Európai Star Wars, avagy reménykedjünk, hogy a következő már jobban sikerül

Egy-egy európai választás sokban nem különbözik a Csillagok háborúja filmes-sorozatos univerzumától. Mindig reménykedünk, hogy a következő már jól fog sikerülni, de legalábbis nem lesz totális kudarc, nem törik össze álmainkat, nem gyalázzák meg gyermekkorunkat. És végül a kicsinek is örülünk.

Még az is előfordulhat, hogy Az akolitus című legújabb Csillagok háborúja-sorozat jó lesz, bár sem az előjelek, sem az első két epizód nem volt túl biztató. A történet eddig papírvékony, a párbeszédek debilek és mintha csak a CGI-t spórolnák velük, a szereplőgárda a dél-koreai importtól eltekintve gyenge, de legalább teljesen woke. Fehér férfiakat csak nyomokban tartalmaz, a fontosabb (humanoid) szereplők mind feketék és ázsiaiak. Mintha csak K-Pop-napot tartanának az afroamerikai TAAN-TV-ben, de ez az egész csak azért érdekes, mert a gyártó, a Disney állandóan az úgynevezett reprezentációról beszél, amikor megmagyarázza a szereposztást. Ezek szerint a Disney univerzumában nincsenek fehérek, illetve csak néhány akad, jelentéktelen kisegítőszemélyzet. A legújabb filmes trilógia, a Skywalkerek történetét befejező részek tulajdonképpen az utolsó darabjai voltak a régi Star Warsnak; Daisy Ridley, ha már az uralkodó leszármazottja, nem lehetett fekete, a többieket pedig, akiket a régi trilógiából hoztak át, szintén nem lehetett lecserélni. Az a diverzitás pedig, amit izomból beleszuszakoltak a sztoriba, inkább nevetést váltott ki, mint idegeskedést.

Az EP-vel ugyanez a helyzet: reménykedünk, hogy a következő már jól fog elsülni. Igyekszünk nem tudomást venni a baljós előjelekről (árnyakról), miszerint ugyan a jelöltek többsége közepesen tehetségtelen LMBTQ-aktivista, de talán mégsem lesznek képesek tönkretenni a mi európai univerzumunkat, amit annyira szerettünk régebben. Talán végre egyszer szerencsénk lesz, és akkor a végeredményt nem kötelező jelleggel és unott undorral fogyasztjuk majd el.

Mert ugye nem tehetünk mást. Ahogy a Csillagok háborúja akkor is a miénk, ha szar, úgy Európából sem tudunk elmenekülni, hiába csináltak belőle egy rakás szart beteg lelkületű emberek.

És ami tőlünk telik, azt meg kell tennünk. Meg is tettük. Ha egy-egy sorozat minden diverzitása ellenére jól sikerült, mint például az Andor, akkor azt hangosan megünnepeljük. Európában egy fél fokkal jobb a helyzet, mert ha csak minimálisan is, de képesek vagyunk befolyásolni az Európai Parlament összetételét. Nemcsak a választásokkal, ott csak a magyar delegáció belső arányait határozzuk meg, hanem a viselkedésünkkel. Mert Európában jelenleg mi vagyunk a legérdekesebb, legizgalmasabb nemzet, amelyik pont szembemegy a fősodorral, úgy próbálunk boldogulni, hogy szinte semmit nem fogadunk el azokból a közmegegyezésekből, amik ugyan nem közmegegyezések, de a nyugati elit szeretné kikényszeríteni mindenhol. Az eltérő precedenseket pedig rosszul tűrik: minden egyes magyar választási eredmény, minden egyes magyar gazdasági adat, minden egyes nagyvárosi utcakép, minden egyes keleti vagy nyugati beruházás cáfolja azokat a rágalmakat, amiket oly szívesen terjesztenek rólunk a fajelméletig (vissza)süllyedő nyugati médiumok.

Irreális elvárás, hogy a magyar választási eredményektől az oroszok leállnak, az ukránok pedig tárgyalóasztalhoz ülnek, hogy a végén közösen röptessenek fehér galambot, miközben dalokat énekelnek a szeretetről, de jelzés azoknak a szereplőknek, akik tovább eszkalálnának, hogy akadnak majd olyanok, akik nem menetelnek velük a pusztulásba. A többi európai ország elitjét figyelmeztettük arra, hogy következménye lesz annak, ha náluk hullanak a bombák, miközben mi a hétvégi grillezésre készülünk. A lakosságuk igen hamar fel fogja őket kötni az első tornateremben, ha a semmiért cserébe tönkreteszik a hazájukat. Igen, igaza van Putyinnak, olyan hülyék, mint az asztal, de egy asztal sem szereti, ha kirúgják alóla a sámlit. És teljesen mindegy, hogy majd 8-10 év öldöklés után végül kiszorítják az oroszokat Ukrajnából, tovább úgysem nem mehetnek, mert akkor az oroszok rájuk hajigálnak mindent az atomarzenáljukból, szóval még annyit sem nyernek vele, hogy ráteszik a mancsukat az Oroszországban található nyersanyagokra. (Pláne, mert azokat korrekt üzletek keretében a kínaiak felvásárolják.)

Semmit sem nyerhetnek, de mindent elveszíthetnek. Igaz ez pláne az elitjükre. És a Disney vezetésére is. Ahogy a Star Wars a világ legértékesebb franchise-ja, úgy Európa a világ legjobb helye. Egyiket sem kéne elkúrni valami divatos ideológia vagy aktuális gerjedés miatt. Ahogy az Akolitus nem lesz szórakoztató a diverz karakterektől, úgy Európa sem lesz jobb hely, ha bolondokat delegálunk az EP-be.

Minden ellenkező sugalmazással szemben az orosz-ukrán háborúba amerikai-brüsszeli nyomásra beszállni készülő pártok mindössze két (magyar) mandátumot szereztek az EP-választáson. Hogy a Tisza átrománkodja-e magát a másik oldalra, az a következő hetek titka, de ebben az esetben el kell számolniuk a híveikkel, akik békét óhajtottak a Hősök terén, miközben elájultak a melegtől.