Vereség az első középdöntős meccsen, nem tudtuk megszorongatni a gallokat - Férfi kézilabda-vb: Magyarország-Franciaország 30–37 (15–23)
Megkezdte középdöntős szereplését a magyar férfi kézilabda-válogatott a világbajnokságon, s rögtön a végső győzelemre is esélyes franciákkal nézett farkasszemet. Bár a papírforma előzetesen sem mellettünk szólt ezen a mérkőzésen, sajnos végül a vártnál is simábban alakult minden, nem tudtuk érdemben megszorongatni a gallokat. A vereség ellenére sincs elveszve semmi, igaz, a hátralévő két további középdöntős meccsen már nem hibázhatunk.
A lehető legjobbkor, éppen a hollandok elleni, kulcsfontosságú csoportmeccsen hozta eddigi legjobb formáját és játékát csapatunk, amellyel meg is nyerte csoportját, s bár egy pontot elveszítettünk az Észak-Macedónia elleni döntetlen miatt, így is csoportgyőztesként léphettünk a középdöntőbe. Mai ellenfelünk, Franciaország annak ellenére is rendkívül erős kerettel érkezett a tornára, hogy legnagyobb csillaguk, Nikola Karabatics visszavonult. Ott volt azonban a soraikban Fabregas, Briet, Mem és a tavalyi Európa-bajnokság legértékesebb játékosának megválasztott Remili is. Karabatics nélkül is nekik állt tehát inkább a zászló. Nálunk kérdés volt, hogy sikerül-e megtalálnunk a beálló-játékunkat, amely eddig jóval haloványabb ezen a tornán, mint amit Bánhidi és Rosta képességei alapján remélhetünk.
Első félidő
A jobb szélen ezúttal Pedro Rodríguez, jobbátlövőben Ilics Zorán kezdett, a kapuban pedig Palasics állt, és az első perctől fogva hét a hatos támadásformációval igyekeztünk zavart kelteni a gallok kapuja előtt. Ez sajnos nem igazán volt eredményes, sőt, mondhatni, hogy a visszájára sült el, hiszen a kilencedik percben úgy volt ötgólos a francia előny (3–8), hogy háromszor is üres kapus gólt kaptunk. Nem véletlen, hogy Chema Rodríguez már ilyen korán kikérte első idejét. Az időkérés után felváltva jöttek a további gólok, s bár Palasics a 12. percben bemutatta első bravúrját, a franciák mégis növelni tudták előnyüket, köszönhetően annak, hogy támadásaink nem voltak olajozottak, nem is minden esetben jutottunk el lövésig. Fabregas gólja után Mikler váltotta Palasicsot, elöl pedig az immáron háromgólos Ilics igyekezett meccsben tartani bennünket. Kounkoud labdaszerzés utáni ziccergólját követően már héttel mentek a franciák (7–14) és bizony a látottak alapján ekkor egy komoly zakó is benne volt a meccsben.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Érkezett a padról Szita Zoltán, aki a csoportkörben is a legeredményesebb játékosunk volt, átlövésekkel és jó védekezéssel jelentkezett, így az ő, valamint Lékai góljaival a 21. percre visszajöttünk mínusz ötre (11–16), igaz, a kép akkor teljes, ha elmondjuk, hogy ekkor már a teljes kezdőjét leültette pihenni a franciák kapitánya. Sajnos azonban a fehér mezesek második sora is klasszisokból áll, amelyet meg is tapasztalhattunk. Minden gólunkra volt válaszuk, sőt, a 27. percben nyolcra hízott a francia előny (14–22). Az utolsó percekben legalább a különbség már nem nőtt tovább, de így is elúszni látszott a hajó.
Második félidő
A folytatásban ismét hét a hatos támadásvariációval kezdtünk, de nem volt sokkal sikeresebb a próbálkozásunk most sem, mint az első félidőben. A 36. percben Briet góljával már átlépte a francia előny a tíz gólt (17–28), ezen a meccsen nem volt egy súlycsoportban a két csapat. Palasics két gyors bravúrja, valamint Ónodi-Jánoskúti és Sipos góljaival kicsit kozmetikáztunk az eredményen, de a hét a hat elleni támadásaink egyszerűen nem működtek, labdaeladások, rossz döntések jellemezték ilyenkor a játékunkat, a labdaszerzések után pedig kínálta magát a franciáknak az üres magyar kapu. Kapunkban Palasics Kristóf elkapta a fonalat, több nagy védést is bemutatott, elöl pedig lerohanásból és beállóból is eredményesek tudtunk lenni, így a játékrész felénél időt kért a francia kapitány. Ekkor hat gól volt a hátrányunk (25–31). Az időkérés megtette hatását, további zárkózásunk elmaradt, többnyire felváltva estek a gólok, ami tökéletesen megfelelt a magabiztos előnyben lévő fehér mezeseknek. Ha pozitívumokat kell keresni ezen a meccsen, akkor Palasics kapusteljesítménye, valamint a fiatal Ónodi-Jánoskúti bátor betörései és góljai említhetők meg. Összességében azonban a franciák nagy arányú győzelme teljesen megérdemelt volt ezen a mérkőzésen (30-37).
Fotó: MTI/Illyés Tibor
A hollandok ellen az eddigi legjobb, ma az eddigi leggyengébb játékát nyújtotta válogatottunk, így nem is lehetett más, mint vereség a vége a klasszisokkal teletűzdelt franciák ellen. A folytatásban Ausztria, majd Katar ellen adott a feladat: a Hollandia elleni játékunkat kell újra elővenni.
Vezető kép: MTI/Illyés Tibor
