Szijjártó Péter: nagymértékben a közösségi médiában dőlhet el a választás sikere, a Megafon csapatára óriási szükség van

Erről szól az elmúlt 14 esztendő, hogy mi itt, Európa közepén, egy liberális óceán közepén, egy normális konzervatív szigeten folyamatosan ostrom alatt vagyunk, aminek az lehet az oka, hogy megemészthetetlen a mai brüsszeli mainstream számára az a kombináció, hogy van egy ország, ahol konzervatív, szuverenista kormányzás zajlik a liberális mainstreammel szemben, sikeresen

2006 tavaszát követően ebben az országban minden választást – legyen szó nemzeti, helyi vagy európai parlamenti választásról – megnyertünk. 2006 tavaszát követően itt minden választást a jobboldal nyert meg. És attól függetlenül, hogy éppen a külföldi finanszírozók milyen konstrukciót rendeltek velünk szemben. Megnyertük a választásokat olyan ellenzékkel szemben, aki külön indult, megnyertük a választást, emlékezzetek erre a tudatos vagy okos, vagy nem tudom én, milyen szavazásra, amivel buzdították egymást, hogy akkor itt együtt, ott külön lista, így egyéni előtt, úgy belezavarodtak, hogy már ők se tudták, hogy mit kérnek egészen pontosan, és megnyertük akkor is, amikor a külföldi finanszírozók, a kommunistáktól a fasisztákig aztán mindenki ott egy brigádban volt, és még így is nemhogy nyertünk, hanem minden addiginál nagyobb győzelmet arattunk. És úgy is fennmaradt ez a helyzet, hogy konzervatív kormányzás van és sikeresek vagyunk, hogy minden létező jogszabályt áthágva, minden létező európainak nevezett értéket sutba dobva tőlünk eurómilliárdokat tartanak vissza. Olyan forrást, ami nemcsak, hogy nekünk jár, hanem a helyek létrehozásában mi, Önök, így együtt, mint Magyarország, ti részt vettünk

Keveset beszélünk erről, de szerintem érdemes, hogy nemcsak, hogy nagyszerű, de heroikus az ország, az emberek teljesítménye, hiszen itt vagyunk egy tízmilliós országként, és több tízmilliárd euró nekünk oda nem adása mellett is ez az ország gazdaságilag növekszik, ez az ország beruházási rekordokat dönt, exportrekordokat dönt, és soha nem dolgoztak még annyian Magyarországon, mint most

Mi nem adtuk fel azt a jogunkat sem, hogy van kerítés a határon, hogy a határon honvédek, aztán később rendőrök, majd határőrök állnak. Mi nem adtuk fel azt a jogunkat, vagy nem adtuk válaszainkat, hogy ne egy brüsszeli, New York-i vagy berlini tisztségviselő döntse el azt, hogy ki jöhet be Magyarországra, hanem az a magyar határőr, aki ott áll a határon. Ő döntheti el azt, a mi saját jogszabályaink és elvárásaink alapján, hogy kit enged be, vagy kit nem. Mi nem adtuk fel azt a jogunkat sem, hogy a határsértést például ne emberi jogként kezeljük, hanem a határsértést úgy kezeljük, mint egy bűncselekményt. Bűncselekmény egy nemzet szuverenitásával, egy ország területi integritásával szemben. És azt sem adtuk fel – ami egészen durva, hogy most ezt érdemként kell felfognunk –, mi tiszteletben tartjuk a nemzetközi jogot. Azt a nemzetközi jogot, ami azt mondja, hogy ha valakinek menekülnie kell a saját hazájából, mert háború van, fegyveres összecsapások vannak, akkor ahhoz van joga, hogy az első biztonságos országig elmenjen, és annak a területén átmenetileg tartózkodjon. És ha van élő példa arra a világon, hogy hogy kell a nemzetközi jogot tiszteletben tartani, akkor azok mi vagyunk, mert miközben több mint egymillió menekültet beengedtünk Ukrajnából, mert az ukránoknak, a háború elől menekülő ukránoknak mi vagyunk az első biztonságos ország, addig megvédtük a déli határunkat, és a ki tudja honnan, hány biztonságos országgal odábbről érkezőket meg nem engedtük be. És ezt így kell csinálni, és ehhez ragaszkodni is kell, ezt meg kell tartani, mert ha ezt feladjuk, akkor annyi a szuverenitásunknak egészen biztosan

Több mint ezer éves keresztény államisággal rendelkező ország vagyunk. És amikor az ember ma ezt a mondatot elmondja a nyugati világban, akkor olyan összeszűkült tekintetekkel találkozik, mintha istenkáromlást hajtott volna végre. Ma a keresztény mivoltunkra való hivatkozás, az ahhoz való ragaszkodás olyan szinten megy szembe a mainstreammel, hogy az elképesztő. Ragaszkodunk ahhoz is, hogy itt, Magyarországon férfi nővel házasodik, meg fordítva. De aztán ennyi. És nincsen három rubrika a nemre vonatkozó kérdésnél a formanyomtatványokon, mert tényleg nem lehet tudni, hogy mi az a harmadik. Amikor szuverenitásról beszélünk, akkor arról is beszélünk, hogy az apa férfi, anya nő, a család meg apából, anyából és gyerekekből áll. És ebben a tekintetben is óriási nyomás roham volt, és azt hiszem, hogy lesz is rajtunk, és ezekhez az értékekhez való ragaszkodás is kulcskérdés lesz

Ma azért kell internetes harcosokat képezni, hogy aztán valódi harctéri harcosainknak ne kelljen fellépniük. És ez nemcsak egy bomba, vagy egy jól hangzó kommunikációs statement volt itt, hanem ma ez a való világ. Az a helyzet, hogy ma az egy szuverenitási kérdés, hogy mi továbbra is a béke mellett állunk ki, hogy elmondjuk és világossá tesszük, hogy fegyverszállításokkal csak meghosszabbítják a szomszédunkban zajló háborút. Fegyverszállításokkal csak újabb emberéleteket áldoznak fel. Fegyverszállításokkal csak még súlyosabbá teszik a pusztítást a szomszédságunkban. Tehát a helyzet az az, hogy amikor a szomszédunkban zajló háborúról beszélünk, azért azt tegyük hozzá – előbb már a heroikus küzdelmekről beszéltünk –, hogy ahhoz is heroikus küzdelemre volt és lesz is szükség, hogy a háború közvetlen szomszédságában két év után is biztonságban vagyunk és úgy is maradjunk. Mert mi azt hiszem, hogy büszkén elmondhatjuk magunkról, hogy mi, magyarok egyetlenegy olyan lépést nem tettünk vagy egy olyan döntés nem született, amely meghosszabbította volna a háborút, ami akár egy emberáldozatot is okozott volna, amely akár egy kicsit is mondjuk a háború eszkalációjának veszélyét hozta volna elő. Mi, magyarok egyetlen ilyen lépést sem tettünk, ellentétben sok európai politikai döntéshozóval

Amikor a szuverenitásról beszélünk, akkor szerintem van egy nagyon fontos értékünk. Ez pedig az, hogy mi itt, ebben a körben, ti, a Megafon, a videók, mindenből látszik, hogy mi azzal a felszabadító érzéssel élünk együtt, hogy mi őszinték tudunk lenni. Őszinték vagyunk, egyenesek vagyunk, világosan beszélünk. Ez a közösség, aki most itt van, szerintem abból is meríthet egy hatalmas erőt, hogy mi azt tesszük, amit mondunk, és azt mondunk, amit gondolunk. És ez ma, ez ma egy hatalmas érték. Mondhatnám azt is, hogy ajándék.

Ennek a 14 évnek a heroikus sikerei, a 14 éves sikeres védekezés nem történhetett volna meg, ha ehhez a magyar emberek nem adnak felhatalmazást, hiszen négyszer egymás után kétharmados parlamenti választási győzelmet arathattunk. Mi ezt nem lottón nyertük, ezt nem egy külföldről valaki idejőve határozta meg, hogy ez így legyen, hanem itt, erről a magyar emberek döntöttek választáson. És ezt hívják demokráciának

Mi az a demokrácia? Mert egy politikai rendszer nem attól demokrácia, hogy a liberálisok nyernek. És a mi demokratikus mivoltunkat alapvetően ennek a bázisán kérdőjelezik meg. Washingtonban, Berlinben, Brüsszelben, Párizsban, Londonban ez alapján kérdőjelezik meg a mi demokráciánkat, hogy ez demokrácia-e, ha ennyiszer nyernek a konzervatívok, és ha ennyiszer nem nyernek a liberálisok. És a helyzet az, hogy az emberek az elmúlt 14 évben világos döntéseket hoztak. A liberálisokat oda küldték, ahova valók, az ellenzékbe, nekünk pedig megadták a kormányzásnak a lehetőségét

Ma már oda jutottunk, hogy a nukleáris háború kifejezés sem túlzás egy európai politikai vitában. Ma nem szakad le a plafon, hogyha egy fontos európai döntéshozó nukleáris fegyverek bevetésének lehetőségét nem tudja kizárni. És szerintem itt adódik egy jogos kérdés, hogy ezt miért csinálják? Mert ez teljesen észszerűtlennek, teljesen logikátlannak, öngyilkos dolognak tűnik. A helyzet az az, hogy ezek az emberek, akik ma a nukleáris háborúról meg világháborúról fantáziálnak, ezek elképesztő károkat okoztak Európának. De olyan károkat, amik nemcsak ilyen filozófiai alapon léteznek, hanem az emberek mindennapi életében is érezhetőek. Ezek az emberek olyan károkat okoztak Európának, ami leszivárgott vagy érezhetővé vált mindennapi embereknek a szintjén

Ha sikerül Európában júniusban, Amerikában pedig novemberben egy jobboldali fordulatot elérni, akkor lehet reményünk arra, hogy ez az egész villámháborús és atomháborús őrület megszűnik. Na most, ezért kell dolgoznunk, hogy itt, Európában is – bár az amerikaiak kevésbé múlik rajtunk –, de az, hogy itt Európában egy jobboldali fordulat létrejöjjön, ahhoz a következő hetekben tényleg megfeszített módon kell előre mennünk, mert az világosan látszik, hogy a másik oldal számára ez mindent vagy semmit. Mert ha most politikailag megbuknak, akkor nagyon kellemetlen és kényelmetlen kérdésekkel kell szembenézniük

Ha Brüsszelben el tudunk érni egy jobboldali fordulatot és a jelenlegi befásult, begyepesedett, bekényelmesedett, berozsdásodott, liberális, zöld, szocialista, néppárti baloldali konglomerátum kikerül abból a kényelmes helyzetéből, amiben van, és a jobboldaliak mondhatják meg, hogy merre van az előre, akkor annak nagyon súlyos következménye lesz a jelenleg uralkodó brüsszeli liberális mainstream elitre. Ez sajnos vagy nem sajnos, szeretjük vagy nem szeretjük, nagymértékben a közösségi médiában fog eldőlni

Mert ha ti ezren jól harcoltok, akkor ez a harcunk sikeres lesz. Ha ti ezren nem harcoltok jól, akkor valószínűleg ez a harc úgy, mint a szankciós politika, kudarcba fog fulladni. Na, hogy ezt elkerüljük, ahhoz kérem tőletek az elkövetkezendő hetek megfeszített internetes harcát