúlt. Nevezetesen most azzal próbálja megmaradt méltóságát, és jóemberségébe vetett hitéből táplálkozó önteltségét táplálni a német labdarúgó-szövetség, hogy legyőzi Magyarországot. Na nem a pályán. Vagyis ha sikerül, persze, ott is, de nem ez a lényeg. A morál mezején akarnak győzni a németek. Történt ugyanis, hogy a német szövetség bejelentette: a skótok és a svájciak ellen a hazai szerelésükre esett a választásuk, a magyar válogatott ellen azonban a Barbie-meznek csúfolt szettet öltik magukra, üzenve ezzel a mucsai magyaroknak. Ilyen alapon pedig már akár kettő–nulláról is kezdhetnék a meccset.
Szánalmas kapálódzásnak tűnhet mindez csupán, és valójában az is. A német válogatott ugyanis tökéletes tükörképe a német közállapotoknak: papíron a világ egyik legpotensebb társulatát rakták össze a germánok, játékosaik klubjaikban meghatározó játékosok, sokan közülük közvetlenül a Bajnokok Ligája döntőjéről érkeztek haza az Eb-re. Az eredmények azonban mégsem ezt igazolják: Németország a harmatgyenge teljesítményt nyújtó Görögország utolsó perces legyőzésével, valamint a futballt valamilyen rejtélyes okból másodlagos prioritásként kezelő Ukrajnával játszott döntetlennel hangolódhatott a kontinenstornára. Ahogy az előzmények sem voltak rózsásak. Nem véletlen, hogy a Real Madrid sztárja, a friss BL-győztes Toni Kroos is lemondta már egyszer a válogatottságot.
A német válogatott – akárcsak a német közállapotok – a végletekig fragmentált, polarizált, feszült. Ebben a közegben pedig már nem is annyira meglepő, hogy a realitások mezejéről inkább az ideológiák felé fordultak. Mi a magunk részéről azt sem bánjuk, ha esetleg tütüben és tiarában lépnek pályára, majd végigtérdelik a mérkőzést. Csak a politikai fusztrációikból adódó feszültséget inkább otthon adják ki.
Merthogy a foci politika is, ezt kár lenne tagadni. Miután kulturáltabb asztaltársaságoknál nem illik tankhadosztályokkal lerohanni a kevésbé szimpatikus szomszédokat – még akkor sem, ha a vacsora utáni kártyajátékban csaltak –, az országok közti rivalizálás kiváló, 99 százalékban békés és elégséges szelepének bizonyult. Ha pedig már az ókori görögöknek is sikerült megugraniuk háromezer évvel ezelőtt azt az etikettszintet, hogy legalább az egy nagy "nemzetközi" sportrendezvényük, az olimpia alatt nem ölték egymást halomra, akkor mi is megköszönnénk Európa döntéshozóinak, ha az Eb (vagy az olimpia) ideje alatt nem rendelnének el általános mozgósítást.
Fotó: AFP/dpa Picture-Alliance
