Szánthó Miklós: mára világszerte felfigyeltek a konzervatívok a magyar jobboldal sikereire és eredményeire

Hamarosan indul a CPAC Texas. Ez az ötödik CPAC-rendezvény idén. Miért van arra szükség, hogy ilyen gyakran találkozzanak a konzervatívok?

Nem pusztán szükség van rá, hanem igény is. Míg egy évvel ezelőtt még csupán arról beszélhettünk, hogy szükség van a konzervatívok nemzetközi együttműködésére – annak érdekében, hogy szembeszálljunk a totális hegemóniára törő baloldal támadásaival alapértékeink ellen –, ma már elmondhatjuk, hogy ez az összefogás megvalósult. A feladatunk immár abban rejlik, hogy bővítsük azt, hatékonyabbá tegyük. Ebben a munkában óriási része van a CPAC konferenciasorozatnak, hiszen – túlzás nélkül állíthatjuk – ez a világ legbefolyásosabb közéleti és politikai rendezvénye, melynek állomásai rendre a jobboldali intellektuális élet gigászait sorakoztatják fel. Ennek megfelelően óriási érdeklődést vonz a sajtó és a politikáért érdeklődő közvélemény részéről.

Az idei év a konzervatív reneszánsz mindezidáig talán legbiztatóbb időszaka. Ezt a következtetést vonhatjuk le abból, hogy a „CPAC-család” két újabb taggal bővült. Idén nyáron tartották az első CPAC Israelt, és Európában először Magyarországnak – és az Alapjogokért Központnak – jutott a dicsőség, hogy megrendezze a konferenciát. Nem leszek álszerény: óriási siker volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azok a dühkitörések, hisztérikus kirohanások, melyek a nemzetközi fősodratú sajtóban megjelentek. A baloldal attól fél, hogy nem csupán kölcsön vettük kedvenc fegyverüket – a hálózatépítést –, de ráadásul ügyesebben is használjuk, mint ők. A konzervatív konferenciákat rendre nagyobb figyelem és intenzívebb intellektuális pezsgés, lelkesedés jellemzi, mint a progresszív, posztmodern baloldal elitista, gyakran unalomba fulladó rendezvényeit. A CPAC nem más, mint a liberális globalizmus legszörnyűbb rémálma: a nemzeti erők nemzetközi együttműködésének megtestesítője.

Idén Orbán Viktor tartja a CPAC Texas általános ülésének nyitóbeszédét, és a magyar miniszterelnök lesz az első konferencianap kiemelt felszólalója. Mi az üzenete mindennek?

Hatalmas megtiszteltetés ez hazánk számára, de távolról sem váratlan, pláne nem érdemtelen! Az elmúlt bő évtizedben a magyar jobboldal a nyugati világ legsikeresebb politikai közösségévé nőtte ki magát. Ezt nem csupán a négy, egymást követő, elsöprő választási győzelem bizonyítja, hanem az is, hogy az orkánerejű baloldali ellenszélben is sikerült példaértékű, mintateremtő konzervatív politikát megvalósítani a határvédelem, a családtámogatás, a gazdaságpolitika, illetve a gyermekvédelem terén. Márpedig van egy amerikai szólás: „a sikerrel nem lehet vitába szállni”.

Persze részleteket valóban nem árulhatok el, de annyit minden bizonnyal felfedhetek – egyfajta kulisszatitokként –, hogy miközben a beszéden dolgoztam, az járt a fejemben, hogy a nyugati világ jelenleg egy sor súlyos kihívással néz szembe, melyek elkerülhetőek lettek volna, ha a civilizációnk legbefolyásosabb országait kompetensebb vezetők irányítanák, akiknek gondolkodását nem fertőzte meg a posztmodern neomarxizmus. Ennek megfelelően arról fogok beszélni, hogy jutottunk ide, és merre vezet a megoldás útja.

Az Alapjogokért Központ számára nagy öröm, és megtiszteltetés, hogy évek óta a CPAC konferenciák rendszeres vendégei vagyunk, és idén, hála a magyarországi Konzervatív Politikai Akciókonferenciának, a „CPAC-család” teljes jogú tagjává váltunk. Mindezzel jelentősen hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a jobboldal ügyét diadalra vigyük. Hiszen nagy átalakulások zajlanak ma világszerte, és számos fejlett demokrácia egy újfajta marxizmus markában vergődik. A jövő vagy marxista lesz – és alig számít, hogy ez a kártékony ideológia nyugatról, vagy keletről érkezik –, vagy a józan ész nevében, a konzervatívok visszatérnek a kormányrúdhoz.

Forrás: origo.hu; Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt