Színészek szerint a világ

Mindannyian tudjuk, kik a közélet legbölcsebb és legélesebb szemű szakértői. Hát persze, hogy az előadóművészekről beszélek! Brit tudósok máig nem tudtak magyarázatot adni rá, hogy miért változtatja politikai vátesszé az embert, ha eljátszotta már III. Richárdot vagy Csehov három nővérének egyikét, illetve volt egy-két slágerlistavezető sikerdala. De hát ugyanez a jelenség megfejtésre vár még a hollywoodi színészek és popvilágsztárok esetében is. Viszont mégse lehet a végtelenségig várni a brit tudósok tudományos igényességű állásfoglalására, hiszen a világnak szüksége van ezekre a politikai kinyilatkoztatásokra, amelyeket az előadóművészektől kap. Nélkülözhetetlenek ezek az erkölcspolitikai iránymutatások, amelyekkel útbaigazítanak minket, ha eltévedünk a közélet útvesztőjében. Köszönjük, híres színészek!

A Nyugathoz való kulturális felzárkózásunk csalhatatlan jele, hogy a kötött kardigános muciológusokat (szociológusok, filozófusok, közgazdasági esztéták, jogszociológusok, jogesztéták, szociofilozófusok, politológiai esztéták stb.) egyre inkább leváltják az előadóművészek a társadalmi iránytűként szolgáló közbölcsek karában. Egy Tamás Gáspár Miklós vagy Kéri László ma már közel sem jelent akkora varázslatot, mint amikor Jordán Adél, Nagy Ervin vagy Lengyel Tamás elégedetlen a rendszerrel.

Molnár Áron hisztérikusan vonja kérdőre Gubás Gabit, amiért szerepel az Elkúrtuk c. filmben, mondván, az egy propagandafilm, de ha a baloldalhoz bekötött színészek szerepelnek kormányellenes videópamfletekben, az persze nem propaganda, hanem demokráciaféltés.

A művészet erejével

Nézzük, milyen videókról van szó! Az egymásra vágott, drámai hangon beszélő fejek műfaja valamiért továbbra is kihagyhatatlan. Ebben súgógépről olvassák fel a szövegüket ezek a hatalmas művészek, akiknek amúgy az a munkájuk, hogy fejből mondjanak el szövegeket. A többi videó már érdekesebb, mert azokban már jeleneteket játszanak el. A (nyilvánvalóan fideszes) küldönc, akiről csakhamar kiderül, hogy őt is zsarolják fentről a sajátjai, hozza a mozgóurnát a haldokló bácsinak, és suttyó módon oktatja-fenyegeti, hogy hova kell húzni az ikszet, mert különben nem lesz gyógyszer, nem lesz mentő. A bácsi ágya fölött kereszt utal rá, hogy az agresszív és megfélemlítő kormányoldal a kereszténységre is rátámad. Jó kis kiegyensúlyozott, függetlenobjektív, középen álló színdarab ez.

Aztán a (nyilvánvalóan fideszes) vidéki polgármester oktatja-fenyegeti a közmunkásokat, hogy kire kell szavazni, mert különben nem lesz munka, nem lesz megélhetés. Bónuszban még egy csipetnyi metoo-val is megtoldja a történetet a polgármester a videóban. Ez az, ahogy a progresszív globalista baloldal elképzeli a vidéki világot – a vidéki világot, amelyet nem ért és nem ismer, ugyanakkor dühvel fogadja, hogy nem szavaz őrá.

Erkölcsről oktat a zaklatószínház

Bárcsak az lenne a legfőbb szekunder szégyen, hogy mennyire bárgyú és sekélyes sztorikat adnak elő, de ennél rosszabb a helyzet. A vidéket nem értő, kamu tájszólással szerencsétlenkedő nagyvárosi véleménybuborék kigúnyolja a vidéket, viszont jobb kapaszkodó híján végül önmagát adja elő.

Jópofa utalás, ahogy a polgármester a hatalmával visszaélve végigsimítja a fiatal közmunkás nő vállát, de várjunk csak, honnan is jöttek egytől egyig az elmúlt évek magyarországi metoo-sztorijai? Csak nem a színjátszás világából?

Csak nem a zaklatószínházakban bevett gyakorlat, hogy szerepért, előmenetelért (azaz munkáért, megélhetésért) be kell vállalni némi szexuális engedelmességet? Csak nem a zaklatószínházakban bevett gyakorlat, hogy az igazgató úgy él vissza a hatalmával, ahogy jólesik neki? Vagy nem valami ilyesmin feneklett meg például Eszenyi Enikő pályafutása?

Gothár Péter (balra), a Katona József Színház korábbi rendezője, a legnagyobb port kavart zaklatási ügy főszereplője, valamint Máté Gábor igazgató, aki egy éven át nem tett lépéseket az ügyben. (Kép forrása: MTI/Origo)

A színészvilágnak ráadásul nemcsak ezek a rákfenéi. Érdemes megnézni, hányszor szerepelnek színészek a bulvármédiában alkohol-, illetve kábítószerproblémákkal kapcsolatban. Érdemes megfigyelni, milyen partnerkörhinta forog körbe ugyanott; rendszeresek az olyan fellelkesült hírek a bulvármédiában, hogy XY művész újra szerelmes, csakhogy az ilyen hírek mögött gyakran otthagyott családok, otthagyott gyerekek vannak. Az ilyen dolgok gyakran egy életre nyomot hagynak a gyerekek lelkén, még akkor is, ha mindenki magába temeti, és esetleg csak évtizedekkel később beszél róla.

Nem véletlen, hogy a régebbi időkben általában az erkölcsi rangsor alján tartották számon a színészeket, legyenek akár ünnepelt csillagok.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden színész erkölcstelen, narkós, a családját elhagyó élvhajhász. Sőt, tisztelet annak, aki ebben a közegben bír nem ilyenné változni, mert ne tagadjuk le, hogy a közeg elég sokakat ebbe az irányba tol el! A színészek életmódja a régebbi idők óta sem igazán változott, de valamikor, valahogyan felkerültek arra a polcra, ahonnan már ők osztogatnak politikai, közéleti, sőt erkölcsi bölcsességeket. Ez még annál is meredekebb, mint amikor a géplakatos Nagy Imrét agrárszakértővé kenték fel a kommunisták. Meg hát Robert De Niro se kevésbé hisztérikus ezeknél a magyarországi kollégáinál, de ő legalább tényleg híres. A beszélőfejes videóról viszont majdnem mindenkitől azt hallani, hogy hármat-négyet ismer közülük, a többiekről fogalma sincs, kicsodák.

Az egyik videóban szintén szerepet vállaló Bödőcs Tibor szerint az az üzenete az egész projektnek, hogy egyik oldal se csaljon a választáson. Vajon lesz-e szatirikus videó az autópályán karambolozó autóról, amelyikből szavazólapok meg sokmillió forint borul ki? Lesz-e szatirikus videó a Márki-Zay Péter felhívására, hazai billegő körzetbe bejelentkező londoni vendégmunkásról? Lesz-e szatirikus videó a saját budapesti kerületében még a szövetségeseit is megfélemlítő, zsaroló baloldali polgármesterről? Nem lesz.

Külföldről féltik a demokráciánkat

Na, de ha ezek a színészek, rendezők, énekesek csak eszközök ebben a sztoriban, akkor kik az értelmi szerzők? A Számolj a demokráciáért kezdeményezés mögött az Unhack Democracy nevű mozgalom áll.

Adatelemzőkből, politológusokból, újságírókból, művészekből és kutatókból álló változatos csapatunk célja, hogy felvértezzük az állampolgárokat a szükséges eszközökkel és képzésekkel a saját választásaik ellenőrzéséhez és a demokratikus intézmények állami befolyástól való megvédéséhez

– ezzel a mellébeszéléssel mutatkozik be a 2018-as Fidesz-kétharmad után létrehozott civil szervezet.

Célunk egyrészt, hogy felfedjük a demokratikus rendszer ellen elkövetett külső támadások állami és külföldi kezdeményezőit

– ezt egy Belgiumban bejegyzett, egy-egy brit újságíró és politikai tanácsadó, valamint két magyar aktivista által alapított szervezet írja saját magáról, magyarországi érdeklődőknek. Ha alaposabban körülnéznének, máris megtalálnák, kik kezdeményeznek külső támadásokat a demokratikus rendszerünk ellen. Az Unhack Democracynek az a feladata, hogy minden magyarországi választás után körbekiabálja csalási vádakkal a világsajtót, amit aztán weyerbélázhatnak a hazai ballib médiumok. A csalásokról szóló ténymegállapításaik ugyanazzal a tudományos alapossággal készülnek, mint a Transparency International híres korrupciós indexe. Az Unhack Democracy tagjai interjúkat készítettek baloldali szavazatszámlálókkal, akik rendszerszintű visszaélésekről beszéltek, és a szervezet szerint „az incidensek mintázata arra utal”, hogy országos jelenségről van szó.

Egy régi, kedves ismerős

Hogy mindezt miből csinálják? Miből éltek a szervezet aktivistái, akik egy éven át kutatták a 2018-as választások visszaéléseit? Miből fedezik például a mostani videókhoz a műszaki felszerelés, stáb és díszletek nem csekély költségeit? Természetesen önzetlen támogatók pénzéből. Az Európai Unió, az Európai Kulturális Alap, a német Szabad Demokrata Párt alapítványa, valamint a Német Marshall Alap nevű amerikai szervezet látható az oldalukon támogatóként, utóbbinak pedig merő véletlenségből nagylelkű szponzora a Nyílt Társadalom Alapítvány (OSF) is.

Szegény jóságos, öreg filantróp bácsit rendszeresen azzal vádolják, hogy kormányellenes szervezeteket finanszíroz, pedig ő csak kormányellenes szervezeteket finanszíroz. Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan

Bizonyára ez csak véletlen egybeesés, és nem arról van szó, hogy az Unhack Democracy a magasztos demokratikus szólamok mögött valójában egy újabb Soros-hálózati ügynökdepó.

Ez az egész buli láthatóan egy újabb elkeseredett próbálkozás a 12 éve tartó magyarországi Fidesz-kormányzás ellen. A háttérhatalmi hálózat nélkül létrejött, és ezért nem kesztyűbáb kormányzási modell rettentően feszélyező a háttérhatalmi körök számára. A csalásokon meg korrupción való örökös, ráadásul alátámasztások nélküli sopánkodás hatékonysága egyre gyengébb, és az sem segít nekik, ahogyan ez a hálózat működik. Jó példája ennek, hogy megint azt a közmunkát támadják a videójukban, amely tömegek számára jelentette Magyarországon a társadalmi felzárkózás lehetőségét, a belépést a munka világába.

A nyílttársadalmi vezérlőteremben is nyilván tisztában vannak a magyarországi ügynökcsapat szellemi képességeivel, úgyhogy inkább a központból diktálják az ötleteket. Aztán ez az eredménye a valóságban annak, ha a magyarországi baloldal teljesen feladja az igényét a saját gondolatokra, és ehelyett szolgaian átvesz minden ideológiai és kommunikációs sorvezetőt az amerikai meg németországi tartótisztjeitől. A híres színészek meg… Áh, hagyjuk!