„Meg kellene kérni Major elvtársat, hogy a dramatur gokkal külön beszélgessen, mert ugy látszik ők azok, akik nem tudnak / vagy nem akarnak/ visszatérni a nyugodt életbe. Vagy talán a százados elvtárs is beszélgethetne velük, mint Pethessel. Ez használna nekik is” – javasolta egyik jelentésében Szabó István filmrendező 1957 márciusán. Nem csupán a dramaturg-hallgatókat ajánlotta a politikai rendőrség figyelmébe, egy korábbi jelentése után egy másik diákot éjjel cipeltek be a rendőrségre, míg egy osztálytársáról azt súgta: hazaárulónak nevezte Kádárt. Bár Szabó István ügye (és a védelmében indított kampány) nagyot szólt 2006-ban, most újra elővettük „Képesi” állambiztonsági dossziéját, részletesebb képet adva az Oscar-díjas rendező életének sötét korszakáról.
MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
Példátlan – de nem váratlan – lejárató-hadjárat indult Gervai András újságíró, kritikus ellen 2006-ban, miután az Élet és Irodalomban nyilvánosságra hozta Szabó István filmrendező ügynökmúltját. A Népszabadság már a cikk megjelenésének napján megszólaltatta a rendezőt, aki vakmerő cselekedetnek nevezte a besúgást. „Hálás vagyok a sorsnak, és utólag büszke lehetek a történtekre. Életem legbátrabb, legvakmerőbb cselekedete volt az állambiztonsági munka. Hiszen ezzel mentettük meg egyik évfolyamtársunkat az 1956-os forradalom után a leleplezéstől és a biztos akasztástól” – mondta, önmagát valóságos hősként bemutatva (később új verzióval állt elő), s nem kellett várni arra, hogy mások is mellé álljanak.
Szabót közös nyilatkozatban védte meg a magyar szellemi élet „száznál is több jeles személyisége” – egyszer valaki talán majd össze tudja számolni, hány ügynök, szigorúan titkos tiszt volt közöttük –, majd maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tárta ki ölelő karjait. Szó szerint: a kormányfő kilátogatott a Filmszemlére, hogy így támogassa Szabót. „A Népszabadság címlapján fotó, színes, három hasábon átnyúló, oldott, barátságos hangulatú – emlékezett a Beszélőben Seres László. – „Szabóval kezdődött a szemle – a miniszterelnök beszélt a Rokonok premierje előtt” – így a cím és az alcím […] a Népszava nem a címlapon, hanem a 6. oldalon, a kultúra rovatban közöl, ha lehet, még oldottabb és még barátságosabb hangulatú fotót Gyurcsány és Szabó felhőtlen egymásra találásáról, a cím: „Meg kell védeni a filmet és az alkotót”, éspedig a nemtelen támadásoktól, nyilván” – fogalmazott a szerző.
A kutató a “szellemi inkvizició” kezében
Amíg Szabó ölelést, védelmet és felmentést kapott, addig Gervai célponttá vált. A Népszabadságban megjelent nyílt levelében Kamondi Zoltán filmrendező önzőnek nevezte a kutatót: „Ön, kedves úr, egy kicsit önzőnek tűnik. Nekünk sokat ártott, Szabó Istvánnak viszont semmit […] az igazságot, Szabó István tekintetében, a filmjei jelentik. Egy alkotót csak és kizárólag a műveiből lehet és szabad megítélni, csak a műveiben létezik”. (Ez nyilván Ilja Ehrenburgra vagy Leni Riefenstahlra is igaz…).
Gervai András elkövette azt a “hibát”, hogy ellátogatott a Napkeltébe (igaz, ez akkoriban gyakorlatilag kikerülhetetlen volt). „Kora reggel a Naptévébe kell mennem, hogy Orosz Józseffel beszélgessek – emlékezett vissza a Hvg.hu oldalán. – Nem várok sok jót ettől az interjútól, annak ismeretében, hogy Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője elújságolta, hogy Orosz e-mailben jelezte neki, a történtek után nem kívánja olvasni az Élet és Irodalmat. A stúdióbeli beszélgetés a legpesszimistább elképzeléseimet is felülmúlja. Orosz igazából nem interjút készít velem, hanem inkvizíciós eljárásnak vet alá. Előzőleg azt terveztem, a legrosszabb esetben felállok, s kijövök a stúdióból. Erre azonban képtelen vagyok, a szám is többször összeragad az idegességtől, de azért egy ponton nem állom meg, s megjegyzem a kihallgatómnak, hogy a Kovácsnak küldött e-mailből már sejteni lehetett, hogy képtelen az elfogulatlan és tárgyilagos megközelítésre. A riporter erre csupán annyit mond, hogy nem e-mailt, hanem SMS-t küldött Kovácsnak”. (Az interjú sajnos nincs fent a világhálón, de jellemző, hogy még a 168 óra munkatársát is felháborította).
Szabó István története végül Gervai Fedőneve: “szocializmus” című munkájában jelent meg – több másik filmes ügynöksztorival együtt (a többi szereplő védelmében nem indítottak hadjáratot). A könyv díszbemutatójának Havas Henrik volt a ceremóniamestere. Hogy az Orosz-interjú után miért ment bele Gervai Havas szereplésébe, rejtély. Havas erős indításként az ügynököket „árulóknak”, az ügyeket feldolgozó kutatókat „árulkodóknak” nevezte.
Egyedül Ernyey Béla mert beszólni Havasnak
Gervainak végül védekeznie kellett saját könyve bemutatóján, a beszámoló szerint (Prae.hu) Havas „szerecsenmosdatásának” végül Ernyey Béla színész vetett véget. Havas szerint ugyanis Szabó Istvánnak „épphogy kellettek ezek a tapasztalok ahhoz, hogy olyan zseniális filmeket tudjon rendezni, mint a Mephisto és a Redl ezredes. Ha nem lett volna ügynök, nem tudta volna megcsinálni” (idézet a cikkből). Ezt elégelte meg Ernyey Béla: „Gondolod?! – harsant fel ekkor egy fojtott feszültséget sugárzó ironikus hang a közönség sorában – folytatódik a cikk. – Ernyey Béláé volt az. A színész később szót kért, felállt. Fájdalmas hangon beszélt arról, hogy egyáltalán nem volt olyan szelíd, vagy következmények nélküli az ügynökök tevékenysége, a III/III-as hálózat munkája, ahogy azt egyesek beállítják mostanában. Az ő külföldre távozásának legnagyobb oka is abban keresendő, hogy állandóan zaklatták. Legalább háromszor is berendelték a Rudas László utcai kapitányságra, zsarolták, fenyegették, legyen ügynök, mert baj lesz. Végül idegbetegnek tette magát, így úszta meg a beszervezést. Ám továbbra is figyelték. Így aztán hiába kapott főszerepeket TV-ben, színházban, inkább külföldön telepedett le, csakhogy nyugalma legyen végre. De mindvégig úgy érezte, elüldözték a saját hazájából”.
Havas Henrik, Orosz József, Gyurcsány Ferenc – íme így festett Szabó István felmentő seregének első sora. A hosszúra nyúlt bevezető után lássuk, mit jelentett Szabó István. Ki(k)nek kellett megfizetnie azért, hogy – Havas Henrik gondolatmenetét követve – megszülethessen a valóban zseniális Mephisto? A munkadossziéjában (ÁBTL-3.1.2.-M-19593/1) található első irat szerint éppen arról az osztálytársáról jelentett először, akit korábbi – később visszavont – nyilatkozata szerint „meg akart menteni”. Gábor Pált, mert őt emlegette az interjúkban…
Hazaárulózta Kádárt – ’57-ben volt súlyosabb besúgás?
„Gábor Pál a Színház és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakának I. évf. hallgatója […] A tanitás megkezdésekor (jan. 7.) erősen ellenforradalmi megnyilvánulásai voltak. Legkirivóbb kijelentése kb. jan. közepén egy beszédművészet órán volt, ahol Kádár elvtársat „hazaárulónak” nevezte. Gáti József tanár azonban letorkolta […] Jan. elején kijelentette „ez a nép mindent megkövetelhet a világtól hősiességéért. 1848 óta először kovácsolódott így egybe a magyar nemzet stb”. Érdekes „Képesi” tartótisztjének megjegyzése: „A jelentés kezdetleges, tartalma közepes”. (Jelentés Budapest,1957. II. 27 – a hónap nem biztos, a tinta elmosódott). Kezdésnek inkább meglehetősen erős – 1957 elején arról írni, hogy egy társunk hazaárulónak nevezte Kádár Jánost – nem éppen lovagias gesztus. Ne feledjük, ekkor minden szónak, tettnek ólomsúlya volt, 1957 márciusán kezdődtek a tömeges letartóztatások, a statáriális perek, ez volt a korlátlan megtorlás korszaka.
Az 1957 tavaszán történteket – valamennyire – ismerve nehéz könnyű szívvel átsiklani „Képesi” jelentései fölött. A következő iratban a Forradalmi Bizottság tagjairól tudósított: „Pethes György és Margittai Ágnes az ellenforradalom alatt az azóta disszidált Rabinovszky Mátéval, mint a főiskola „képviselői” részt vettek a Szinház és Filmművészeti Szövetség ugynevezett „Forradalmi Bizottságában”, s a Szövetség kiáltványának terjesztésében – Pethes egy alkalommal a főiskolai gyülésen is felolvasott egy ilyen kiálltványt […] A főiskola hangulata továbbra is nyugodt / a razzia ellenére is/. A hallgatók kijelentették, hogy a fegyver nem a főiskolai hallgatóé volt. A filmrendező I. osztályban Major Sándort kell figyelemmel kisérni az utobbi időben tanusitott izgatott magatartása miatt”. Pap Endre főhadnagy még mindig közepesnek tartotta „Képesi” jelentését, viszont ráállította az ügynök által említett osztálytársra: Major Sándorra („Legközelebbi találkozónkra Majorról irásbeli jelentést ad. A szempontokat erre vonatkozóan megadtam neki”. (Jelentés Budapest, 1957. március 6.)
“Gyávasága” miatt keveredett “izgatásba”
„Képesi” a parancsnak megfelelően feldolgozta osztálytársát: „[…] Az ellenforradalom alatt semmilyen tevékenységet nem folytatott, elmondása szerint nagyrészt otthon tartózkodott. A tanitás megkezdése után többször tett olyan kijelentést, hogy ne politizáljunk, mert a főiskolára tanulni jöttünk […] mindezek ellenére az utobbi időben nagyon izgatott viselkedést tanusitott […] Ő volt az, aki az utóbbi időben, két egymást követő héten, a keddi zeneórára későn érkezve, izgatottan, s idegesen sugta az osztálynak: Miskolcon letartoztattak 60 egyetemistát, stb. A Csurka, Pethes ügyet is ő közölte az osztállyal, olyan izgatottan, mintha legalábbis a főiskola bezárásáról lenne szó […] Major viselkedése / jellemét ismerve/ valószínűleg nem izgató szándéku. Idegessége valószínűleg gyávaságából adódik, s főleg az általa sokratartott karrierje féltéséből. Ha erre engedélyt kapok megprobálom Majornak megmagyarázni viselkedése helytelenségét, s egy-két ügyes szó remélem jobb belátásra birja. Ellenkező esetben uj jelentésben számolok be róla […] Reif /Moldva/ György (Moldova György író – a szerk.) Csurka ügyével kapcsolatban ugyszólván nem hajlandó nyilatkozni[…] Pethes György kiszabadulás után a következőket mondta: „Éjfélkor vittek el, reggel már el is engedtek. Egész éjjel kihallgatáson voltam,. Mindent pontosan tudtak rólam és a főiskoláról. Jegyzőkönyvet vettek fel. Nagyon udvariasak voltak, s kijelentették, nem akarják összetörni a karrieremet, de ez rajtam mulik, viselkedjek rendesen.”
Látjuk, hogy „Képesi” előző jelentése után Pethes Györgyöt bevitték kihallgatni, azt, hogy bent mi történt, nem tudjuk (azzal együtt, hogy az ügy villámgyors elintézése és az udvariasság – 1957 márciusa! – mindenképp gyanús). Az ügynök későbbi jelentéseiből kiderül, hogy Pethes – érthető módon – jóval visszafogottabbá vált.
Novák “typikus porosz német”, “rideg” és “izgat”
Szabó István nem csupán Pethesről írt finoman szólva is kompromittáló sorokat, a nála idősebb Novák Márkot nyilván ellenszenvesnek tartotta, ennek megfelelően nem is kímélte: „Novák Márk a Színház és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakának IV. évf. hallgatója. Osztálytársai véleménye szerint tehetséges ember, csak néha szemtelen […] Typikus porosz-német typus viselkedésében és megjelenésében is. / Magas, szőke, kékszemü, hideg, zárkozott, rideg ember/ (Figyeljük „Képesi” megfogalmazását, érezte, hogy ebben a korszakban nem árt gyűlölni a (szerinte) német származásúakat – a szerk.) Az ellenforradalmat megelőző időkben nagyon negativ, izgató magatartást tanusított. Ennek legkirivobb példája egy kb. oktober közepén tartott filmfőtanszak ülésen volt, ahol Keleti Márton tanárral nagyon szemtelenül viselkedett. Kijelentette, hogy Keletitől ők nem tanultak, s Keleti nem hagyta őket dolgozni. Elfojtotta tehetségüket, alkotókészségüket és nagyon agressziv volt. Ekkor ezt Keleti megcáfolni igyekezett, Novák kijelentette: „Ezt csak azért mondtam el, hogy az elsősők tanuljanak belőle, s lássák milyen ember vezeti őket”. Novák izgatta Keleti elleni vitákra viselkedésével az albán Kosztyát is. Az ellenforradalom alatti viselkedéséről semmit nem tudnak. Az ellenforradalom után nagyon csendesen viselkedett, a zárkozottsága még most is tart” – írta „Képesi”.
Elgondolkodhatunk a jelentés befejezésén, vajon mire utalt? Miért is olyan „csendes” Novák Márk? A tartótiszt megjegyzéséből kiderült: „Novák Márkra vonatkozóan az ORK.-tól jelzést kaptunk, mely szerint Novák Márk 1956 november 4-e után több társával együtt fegyveres támadást intézett a X. Pongrácz lakótelep közelében lévő szovjet egység ellen […] Intézkedés: Novák Márk adatait megállapitom, majd lepriorálom és Kt-t (környezettanulmányt – a szerk.) készitek róla. Ennek eredményétől teszem függővé a következő operativ lépést. Pap Endre”. (Jelentés 1958. április 8.)
Torzó életmű, kiábrándulás és halál
A Szabó által ellenszenvesként jellemzett Novák Márkot kifejezetten tehetséges rendezőnek tartották, ebben a tanulmányban arról írnak, hogy két formabontó, radikális mű után (amiket szintén „megrendeltek”) első (és utolsó) nagyjátékfilmje (Szentjános fejevétele) már nem „szíve szerint való volt”. Ezután „ígéretéhez híven, mely szerint, ha a krisztusi kor eléréséig nem tudja megvalósítani filmes céljait, a születésnapján főbe lövi magát”, öngyilkos lett. Harminchét évesen. „Novák Márk az első áldozata annak a nemzedéki krízisnek, amelyről nem mellesleg a hatvanas, majd a hetvenes évek „közérzetfilmjei” is szólnak, s amelyet az elhallgatás különféle alakváltozatai kísérnek az emigrációtól az élet végső feladásáig. A rendező torzóban maradt életműve a konszolidációba vetett hitről, majd az ebből való kiábrándulásról tanúskodik; előbbiről még filmjei tudósítanak, utóbbiról már csak kétségbeesett önpusztítása” – fogalmazott a tanulmány szerzője, Gelencsér Gábor. Nem mindenkiből vált tehát ünnepelt rendező…).
Súlyos hiba: elmaradt az Internacionálé!
Visszatérve Szabó Istvánhoz: „Képesi” következő jelentésével talán nem ártott senkinek, de igyekezete figyelemre méltó: „A hallgatók nagy tetszéssel fogadták Major elvtárs beszédét” – írta az április harmadikán tartott április 4-ei ünnepségről. Azt viszont mindenképp meg kellett jegyeznie, hogy „Nagyon hiányoltuk azonban, hogy az ünnepségen egy dal sem hangzott el, sem a magyar, sem a szovjet himnusz, sem az Internacionálé. Erre a hibára fel kellene hivni a főiskola vezetőinek figyelmét”. (A jelentés első látásra csupán szánalmas, de valójában itt a főiskola vezetőit állítja pellengérre. Se Internacionálé, se szovjet himnusz, hogy is van ez elvtársak?).
A “felforgató” dramaturgokról is jelentett
A következő jelentésével „Képesi” ismét egy főiskolai hallgatót ajánl a politikai rendőrség figyelmébe. Az irat szerint április hatodikán iskolaülést tartottak:„[…] Gantner János IV. dramaturg ekkor megkérdezte, „Mi van Csurka Istvánnal”? miért van letartóztatva? Olthy (Magda színész, ekkor a főiskola igazgatója – a szerk.) kijelentette, hogy már próbálta kivizsgálni a kérdést, de még nem tud kielégitően válaszolni. Bodnár Sándor IV. éves dramaturg is közbeszólt: „Mi van Háy Gyulával?”. Olthy azonnal válaszolt, ez nem a mi dolgunk, talán szóljak az ügyészségnek, hogy a maga kedvéért engedlyék (így – szerk.) ki?” […] Végül a dramaturgok is megnyugodtak, látva Olthy és K. Nagy határozottságát, s a diákszálló poloskáiról és bolháiról kezdtek beszélni, bár Gantner még visszatért Csurkára: „miért nem adják ki a ösztöndját, hogy vihessünk neki cigarettát, meg egyéb dolgokat”. Olthy” Az sem tudják, hol van”. Gantner: „De tudjuk, a Gyüjtőben. Már voltunk bent nála”. A kérdés lezárva” – jelentette „Képesi”. (Csurka Istvánt és tanárát, Háy Gyulát 1957-ben bebörtönözték, Moldova György állítólag emiatt hagyta ott a főiskolát. Csurka Istvánt Kistarcsára internálták – ahol önvallomása szerint beszervezték, de állítása szerint senkiről sem jelentett –, Háy Gyula 1960-ben amnesztiával szabadult a börtönből).
“Képesi” javaslata: kerüljön a százados kezébe!
Az igazán vérlázító rész ezután következett, „Képesi” gyakorlatilag Gantner (és társai) kihallgatását javasolta: „Meg kellene kérni Major elvtársat, hogy a dramatur gokkal (így leírva – a szerk.) külön beszélgessen, mert ugy látszik ők azok, akik nem tudnak / vagy nem akarnak/ visszatérni a nyugodt életbe. Vagy talán a százados elvtárs is beszélgethetne velük, mint Pethessel. Ez használna nekik is”.
Azt is „Képesi” jelentéséből tudjuk (ugyanebből), hogy szegény Pethes Györgynek tényleg „használt” a kihallgatás: „Szinészhallgatók ellenezték Keleti Márton visszatérését a főiskolára […] Ebből erős viat (vita – a szerk.) alakult […] Végül Pethes György nagyon határozottan közbeszólt, s elejét vette a további vitának: „senkit sem érdekel, hogy kinek mi a véleménye, s főleg magánvéleménye Keleti elvtársról. Tartsa meg magának. Keleti szakember, s hogy tanit e vagy sem, az nem a mi dolgunk. Ezt az igazgatóságnak és a minisztériujmnak van joga eldönteni.” […] Nagyon fontos Pethes György erősen pozitiv viselkedése. Ugylátszik meggondolta előző álláspontját, s nem az a csendes szemlélő, hanem jóirányba terelő emberré alakult” – büszkélkedett „Képesi”. Jó irányba terelő – hát igen… Ezzel a jelentéssel már Pap elvtárs is elégedett: „A jelentés értékes, mélyrehatóan foglalkozik az általa tapasztaltakkal […] Intézkedés: A jelentésben szereplő Gantner János adatait megszerezzük, majd prioráljuk. Ügynökön és hivatalos kapcsolaton keresztül ellenőrizzük előző, valamint jelenlegi tevékenységét […] Utasitás: Utasitottam az ügynököt, hogy készitsen jelentést Gantner Jánosra vonatkozóan. Kioktattam, hogy jelentésében térjen ki Gantner oktober 23-a előtt és az azt követő politikai magatartására, baráti kapcsolataira, valamint erkölcsi magatartására és jellembeli tulajdonságaira”.
„Egészen biztosan nem ártottam senkinek”
Láthatjuk, hogy „Képesi” hamar belejött a szolgálatba. S bár 2006-ban azt nyilatkozta: „Egészen biztosan nem ártottam senkinek, ezt egészen pontosan tudom. Ártó szándékú mondatok nem tőlem jöttek”, ezt saját jelentései cáfolják meg. Következő cikkünkben újabb „ártalmatlan” jelentéseivel folytatjuk.
Gina
2020-03-01 at 01:19
Ha itt lennél…lehánynálak….!!!
Gina
2020-03-01 at 01:18
Neked lehet!!Én többé leszarim a filmjeit!!Már holnap feltűnhet az ègi biciklire…és eltűnhet!!Szerencsétlen Szabó Magda foroghat a sírjába,hogy ez a gazember filmesítette meg az Ajtót …!kicseszett egy vilàg,elcseszett egyebekkel….
horváth margitka
2020-02-27 at 15:00
Kinek a beteg elméjében fogant meg a gondolat ,
hogy kitüntessék.Biztos ,hogy ismerte nevezett viselt dolgait.Elég jól élt , él napjainkban is! Ha van egy szemernyi megbánás benne ,akkor önként feladja magát és nem várja meg a Teremtő ítéletét ,mert az az örök kárhozat kénköves bugyra lesz !Akár hiszi ,akár nem!! !Szolgáljon intő példaként a többi /ma is hasonló életet élő/ böszme besúgónak!
Gina
2020-03-01 at 01:20
Ha itt lennél…lehánynálak….!!!
xpl
2018-02-26 at 19:39
Ne szórakozzunk már, politikai besúgást, aminek a kapcsolati háló miatt szélesebb körű következményei is lehetnek,
majdani művészeti alkotásokkal semmivé tenni, kijavítani nem
lehet.
Ilyen alapon egy besúgó házmester is jóváteheti később a hibáját, ha attól kezdve telente lelkiismeretesen elsöpri a járdán havat ?
Kaktusz
2015-07-26 at 10:33
Szégyen, hogy, hogy ez az ember, még szabadlábon van…
khm
2015-07-25 at 12:57
Remélem,nem zsidó?
khm
2015-07-25 at 12:56
56 után vagyunk .
Jó néhány ismerősöm a besúgók miatt ült.
Ezért ezt a retket a meghaltak nevében is leköpöm. Ameddig itt lesz ez addig mindennap. És elnézést kérek akiknek ez unalmas.
Azoknak kívánok olyan világot,ahol az ilyen szarok,nem érvényesülnek. Sok idő lészen még addig…
Hiszen a rokonai,a mai napig is vezénylik az ízlést. Talán,akad aki tanulta a vidéki,vs fővárosi ellentétet. S talán ebből is megtanulta,hogy az ízlés,nem gusztus dolga,avagy,azt beszéljük meg,hogy ki hogyan . “De gustibus non est disputandum”
khm
2015-07-24 at 14:10
Ma is leköptem ezt a besúgót.
khm
2015-07-24 at 14:11
A mentegetőivel együtt.
Gina
2020-03-01 at 01:21
Neked lehet!!Én többé leszarim a filmjeit!!Már holnap feltűnhet az ègi biciklire…és eltűnhet!!Szerencsétlen Szabó Magda foroghat a sírjába,hogy ez a gazember filmesítette meg az Ajtót …!kicseszett egy vilàg,elcseszett egyedekkel….
Pelsőczi Norbert
2015-07-23 at 21:16
Sajnos a forradalom elbukott és 1957-re visszatért az elnyomó rendszer. Fenntartani csak úgy lehetett, hogy mindenféle fondorlattal, zsarolással és presszióval rávették az embereket, hogy jelentsenek egymásról. Kiderül a cikkből is, hogy Szabó sem jószántából “működött együtt” és Pethes-t is be akarták szervezni.
Aki nem élt meg ilyesmit, az csak álszent kívülállóként ítélheti meg ezeket az embereket. Nem beszélve arról, hogy ez egy rég lefutott és kitárgyalt ügy, aminek ma legfeljebb az az aktualitása, hogy hamarosan megint kétséges, ki mondhatja el a véleményét negatív következmények nélkül.
Különösen álszent és visszataszító ismert embereket a sárba rántani akkor, amikor a kommunista rendszernek számtalan ember behódolt, akik ma feltűnő komcsiellenességgel próbálják magukat tisztára mosni. Egy ilyesfajta igyekezetnek lehet a terméke ez a cikk is most.
Másra mutogatás: az van.
Azon gondolkozzon el mindenki, hogy mit tesz azért ma, hogy őszinte, korrupciómentes, termékeny vitára és vállalható, élhető megoldásokra épülő országot hagyjunk a gyermekeinkre.
Gál Csaba
2015-07-23 at 18:27
A cikk pontosan leirja, milyen zsarolasokkal es presszioval vettek ra embereket, hogy jelentsenek. Biztos vagyok benne, hogy Szabot is igy kenyszeritettek egyuttmukodesre.
Aki ilyen banasmod ellenere ki tudott maradni, az szerencsesnek erezheti magat, de gyalazkodni nem fog, mert tudja mirol van szo.
Aki pedig nem tapasztalta, az csak alszent modon itelkezik.
Szilágyi László
2015-07-23 at 17:42
Ez a cikk egy kis lépés az igazság felé. Szabó István egy gyenge jellemű hiteltelen közepes tehetségű senkiházi. A filmek díjazása, különösen az Oscar díj a legtöbb esetben nem a művészi szinvonalat, hanem a politikai nézetet tükrözi.
A hedvig bokor nevű idiótáknak azért tudniuk kellene, hogy a nyilasok 1944 október közepétől 1945 április elejéig voltak hatalomban, ez nem egész 5 hónap, de úgy érvelnek mintha ez ötven év lett volna. Egyébként itt jegyzem meg, hogy a nyugati művészet kifogyhatatlan témája a nácizmus, meg a holokauszt, amire itthon is nagy erőfeszítéssel repülnek rá a liberális, komcsi és faji magyarellenesek, hogy a díjazók (véletlenül persze ők is liberálisak) kedvébe járjanak.
Mikor lesz az, hogy a média az igazságról fog beszélni és a nem arról, amit a megrendelők elakarnak hitetni velünk?
khm
2015-07-23 at 13:13
MA is leköptem (sajnos csak virtuálisan) ezt a férget. A pártolóival együtt.
Öregharcos
2015-07-23 at 09:12
Néró császár elég tűrhetően játszott lanton, és olvasható-szavalható verseket írt. Korában akár művésznek is lehetett tekinteni. Aztán hogy egy balladája minél megrázóbb erejű legyen, felgyújtatta Rómát, és a lángok fényénél adta elő a művét. (És csak úgy mellesleg uralkodása alatt jópár embert meggyilkoltatott.) Hatalma bukásakor gyáva volt az öngyilkossághoz, a szabadosát kérte meg, hogy szúrja torkon. És ekkor azt rebegte: “Micsoda nagy művészt veszít el személyemmel a világ…” No hát ha ő is egy művész volt, megbocsátható neki a kicsapongó életmódja,a tivornyái, amelyeken hol fiatal fiúkkal, hol kislányokkal közösült, a sok gyilkosság, a római elit számos tagjának kivégeztetése? Azaz a művész lénye miatt bárkinek is megbocsátható a gonoszabbik lénye?
Egri Marika
2015-07-23 at 00:51
Sajnos a mi családunk célszemélyek voltak, még a középiskolás fiamat is megfigyelték. Az igazi véleményünket soha semmikor nem mertük elmondani. Féltünk, hogy a férjemet újra visszaviszik a börtönbe. miután 62-ben szabadult. Emiatt semmi. sem olyan utálatos mint a besúgás a jelentés. Ha tehetném arcul csapnám ezt jellemtelen ember. A tehetségnek nem kell feltétlenül jellemtelenséggel párosulni, sőt tartása csak akkor lehetne, ha őszinte, becsületes ember.De így csak rongyemberek nagyszámú csoportját növeli.
Gina
2020-03-01 at 01:20
Ha itt lennél…lehánynálak….!!!
Öregharcos
2015-07-22 at 21:47
A legszomorúbb az egészben, hogy ez az ember még büszke is a besúgó múltjára. Mellesleg ha semmit se tudnék róla, csak azt, hogy csókos haverja Havasnak, Gyurcsánynak és még néhány más címeres gazembernek, már az is elég lenne, hogy utáljam.
tóth zoltán
2015-07-22 at 20:21
Mit ért a kétségtelenül remekművek “önkritikus” voltán? Csak nem a címszereplők (ti. a poszton maradásáért küzdő színházi intendáns és a kémmé lett K.u.K. vezérkari tiszt)személyét? — Hááát, ez a cikk első felében leírtak fényében eléggé soványkának tűnik… :-/
Lári-fári
2015-07-27 at 14:55
Na ugye… Bezzeg Wass Albert – ő marad háborús bűnös, ugyebár? (Noha történelmi tény, hogy hamisan vádolták.)
Agla
2015-07-30 at 11:20
“…önkritikus remekműveivel kijavította a hibát” ??!!!!!
Kijavítottuk a hibát, elvtársak, önkritikát gyakoroltunk, elvtársak. Imserős valahonnan…
Lehetünk (nem Szabóról mondom, hanem általában, a hozzászólásod kapcsán) aljasok, hazugok, jellemtelenek, gerinctelenek, törtetők, másnak ártók, mert ha majd lesz lehetőségünk, megbánjuk és kijavítjuk, elvtársak, ugye? Csak a példa kedvéért: ötnek ártunk, egynek segítünk, és kész, megvan az egyenleg. Tiszták és ártatlanok vagyunk, ugye?
Nem is értem, régi bűnökről miért is beszélnek manapság annyit, hiszen már rég kijavítottuk azokat, nem? Azt hiszed, ez tényleg így megy?!
Miféle logika vagy “morál” ez, amiről te írsz?!
A méricskélést, hogy ki a nagyobb áruló, aki csak hármat súgott be, vagy aki két tucatot, a primitív gondolkodásúaknak hagyom. Az áruló az áruló, akárhányat árult el az ártatlanok közül. És ha csak egynek ártott, akkor ártó volt. Kész, ilyen egyszerű.
Gullwing
2015-07-22 at 20:04
Te ritka hülye vagy.
Először magyarázd már el hogy a filmjei hogyan járultak hozzá a rendszer lebontásához?! Ö is mint sok társa a rendszer élvezője és szegnyalója volt. Másképp el sem készíthette volna a filmjeit.
Másodszor, az egyike dolog nem teszi semmissé a másikat. (A jó film nem teszi semmissé hogy korábban szaralak volt.)
Harmadszor, te mit tettél a Kádár rezsim ellen?! Az hogy esetleg titokban hallgattad a Szabad Európát, hááát.
Szerintem te abszolút nem érted az egészet. De ez a te bajod.
Agla
2015-07-30 at 11:28
A kérdésedre válaszként: lehet, hogy semmit nem tettek. Semmit. De nem is jelentettek ártó módon másokról, és nem nyalták be magukat ezáltal, kollaborálva egy diktatórikus hatalommal a mézes pixisbe, tehát nem lendült be a karrierjük, nem kaptak az elvtársaktól “bizalmat”, lehetőséget, pénzt és egyebeket. Hány tehetséges ember kallódott így el? Hány tehetséges ember menekült így az országból el? Hány tehetséges, talán a meglévőknél is tehetségesebb (nem tudhatjuk!) nem rúgott labdába azok mellett, akik jelentettek, nyaltak, szolgálták a kommunistákat? Azért azt tudod, ugye, hogy az ötvenes években aktívan gyilkolásztak az elvtársak, és kényszermunkára küldtek sokakat, és bőszen kobozták a vagyonokat? És nem a nincstelen proletárok vagyonát… Egy gépezethez a legutolsó kis aktív (!) csavar is elengedhetetlen.
khm
2015-07-22 at 16:35
Napi leköpést érdemel,az őt védő szutykokkal együtt.
Gullwing
2015-07-22 at 17:09
Miről beszélsz hülye gyerek?! Gondolkodj, ha annyira nehéz is, és csak utána firkálj.
Gullwing
2015-07-22 at 17:12
Bocs, eggyel feljebb akartam írni. A bátor oroszlánnak (nekem a kutyámnak pont ez a neve.)
khm
2015-07-22 at 14:24
Szép életmód. Napi leköpést érdemel!!!
Anyõ
2015-07-22 at 14:01
A cikk kitűnő!Tudomâst szerezhetünk egyes emberek
,,emberek,,?múltbêli tevékenységêről ami minösit
hetetlen.Szemêlyszerint mélysêgesen elítélem a
besúgó elvtårsakat! Na kêrem,akkor nem volt demok
râcia,nem most!
Erdő Géza
2015-07-22 at 13:52
“Hitelesítik” az életművét. Pfffffff…
Ami, ne kerteljünk, nem éppen a magyarságát büszkén megvalló művészt mutatja…
De hát ki mire büszke. Nemdebár? 😀