Küzdelmes döntetlennel toltak le minket a csoport utolsó helyére a svájciak és a skótok
Élvezetesnek nem mondható, brusztolós és tanulságos meccsen ikszelt egymással a csoportunk másik két résztvevője. Tanulságos, mert Svájcról kiderült, hogy tényleg nincs bennük semmi varázslat, és rettentően nagy kár, hogy megverettük magunkat velük. Skócia ellen ki-ki meccsen döntünk arról az utolsó fordulóban, hogy kinek lesz reménye a továbbjutásra, és rossz hír, hogy ha és amíg nem lövünk nekik gólokat, ebben ők állnak jobban.
Skócia hozzánk hasonlóan teljesen más felfogásban futott ki a második meccsére, ami azt jelentette, hogy sokkal jobban játszott, azt azonban nem, hogy ne Svájc uralta volna a mezőnyt. A mezőny uralásáért viszont önmagában nem adnak semmit a fociban, és a szerencse nem szegődött az alpesiek mellé, hamar hátrányba kerültek egy öngóllal. Ez volt a skótok második gólja az Eb-n, de egyiket se ők lőtték – erre jó lesz vigyáznunk a harmadik fordulóban... Megmutatta a britanniai csapat, hogy azért van köze a focihoz, viszont egyetlen hiba elég volt hozzá, hogy visszahozza Svájcot. Az öngólból szerzett előnyt egy rossz hazaadással tékozolták el, amelyre lecsapott Shaqiri, és messziről, kapásból bődületes bombát eresztett meg a rövid felső sarokba.
A játék képe nem változott, de Svájc kicsit megélénkült a helyzet rá nézve pozitív változásától. Ndoye előbb alaposan megdolgoztatta Gunn kapust, majd egy perccel később sikerült elvennie tőle a labdát, és a hálóba lőtte, ám egy nagyon szűk les miatt nem adta meg a bíró a találatot. Nem mondhatnánk, hogy kiemelkedően jó meccset néztünk, az akarás és a küzdés jellemzőbb volt, mint a szépség. A skótok felzárkóztak a játékban is, eltüntették a nyomasztó svájci fölényt nagyjából minden statisztikai mutatóban. A kapusukra viszont változatlanul erősen szükségük volt, Gunn a félidő végén is hárított egy ígéretes svájci lövést.
Felkeményedtek a második félidőre az alpesiek, amivel visszavették a kezdeményezést. Ndoye – akinek a nevére mi is túl jól emlékszünk – továbbra is elemében volt, többedszerre adott munkát a skót kapusnak, aki óriási bravúrral hárított. A jó néhány svájci veszélyeztetés után, nagy sokára a kapu előtt is alkottak a skótok, egy beívelt labdát Hanley fejelt a kapufára. A félidő második fele elkezdett hasonlítani az első játékrész végére, beleragadtak a csapatok a brusztolásba, de azért mindkét fél beletette az energiát, hogy három ponttal vonulhasson le. A legtöbb izgalmat hosszú percek után az okozta, hogy a kaput ugyan elvétette Ndoye, de lebombázta a szemüveget egy néző fejéről.
Az utolsó tíz percre aztán kerekedett még egy kis foci, de mint kiderült, eredmény nélkül. Embolót a félpályán alig túl ugratták ki, elnyargalt a labdával és szépen átemelte a kapust – bár tudnánk felejteni ezt a mozdulatát –, de a VAR-szoba benyújtotta a panaszt, hogy valamelyik testrésze egy icipicit átlógott a számítógép által halálos szigorral megrajzolt vonalon, így les, a gól érvénytelen. Ezután is akadt még egy-egy svájci meg skót veszélyeztetés, de alapvetően olyan érzése lehetett a külső szemlélőnek, hogy kidolgozták magukat a csapatok, és mivel művészetet nem nagyon sikerült belevinniük, hát beletörődtek ebbe az amúgy nem is olyan rossz döntetlenbe. Az 1:1-es végeredmény ugyanis azt jelenti, hogy a svájciak nagy eséllyel továbbjutottak, és a skótoknak is egyértelműen nyitva hagyta ugyanezt a lehetőséget.
Most sajnálhatjuk igazán, hogy Svájc ellen ennyire könnyedén, irreálisan rossz játékkal elhullajtottuk a pontokat, mert ez a csapat most, Skócia ellen se tűnt egy fokkal se jobbnak, mint ellenünk a második félidőben, 2:0-ás előnynél. A skótok pedig ezzel a pontjukkal különösen kellemetlen ellenféllé léptek elő, hiszen a továbbjutás reményében fognak pályára lépni ellenünk, így mindkét csapatnak a győzelem lesz az egyetlen esély a túlélésre.
A-csoport SKÓCIA–SVÁJC 1:1 (1:1) gólszerzők: McTominay (13.) – Shaqiri (26.)
