Kevés az esélye, hogy összejöjjön az Eb-n a magyar–román ütközet, de nem lehetetlen – 43 éve várunk a győzelemre!
Az utóbbi esztendőkben kevesebb Románia elleni válogatott derbi jutott a fociszurkolóknak, azonban az idei Európa-bajnokságon ez változhat, ugyanis keleti szomszédunk 2016-ot követően ismét kijutott a kontinensbajnokságra. Mi pedig pontosan negyvenhárom esztendeje várunk arra, hogy legyőzzük őket!
A románok elleni futballmérkőzések hangulata egyedi, semmihez sem fogható és tele van érzelmekkel. Néha talán túlfűtött is a közönség egy-egy meccsen – mint tudjuk, ennek azért történelmi okai vannak. Azonban mostani írásunkban nem ezeket fogjuk taglalni, hanem kicsit újra megismerkedünk régi ellenfelünkkel. Nicolae Stanciu a mostani szövetségi kapitány, akinek vezérletével ismét az Eb-n találja magát Románia. Nagyon erős csoportba kerültek, hiszen az „E” jelű négyesben Belgium, Ukrajna és Szlovákia található még szomszédunkon kívül. Úgyhogy a színvonalat tekintve itt egyáltalán nem lesz sétagalopp továbbjutni. Márpedig egy közös mérkőzés miatt ezt a lépést mindenképpen meg kéne tenniük.
A román csapat, mint tudjuk, komoly múltra tekint vissza – bármennyire is megvan az antipátia az irányukba, emiatt tisztelet jár nekik. A labdarúgásban pedig azon négy válogatott közé tartozik, akik részt vettek az első három hivatalos világbajnokságon. Kétségtelen, hogy a legütőképesebb csapatuk a '90-es években volt, amikor egymás után három világbajnokságra is kijutottak. Mi több, 1994-ben a Gheorghe Hagi vezette válogatott még Argentínát is búcsúztatni tudta, és bejutottak a negyeddöntőbe. Ez a korszak nagyon erős volt az ő futballtörténelmükben, és igen, mindig fel-felbukkant egy magyar név a sportágban – elég, ha Selymes Tibor játékost vagy Bölöni László edzőt emeljük ki.
A mai modern korban azonban már cseppet sem ilyen eredményesek. 2000 óta a 2008-as és a 2016-os Eb-re ugyan kijutottak, de volt, hogy a Feröer-szigetektől hazai környezetben 1–0-ra kikaptak. Ez volt számukra az, ami nekünk az Andorrában elszenvedett vereség. Ez a fiaskó a hazai nemzeti stadionban még kínosabb volt, mint a mi botladozásunk. Ráadásul 2014–15-ben meccset sem sikerült nyerniük. Ennek tükrében a két Eb-szereplés nem rossz teljesítmény. Azonban a két utolsó felkészülési meccsen sem remekeltek: gól nélküli döntetlent értek el Bulgária és Lichtenstein ellenében is.
Mi, magyarok 2015-ben játszottunk velük utoljára, amikor 0–0-s döntetlennel zárult a találkozó. Legutolsó győzelmünket pedig 1981-ben arattuk ellenük: az akkori Népstadionban Fazekas góljával legyőztük őket 1–0-ra és e pillanat óta várjuk az újbóli lehetőséget a győzelemre. A mostani Eb-n nagyon távol állunk egymástól, de ha mindenki élete formáját hozza, simán alakulhatnak úgy a továbbjutások a különböző csoportokból, hogy összecsapunk velük. Ez mindenképpen pikáns ütközet lenne, és most papíron egyértelműen mi vagyunk az esélyesek. Az utóbbi esztendőkben kosárlabdában, kispályás labdarúgásban, vízilabdában és női kézilabdában játszottunk ellenük – el kell ismerni, nem kevés sikerrel! Itt lenne az idő – sportszerűen – legyőzni őket labdarúgásban is.
Vezető kép: MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
