Szexi felvidéki gerillák is küzdenek a kétnyelvű táblákért

A magyar kisebbségek szerte a Kárpát-medencében napi küzdelmet folytatnak nyelvi jogaik érvényesítéséért. A helyzetet jól példázza, hogy még a kétnyelvű utcatáblák kihelyezéséért is illegális “gerillaháborút” kell folytatni a Felvidéken, ahol a hétvégén három helyszín is célpontja volt a kétnyelvűsítésnek. Portálunk Orosz Örs aktivistát, a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezőjét kérdezte arról, milyen a 21. században, egy uniós tagországban gerillaharcot vívni a magyar nyelv használatáért. 

SUSÁNSZKY MÁTYÁS – PestiSrácok.hu

A szlovák rendőrség kitüntető figyelmétől kísérve helyeztek ki illegálisan kétnyelvű táblákat a Kétnyelvű Dél-Szlovákia (KDSZ) és a Kétnyelvű Gömörért és Nógrádért társulás aktivistái szombaton. Az esetről megjelent közleményükben úgy fogalmaznak, „a kétnyelvűség igényének megtagadása már régen nem csak a magyar nyelvhasználatról szól, hanem a legalapvetőbb demokratikus értékek sárba tiprásáról (lásd Pered), mely ennek a köztársaságnak minden polgárát károsítja.” Hozzátették, a dél-szlovákiai régió gazdasági fellendülését ugyanez a diszkrimináció gátolja. A hétvégi akció során különben egy dunaszerdahelyi útjelző tábla, a peredi vasútállomás, és a gömöri cseppkőbarlang útjelző táblái estek áldozatául a kétnyelvűsítésnek.

A kétnyelvűségért folytatott magyar „gerillaharc” nem egyedi jelenség a Kárpát-medencében. Nemcsak az uniós tag Szlovákiában, de Romániában is küzdenek civil „gerillacsoportok” a kétnyelvűségért, illegálisan kihelyezett táblákkal, magyar feliratokkal. Figyelemfelkeltő, hogy a 21. században ilyen jelentéktelennek tűnő ügyekben harcba kell bocsátkoznia a magyar kisebbségnek a hatalmát fitogtató többségi hatalommal szemben. Ha néhány kétnyelvű utcatábla kihelyezése ilyen fokú ellenállásba ütközik, akkor a nagyobb jelentőségű ügyekben ez a mentalitás még hatványozottabban érvényesül.

A KDSZ felvidéki tevékenységével párhuzamosan a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) önkéntesei Marosvásárhelyen küzdenek a román városvezetés korlátozásaival szemben. A városban 30-50 ezres bírsággal (2-2,5 millió forint) fenyegették a rendőrök a kétnyelvű utcatáblával ellátott házak tulajdonosait, az egynyelvű román utcatáblák azonban nem zavarták a hatóságokat annak ellenére sem, hogy Románia is csatlakozott a kisebbségek nyelvi jogait biztosító nemzetközi egyezményekhez.

Miután Pereden huszonhat KDSZ-es aktivistát igazoltatott a rendőrség, az eddig anonimitásban tevékenykedő szervezet testületileg úgy határozott, arcukkal és nevükkel is vállalják a kétnyelvűségért folytatott küzdelmet. Az eset kapcsán Orosz Örs aktivistát, a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezőjét kérdeztük.

Kétnyelvű tábla a galántai buszpályaudvaron; Fotó: ketnyelvu.info

A videón szereplő fiatal csapat tagjai között feltűnően sok a fiatal, csinos aktivista lány. A kétnyelvűségért küzdeni szexi?

Igen! Ez is egyfajta kitörési pont. Az internet kínálta eszközökkel megpróbáljuk a figyelmet ráirányítani erre a problémára, és egyfajta fiatalosabb szemléletváltást elérni a társadalomban. Ennek már látható eredményei is vannak. Alapvetően az volt a célunk, hogy a helyi közbeszéd témájává tegyük ezt a megmaradásunk szempontjából kulcskérdésnek minősülő témát. Szeretném azonban leszögezni, hogy kisebbségi kérdés ennél jóval szerteágazóbb, gazdasági, oktatáspolitikai, kultúraszervezési probléma, ezek egységesen határozzák meg a felvidéki magyarság létét és megmaradását. A leghangsúlyosabbak a gazdasági kérdések, amelyek az emberek mindennapjait meghatározzák. Emellett a népszámlálás eredményei mutatnak rá arra, hogy óriási a szakadék a magyar anyanyelvűek és a magukat magyar nemzetiségűnek vallók lélekszáma között. Részben erre, részben az elmúlt száz évben fokozatosan eltűnő vizuális magyar nyelvhasználat problémájára akartunk reagálni akcióinkkal.

“Nem lesz olcsóbb a kenyér attól, hogy kétnyelvű feliratok vesznek körül” – ez valóban lehet érv a kétnyelvűség folytatott „gerillaharc” ellen?
Ez a konkrét szófordulat a leggyakrabban használt ellenérv Dél-Szlovákiában a tevékenységünkkel szemben. A gazdasági kérdések természetesen sokkal hangsúlyosabbak a hétköznapi ember szemszögéből. Mi úgy gondoljuk, a kétnyelvűségért folytatott küzdelem eredményeként valóban nem lesz olcsóbb a kenyér, de drágább sem. Viszont megmaradásunk fontos része, hogy ezen a vidéken otthon tudjuk magunkat érezni.

A Pered-projekt; Fotó: ketnyelvu.hu

Illegálisan táblákat leszedni, új feliratokat kirakni, lázadni a rendszer ellen – ez azért felfokozza az adrenalin-szintet…
Persze van benne izgalom, de alapvetően csak egy kiegészítő eleme a teljes tevékenységünknek, igaz eddig öt évet szenteltünk erre az életünkből. A legutóbbi videónkban arccal és névvel szereplő negyvennyolc aktivistánk – újságírók, közéleti személyiségek, értelmiségiek – azért más eszközöket is megmozgatott és használt. Törvényjavaslatokat készítettünk elő, szemináriumokat tartottunk, kiállítást hoztunk létre a vizuális nyelvhasználatról, a kétnyelvűség történetről, amelyet ötven településen mutattunk be, és több ezren tekintették meg az évek folyamán.

Ha a kétnyelvűség Szlovákiában alkotmányos jog, miért illegális, amit a szervezet csinál?
A jogtudatosság sajnos elég alacsony a magyar kisebbség körében. Egy olyan község van csak, ahol az utcanév-táblán elsőként a magyar megnevezés szerepel, holott a hatályos törvények értelmében erre bárhol volna lehetőség. A folyamatos alárendelő kétnyelvűség –a magyar szavak kisebb betűvel, vékonyan, dőlttel, a szlovák felirat alá írva – az elmúlt évtizedben olyan mélyen beágyazódott, hogy sok esetben a jelenleg meglévő jogainkkal sem élünk. Ez szimbolikus jelentőségű kérdés. Nem jelent többletkiadást az államnak, „nem szakad le az ég és nem omlik be a föld”, ha megvalósul a kisebbségi nyelvhasználat. A kisebbségi nyelvtörvény szerint lehetséges lenne – kikötők, vasútállomások, autóbuszmegállók, repterek esetében –, a helységnevek magyar nyelvű feltűntetése ott, ahol az ahol a kisebbség aránya eléri a 20 százalékot. Hiába van viszont törvény, ha nincs meghatározva a szükséges technikai norma, hogy hogyan nézzen ki mondjuk egy tábla. Az ekeli vasútállomás többször kapott magyar feliratot, a helye is el van készítve, mégis tizenegy rétegnyi festék van a táblán. Mivel vasúti megállónév, nem helységnév, erre nem vonatkoztatják a törvényt. Ilyen, a kákán is csomót kereső indokokkal tűntetik el a feliratot.

Az ekeli vasútállomás kétnyelvűsítése; Fotó: ketnyelvu.info

Vannak magyar képviselők a szlovák parlamentben és az EP-ben is. Mitől ennyire bonyolult kiharcolni pár kétnyelvű táblát?
Nem elég erős, és nem elég öntudatos ez a politikai képviselet. A két év után megbukott Radicová-kormány módosította a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, de még az is hagyott kívánnivalót maga után. Voltak magyar képviselők is a kormányban, mégsem tudták a nyelvi érdekeket képviselni.

Közleményükben arról írnak, egyes aktivisták a politikai színtéren is megmérettetik magukat márciusban. Párt lesz a KDSZ-ből?
A KDSZ továbbra is független szervezet marad, a magyarság egészének nyelvhasználatáért küzd. Aktivistáink közül néhányan, akik élen jártak az elmúlt időben egyes közéleti tevékenységekben, Fiatal Függetlenek néven indulnak el márciusban a Magyar Közösség Pártja listáján. A választópolgárokon és támogatóinkon, aktivistainkon múlik, hogy megfiatalodik e a kisebbségi magyar képviselet Szlovákiában. Bízom benne, hogy sikerül a fiatalokat is aktivizálni, egy ilyen kisebbségi közösség esetében kiemelt fontosságú, hogy közéleti kérdésekben összefogjunk.

Kezdőkép: ketnyelvu.info