Szerencsétlen palesztinok, gonosz izraeliek…

A nemzetközi baloldal, a vele szövetséges médián keresztül, évtizedek óta igyekszik elhitetni a világgal egy hatalmas hazugságot. És ebben a hazai ellenzéki média is kiveszi a maga részét, a Telextől a mérce.hu-n át az Euronews magyar változatáig. Hol nyílt, hol burkoltabb eszközökkel, tolják az agymosást évek óta: Izrael, az agresszor. Izrael lebombázott egy kórházat Gázában. Izrael megtámadta a palesztinokat…

Valahogy mindig “elfelejtik” hozzátenni, hogy előtte a palesztinok rakétákat lőttek ki izraeli városokra… hogy sorozatos késeléseket hajtottak végre zsidókon (köztük gyerekeken és asszonyokon) Jeruzsálemben… vagy hogy “Ölj meg egy zsidót” felszólítású kihívásokat futtatnak a Tik-Tokon.

A zsidók tényleg nagyon régóta ott vannak

A mai, modern formájában 1948-ban alapított zsidó állam több ezer éves múltra tekint vissza. Júda és Benjámin törzse (plusz a másik 10, “elveszettnek” nevezett törzs, akiket a hódító asszír birodalom űzött el i.e. 722 körül), mindig is ezen a vidéken éltek, és rendelkeztek a korabeli viszonyoknak megfelelő államisággal. A Biblia természetesen tele van referenciákkal, de a legvaskalaposabb, legbigottabb ateisták számára is tengernyi történelmi, tudományos forrás áll rendelkezésre. Palesztinokról, mint népről azonban sehol nem találunk említést. Palesztin államiság pedig soha, egyetlen percig sem létezett a történelemben. Júdea provinciát nevezte át Hadrianus császár Szíria-Palesztinává, mivel ez az elnevezés akkor már évszázadok óta használatos volt a nyugati világban a Földközi-tenger keleti partvidékére. Palesztina egy valóban létező földrajzi régió, mint például a Balkán. Földrajzi régió. Nem nép, és nem állam. Képzeljük el, milyen abszurd lenne, ha a szerbeket, horvátokat, macedónokat, stb. elkezdenénk „balkániaknak” nevezni. Nem földrajzi értelemben, a Balkánon élő népekként, hanem úgy, mintha ők nem szerbek, horvátok, macedónok, stb. lennének, hanem egy másik nép: a balkáni.

Vagy ha az évtizedek alatt Európába, elsősorban Németországba érkezett török vendégmunkások, plusz a mostanság özönlő, észak-afrikai, közel-keleti és közép-ázsiai migránsok egyszer csak kitalálnák, hogy ők nem törökök, szírek, eritreaiak, berberek, afgánok, stb. Hanem nagy-adriaiak. (Nagy-Adria nevet adták a tudósok annak az „elveszett földrésznek”, amely kb. 240 millió évvel ezelőtt levált a déli, Gondwana nevű őskontinens észak-keleti, nagyjából a mai Közel-keletet alkotó részéről, és a tektonikus lemezek mozgása során az északi őskontinens, Laurázsia alá gyűrődött, nagyjából a mai Európa területén.) És mint az őskontinens egykori lakói, nem csak hogy nem vallanák magukat többé töröknek, szírnek, stb., hanem mint „Nagy-Adriaiak”, jogot formának a németek, franciák, stb. által lakott Európára. És ezt az igényüket agresszióval, terrorcselekményekkel próbálnák érvényesíteni, közben arról győzködve a világot, hogy ez valójában az ő területük, jár nekik, és az itt élő európaiak elnyomják őket… hmmm, ismerős?

A Közel-Kelet etnikai viszonyai…

Vagy mondhatnánk még egyértelműbb példát: a Kárpát-medencében ezeréves államisággal rendelkező magyarokat is nevezhetnék elnyomónak az idők folyamán ide bevándorolt, betelepített különböző (főleg szláv) népek. Kitalálnának egy új nevet maguknak, hogy ezentúl nevezze így őket a világ, és a nemzetközi közvéleményt is meggyőzve elkezdenék maguknak követelni Magyarország és a Kárpát-medence területét… Hallatlan, micsoda elképzelhetetlen abszurditás, mi? Ja, nem. Hasonló a helyzet Palesztinában is. Ott is vannak különböző népek, főleg szírek, jordánok, egyiptomiak (Jasszer Arafat, a PLO, vagyis a „Palesztin Felszabadítási Szervezet” egykori vezére például maga is egyiptomi volt.). Ezek az országok rengeteg lakosukat telepítették át a zsidókkal vívott háborúk során. Ezek között az arab államok között nem találunk olyant, hogy Palesztina. A palesztinokat semmi sem különbözteti meg a jordánoktól, szírektől, egyiptomiaktól. És ezt nem csak mi, gonosz, fehér rasszisták mondjuk. Zuhair Mushin, a PLO katonai parancsnoka maga jelentette ki. hogy:

Nincs különbség a jordánok, szírek, palesztinok, libanoniak között. Mindannyian egy nemzet alá tartozunk. Pusztán politikai okokból azonosítjuk magunkat palesztinként.

És ez a politikai ok: az Izraellel szembeni harc. Egyiptom és Jordánia már korábban békét kötöttek a zsidó állammal, Szíria ugyan ma is ellenséges, de ez inkább egy hidegháborús viszony; katonailag Szíria nem lép fel Izraellel szemben. Akár békét is köthetnének, de ezzel Szíria nemzetközileg eljelentéktelenedne. Elbukná a kezében lévő geopolitikai aduászt, a Golán-Fennsíkot. Pontosabban a lehetőséget, hogy onnan kényelmesen lehet lőni Izraelt. Szíriának érdemes ebben a felemás állapotban lavíroznia. Ahogy Háfez el-Aszad, előző elnök (Bassár el-Aszad apja) mondta: Szíria nélkül nincs háború és nincs béke Izraellel.

A “palesztinok” létének békében nem lenne értelme

Az úgynevezett palesztinok számára pláne egzisztenciális kérdés, hogy ne is legyen béke. Számos ország, részben ideológiai okokból, részben saját közvéleményük elvárásait teljesítve, komoly anyagi támogatást nyújtanak a Palesztina területén élő araboknak a zsidókkal szembeni „szent” háborúban. A támogatásból harci eszközök mellett propagandára is bőven költenek. Széleskörű, Izrael-ellenes lobbitevékenységük eredményeként a nyugati közvélemény is áldozatként tekint a palesztinokra. A 70 éve még a zsidó állam létrejöttét ünneplő tömegek ma már Izrael ellen szerveznek tüntetéseket világszerte. Összességében tehát: Izraelnek, a zsidóknak minden joga megvan a Szentföldre, történelmi okokból. De van-e joga a tisztességes életre a különböző más, arab népekből álló palesztinoknak? Természetesen van. Izrael ezt a lehetőséget megadja: az ország lakosságának 21%-a arab. Dolgozhatnak, élhetnek, vallásukat szabadon gyakorolhatják. Egy részük teszi is ezt. Másik részük azonban harcol, késel, robbantgat.

Hogy mindenben igaza van-e Izraelnek, a zsidóknak? Nyilván mindig vannak részigazságok, mérlegelhető szempontok. Előfordulhatnak vitatható esetek. Bármilyen etnikai konfliktusban – de egy házastársak közötti vitában is – mindig lehet némi igazság mindkét fél álláspontjában. Az alapkérdés viszont itt (is) egyértelmű. Hogy ki az agresszor és ki az áldozat. Hogy ki alkalmaz erőszakot, és ki az, aki jogszerűen, indokoltan, arányos mértékben védekezik a puszta létét fenyegetőkkel szemben. Mindez persze akár lényegtelennek is tűnhetne nekünk, magyaroknak. Mit foglalkozunk mi ezzel az egésszel – merülhet fel a kérdés. Kell-e állást foglalnunk, van-e dolgunk a közel-keleti konfliktusokkal? A kényelmes válasz az lenne, hogy nincs; elég messze is vannak, meg hát oldják kis meg ők maguk…

Az izraeli válaszcsapás következményei Gázában. Fotó: MTI/EPA/Mohamed Szaber

Kik is a mi szövetségeseink?

De úgy is felmerülhet a kérdés: kell-e szimpatizálnunk a zsidókkal? Pláne hogy a neológok, különösen a valójában vallástalan zsidók mindent meg is tesznek, hogy semmivel se legyenek szimpatikusabbak a kövekkel dobálózó palesztinoknál. Akár itthon lázítanak, antiszemitizmust kiabálva minden sarkon, akár Izraelbe vándoroltak és onnan fröcsögnek vissza Magyarországra. De nem szabad Vásárhelyi Máriák, Dániel Péterek alapján általánosítani. A zsidóság, a zsidó vallás és a zsidó nép nagyon is tiszteletre méltó. A hithű, ortodox zsidók pedig végképp. És ma már ők is abszolút tisztában vannak vele, hogy a hithű keresztényekkel egy oldalon állnak. Meg is van a kölcsönös tisztelet egymás felé. Persze, Kohn mindig meg fogja próbálni eladni neked a romlott szardíniát, de egyrészt ugyanígy megpróbálja eladni Grünnek is. Másrészt pedig te vagy a hülye, ha anélkül veszed meg, hogy előtte beleszagolnál…

És ha már a mások melletti kiállásnál tartunk… Emlékszünk ugye – ha más nem, a történelemkönyvek segítségével – arra, hogy 1956-ban a világ mennyire nem állt ki mellettünk, magyarok mellett. A „saját” problémáikkal foglalkoztak, és nem érdekeltük őket. Vagy arról is gyakran esik szó, hogy a 40-es évek deportálásai során milyen sokan nem álltak ki a meghurcoltak mellett. Mert aki nem zsidó, azt nem érinti. Aztán amikor egyre többeket mégis érintett, egy idő után már nem maradt, aki értük állt volna ki…

Izrael léte és biztonsága nélkül nincs geopolitikai egyensúly

Ha máskor nem, a 2015-ös migrációs válság során kiderült, hogy Izrael a mi háborúnkat is vívja. A „mi’” alatt egész Európa értendő. Ha Izrael elbukik, óriási iszlám fundamentalista erők szabadulnak fel, teljesen a hódításra fanatizálva. És akkor mi leszünk a következő célpont. Ha Izraelt elfoglalták, Európa jön. És ha megpróbáljuk megvédeni magunkat, akkor mi leszünk az állítólagos „elnyomók” az Európába bevándorolt muszlim tömegekkel szemben. És nem lesz, aki minket megvédjen, aki mellettünk kiálljon. Mert addigra mindenkit meghódítanak. Most kell kiállnunk Izrael mellett, most kell összefogniuk azoknak az országoknak és politikai erőknek, akik még nem hülyültek el teljesen a propagandától. A világot elnyomókra és elnyomottakra osztó neomarxista agymenéstől.

Ugyanezek a neomarxisták nem véletlenül gyűlölik Izraelt is. Mert ők a globalizmusban, a „Világ proletárjai egyesüljetek” gondolat modernizált, technologizált mai verziójában hisznek. Izrael viszont egy nemzetállam, ráadásul vallásos. Benjamin Netanjahu óta pedig különösen gyűlölik Izraelt a globalisták; ő ugyanis kifejezetten szembeszállt velük, köztük az egyik legnagyobb, legbefolyásosabb globalistával, Soros Györggyel. Soros György gyökereit nem valló, vallástalan zsidóként nem véletlenül támogatja a palesztin törekvéseket. Mert ha Izrael elbukik, vagy legalábbis meggyengül, onnantól Európába szabad préda nem csak az iszlám fanatizmus, de a globalizmus, vagyis a világkommunizmus számára is.