Szájer József: A magyarokat nem lehet elnyomni (PS-interjú)

Nem lehet elégszer elmondani, hogy a Szovjetunió több tankkal rohanta le Magyarországot, mint amennyit Hitler a lengyel megszállás során bevetett – mondta a PestiSrácok.hu-nak Szájer József európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt alelnöke Brüsszelben, a néppárt 56-os megemlékezése előtt. Az interjúban nyomatékosította: a magyar emberek a szabadságszeretetükről váltak világhírűvé. A kvótaügyi népszavazásról szólva kiemelte: a teljes nyugati baloldalnak szúrja a szemét a magyar népszavazás ténye. Hozzátette: A magyarok egyértelmű kiállásáról mindenki hallott Európában és ez jelentősen megnöveli a kormány mozgásterét. 

Jogos talán a felvetés, hogy az európai és a magyar baloldal rendezte-e a viszonyát 1956-tal?

A magyar baloldal a tíz évvel ezelőtti fontos évfordulón kiválóan bemutatta a szabadságharchoz fűződő viszonyát. Szabadságszeretetből kudarcot vallottak, hiszen Gyurcsány Ferenc rávezényelte a lovasrohamait a békés tüntetőkre. A nyugati baloldalnak kicsit könnyebb, de ma is vannak a vezetőik között olyanok, akik 1956-ban nem igazán örültek a magyar forradalomnak.

Ennyi év brüsszeli tapasztalattal biztosan jól érti az itteni balosok lelkét. Él-e még a nyugati baloldalon a marxista-osztályharcos romantika?

Ma is jelen van ez a gondolkodás, főleg az utópizmus, tehát az ideológia valóság fölé rendelése, ahol nem számítanak a tények, csak az elmélet, amit megalkottak. Ez mindenképpen marxista örökség. De azt is el kell ismerni, hogy 56-nak Európában csak egyféle értelmezése maradt, amely arról szól, hogy a hős magyar forradalmárok szembeszálltak az elnyomókkal. 1956 annak idején a baloldali világmozgalomra jelentette a legnagyobb csapást, akkor érte őket az első nagy rádöbbenés, hogy mi is valójában az az annyira vágyott kommunizmus. Nekünk, a szabadság barátainak kevés ilyen elégtétel adatik, hiszen immár az egykori ellenfeleink is velünk ünnepelnek. Egy eszmének az az igazi győzelme, ha idővel a támadói is úgy tesznek, mintha mindig is vallották volna.

Mi az az 56-os brand, amit ma is át lehet ültetni a nyugat-európai fejekbe?

Pontosan az, ami a mostani emlékévnek is a jelszava: Freedom first!, azaz a szabadság minden előtt. Hiszen minden a szabadság kivívásával kezdődik, s ha ez sikerült, elkezdhetünk vitatkozni az irányokról és politikai álláspontokról. A magyar emberek a szabadságszeretetükről váltak világhírűvé. Már a Rákóczi-szabadságharc és 1848 is óriási elismerést váltott ki, amit 1956 a XX. századra is átkonfirmált. Ehhez a hagyományhoz kell ragaszkodnunk ma is Európában, mert a magyarokat nem lehet elnyomni.

Nevezhető-e a Fidesz és a magyar kormány e hagyomány letéteményesének, hiszen az ellenzék rendszeresen ázsiai diktátorokhoz hasonlítja a miniszterelnököt és brutális elnyomásról beszél, magát pedig forradalmárként, a Nagy Imre-i hősiesség továbbvivőjeként láttatja?

Hogyan jönnek hozzá, hogy ezt állítsák?  Nem állhatom meg, hogy itt ne Marxot idézzem: minden magasztos és felemelő forradalom később komédia formájában köszön vissza. Természetesen mi a letéteményesei vagyunk az 56-os hagyománynak, s folyamatosan emlékeztetjük a nyugati nemzeteket arra, hogy nemcsak az ő történelmük létezik, hanem van egy antikommunista hagyomány is. Nyugaton máig megengedőbbek a kommunizmussal szemben, más mércével mérik, de az is igaz, hogy az elmúlt évtizedben sokat tisztultak a fejek.

Az Európai Parlament polgárjogi (LIBE) bizottságának ülésén két hete skandináv liberálisok szájából hangzott el az ismert vád, hogy önök megtagadják az 1956-os eszmét, amikor a migránsokat kirekesztik Magyarországról.

Ez egy régi és hamis érvelés azoktól, akik nem bírják megemészteni a tényt, hogy a határokat virágokkal és plüssálatokkal nem lehet megvédeni. Ők minden érvet felhasználnak, még 1956 emlékét is bemocskolják. Pedig akkor szabadságharcosok menekültek el az országból, akik egyébként zárt nemzetközi táborokba kerültek, míg valahol letelepülhettek. Nem válogathattak és nem is válogattak az országok között és nem tartották a markukat. Örültek, hogy menedéket kaptak a szovjet véres invázió elől. Nem lehet elégszer elmondani, hogy a Szovjetunió több tankkal rohanta le Magyarországot, mint amennyit Hitler a lengyel megszállás során bevetett.

Ezen a bizonyos LIBE-ülésen fültanúi lehettünk Cecilia Wilkström svéd képviselőnő állításának, miszerint már a magyar népszavazás kérdésfeltevése is rasszista volt. Ők újabb vitanapon szeretnék kitárgyalni az Európai Parlamentben a nálunk állítólag tomboló cenzúra és idegenellenesség ügyét. Számít újabb pofonokra?

Egészen biztos, hogy a magyar kormány valamilyen formában ismét terítékre kerül majd, hiszen a teljes nyugati baloldalnak – a zöldektől a szocialistákig – szúrja a szemét a magyar népszavazás ténye. Azt tudom javasolni Wilkström Asszonynak, hogy ők is tartsanak népszavazást Svédországban, s hallgassanak a nép szavára!

Megerősítette-e az önök uniós mozgásterét és a formálódó patrióta, kvótaellenes koalíciót a népszavazás, amely ugyan nem volt érvényes, de az elsöprő többség a kormány mellett állt ki?

A népszavazás előtt is sokszor elmondtuk, hogy mi politikusok nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy a polgárok által is támogatott álláspontunkat Európa-szerte megvédjük. Az emberek hangjára volt szükség, s a népszavazás ezt a támogatást megadta. Európában mindenki hallott róla és figyelembe veszi az eredményt. A magyar választók világos válasza mindenhova eljutott és valóban sokat segít, hogy erélyesebben és sikeresen álljunk ki a betelepítési kvóta ellen. A bevándorlás ügye általában véve persze nehezebb kérdés. Nagyon másként gondolkodik a nyugati elit, mint mi és szövetségeseink. De itt is van fejlődés, például a határvédelem végre elnyeri azt a súlyt, amit mi tulajdonítottunk neki. Ugyanakkor még mindig a bevándorlók elosztása és nem a beengedése a fő vitatéma az EU-ban, tehát itt még nagyon sok csata áll előttünk.

A magyar médiában kissé felturbózták a V4-ek összefogásának erejét, pedig Csehország vonakodva áll ki a többiek mellett, mintha hintapolitikát folytatna Varsó és Berlin között. A magyar népszavazás után várható-e, hogy valóban erőssé válik ez a szövetség és a migránsügyben újabb országok csatlakoznak a hozzá?

Egyáltalán nem becsmérelném a V4-ek kiállásának jelentőségét, hiszen nagyon eltérő politikát képviselő kormányok között sikerült egy világos és erős álláspontot kialakítani. Ez mindenképpen jelentős diplomáciai siker, még ha kívülről folyamatosan bomlasztani is igyekeznek ezt a szövetséget. Ahogy megyünk előre, egyre több európai választás kampányának fő kérdése lesz a migráció, s a pártok egyre inkább kénytelenek engedni a nép nyomásának, így folyamatosan növekszik a mozgásterünk. De legyünk realisták: a németek és a skandinávok sosem fognak feltétel nélkül átállni, már csak az önös érdekük miatt sem. Ők  az oda beengedett migránstömegek szétterítését fogják pártolni, mert az elhibázott politikájuk révén ma már ez az egyetlen reményük.

Az amerikai elnökválasztás végkimenetele hozhat-e bármi jót Magyarország számára? Hiszen egy balhés mágnás és egy magyargyűlölő külügyminiszter csap össze…

A választás mindkét kimenetele elég borús jövőt fest. Clinton talán egyfajta stabilitást hozhat, míg Trump teljes kiszámíthatatlanságot. Ebben a helyzetben fogalmunk sincs, melyik jobb és melyik rosszabb nekünk, bízzuk hát az amerikaiakra a kérdés megválaszolását!

Vezető kép: MTI/Mohai Balázs