Ma került a kezembe Polgári Szilvia „Vezekelj” című nagyszerű cikke, amely ismét inspirált, így rögtön tollat is ragadtam. Az abban felsoroltakhoz természetesen nincs mit hozzáfűznöm, mert az adatai olyan átfogóak és precízek, hogy nem szorulnak kiegészítésre. Ugyanis – innen Németországból nézve a dolgokat – mindenben igazat kell neki adnom. És ez még csak nem is esik a nehezemre! Sőt… Különösen, hogy most érkeztem haza a városunkban tett rövid sétámból. Ez egy közepes nagyságú (vagy talán kis?) város Németországban, alig egy karnyújtásnyira Frankfurttól.
Nem mondhatom, hogy itt is olyan sok migráns van, mint a közeli Frankfurtban vagy Darmstadtban, de a fejkendős, valamint burkás asszonyok és lányok száma az utcákon egyre feltűnőbb. Nekem legalábbis most élesen a szemembe ötlött, mert nemrég jöttünk meg a magyarországi nyaralásunkból, Hévízről. Ezután pedig nem csoda, hogy igencsak szemet szúrt az Aldiban, Lidlben és más boltok pénztáraiban, valamint az eladópultoknál dolgozó sok nem-európai, fejkendős (vagy éppen anélküli) nő. A legszomorúbb, hogy mindez a nyaralást megelőzően már szinte megszokottá vált és alig-alig tűnt fel. Éppen úgy, ahogy ez lakosság túlnyomó részének sem. És, ami – mindemellett – még szintén szemet szúrt, hogy szinte minden második vagy harmadik autón német zászló lobogott.
Erre most megkérdezhetné valaki, hogy „miért, van valamilyen nemzeti ünnep az országban?”
Nem kérem! Nincs. Éppen ellenkezőleg. Mert ha az lenne, akkor egy zászlót sem látnánk, nehogy valaki is megkérdezhesse a tulajdonosától: „Hé, te egy náci vagy?!”
Mert bizony igaza van Polgári Szilviának abban is, hogyha Németországban valami olyasmi történik, amely nemzeti érzéseket ébreszt, akkor az a valami már rögvest megkapja a náci bélyeget. De akkor miért van tehát az autókon – és nem kevés ház udvarában kitéve – most a német lobogó? Mert futball világbajnokság van! És ebben, úgy érzik a németek, hogy esélyesek. Különben is nagy a mellényük azóta, hogy a magyarokat 1954-ben sikerült elütniük a világbajnokságtól. Azóta is a „Wunder von Bern” vagyis „Berni csodát” emlegetik; akkor 3:2-es győzelmet arattak, persze mára jócskán megfeledkezve arról a szomorú tényről – amely azóta már rég kiderült –, hogy a német csapat doppingot használt. Na de hát ki beszél ma már erről? Köztudott, hogy mindig a ”győztesek írják a történelmet”, s úgy látszik, így van ez a sportban is. A világháború vesztes kimenetele után tehát ekkor, 1954-ben érezhettek végre valami győzelem-félét, igaz, csalással, de azért nekik ez is valami volt!
Tehát mégis egy nacionális érzés? Mégis egy nemzeti összetartozás? Nacionális?! Isten őrizz! Legfeljebb patriotikus, mivel a nacionális szót ki sem merik mondani! Pedig igen is ez egy nemzeti érzés, még ma is, még Németországban is! Több mint 70 évvel a 2. világháború után úgy látszik, erre a kis szigetecskére szorult vissza az egykor oly dagadó mellű német össznemzeti öntudat, és most innen igyekszik ismét növekedni. Bár ki tudja, ilyen hosszú idő eltelte után, sikerül-e majd nekik valós növekedés elérni?
S hogy miért írom ezt? Mert tíz autó közül kettőben – a legnagyobb meglepetésemre –, bár német zászló lobogott a kocsi tetején, de a szakállas, fekete hajú sofőr mellett fejkendős feleség ült, hátul három gyerekkel. Vagyis, ők kezdik magukat németnek érezni. Erre sokan mondhatják, hogy színjáték csupán, csak annak akarnak mutatkozni, az integrációt imitálva. Ki tudja? Lehet, hogy így van, lehet hogy nem. Ellenben akkor is érdemes abba belegondolni, hogy e huszonéves szülők és gyerekeik a német zászló alatt utaznak az autóban, s e jelenség éppenséggel egyáltalán nem elhanyagolható! Ugyanis a gyerekek esetleges kérdésére, hogy miért van itt ez a „fekete-vörös-arany” zászló, nyilván az lehet a válasz, hogy „mert ma játszunk Mexikó ellen.” Mi, vagyis a németek! – mondják a gyerekeiknek.
És ezek a gyerekek (legalábbis akikről beszélek) már perfektül beszélik a német nyelvet, akcentus nélkül, sőt – ha akarják – éppen azzal a hesseni dialektussal, amelyet az itt élő németek is beszélnek. Vagyis nem csupán migránsválságról beszélhetünk Németországban, hanem lakosságcseréről is, mintegy észrevétlenül. Nem brutálisan, amiről talán még az újságok és a TV is beszámolnának, hanem észrevétlenül, mondhatnám „fű alatt”.
Bevégződni látszik tehát egy olyan folyamat, amellyel már többször találkoztunk a világtörténelemben, például a suméroknál, akiknek az országa akkád nyelvűvé vált, vagy éppen a fáraók Egyiptomában, ahol az ősi nyelvet kiszorította az arab nyelv. Mert mint láthattuk, ott részben nyelvcsere is történt. Úgy tűnik, Németországban mindez nem fog bekövetkezni, mivel az oktatás és a hivatalok nyelve még mindig német és a médium is 99%-ban német nyelvű, de a lakosság bizony genetikailag megváltozik majd. Nézzük csak az előző példámat az autóban ülő családról, a hátsó ülésen három gyerekkel! Nem egy kutyus, vagy esetleg egy gyerek – mint ahogy azt a német családokban már megszoktuk –, hanem három. És ez még nem is feltűnően sok! Hiszen ismertek sokkal nagyobb gyerekszámú családok is, amelyek közül az általam eddig megtapasztalt „rekord” az orvosi rendelőmben egy kurd-török család volt, 23, azaz huszonhárom gyerekkel.
Ebből következik tehát, hogy itt bizony egy módszeres népcserének vagyunk a szemtanúi. Ami a legkülönösebb, hogy erről a német politika nem akar tudomást venni. Újra és újra csak azt hajtogatja, hogy ez a „német csodafegyver” a népesedési probléma megoldására. Az persze meglehet, hogy ez a „csodafegyver” egyszer hatni kezd (ha egyáltalán beválik) és megoldja a népszaporulat problémáját, ám mindez csak a gyárak és üzemek tulajdonosainak anyagi gondját fogja csökkenteni, s legfeljebb a német gazdaság exportképességét tudják majd fenntartani. Azonban a német nemzet problémája megoldatlan marad. Mert a nemzet – tudvalevőleg – nem csak pénzügyekből áll, hanem kultúrából, nemzeti múltból és az ősökre való hiteles és tiszteletteljes emlékezésből is. Ezt pedig nem várhatjuk el az új honfoglalóktól, mivel több milliós lélekszám mellett már nem fognak integrálódni, jóval inkább a saját kultúrájukat, saját őseik tiszteletét adják majd tovább az utánuk következő, itteni nemzedékeknek.
Persze mondhatjuk, hogy nem kellene ilyen sötétre festeni a jövőt, végül is az USA is soknemzetiségű ország. Több nemzet leszármazottai élnek együtt és külön-külön, a saját múltjukkal, s lám, mégis milyen magasra jutottak a “ranglétrán”! Ez valóban igaz, azonban nem szabad elfelejteni, hogy ott nem volt ősi kultúra, amely zavarta volna ezt a gyökéreresztést. Pontosabban dehogynem, csak épp az ősi kultúra 75-90 százalékát a fehér telepesek hipp-hopp kiirtották, vagyis „tabula rasá”-t csináltak. Így aztán egyáltalán nem volt zavaró, hogy míg az egyik betelepülőnek spanyol vagy lengyel, addig a másiknak esetleg éppen német, illetve angol múltja volt. Mert ez akkor és ott már senkit sem zavart, mindenki jövevény volt. Az őslakosságnak pedig hallgass lett a neve, legalábbis annak a pár ezernek, amelyet éppen életben hagytak és akik egy rezervátumban tengethették – és tengetik még ma is – az életüket. Mindenesetre ez a jövőről festett, lehetséges kép úgy tűnik most nem zavarja túlságosan az európai németeket. Talán el sem jut a tudatukig. Ők mindenképpen kedvesek és befogadók akarnak lenni és maradni.
Isten őrizz, hogy újfent „bűnös nemzet”-ként aposztrofálják őket! A beléjük nevelt bűntudat szépen dolgozik…
Csak egy példa, amelyet a tegnapi vásárlási körutam során sikerült megélnem: egy üzletben, a kassza előtt hosszabb sor állt, így volt ideje az előttem levő moszlim és fejkendős család négy gyermekének arra – mialatt az anya pakolt a futószalagra és az apa csak a pénztárcájával volt elfoglalva –, hogy a pénztár előtt kirakott sok édesség és apró játékszerek között kutatgassanak. Mindent levertek a földre. Az emberek elfordultak, nem akarták észrevenni mi történik. Amikor a mama konstatálta az eseményeket, hangos szóval a gyerekeire szólt és elrángatta őket a „csábító” polcoktól, de a szétszórt tárgyak a földön maradtak! És senki sem szólt, hogy „vegye már fel” , mert nem akarta az „ausländerfeindlich” vagyis „külföldi-gyűlölő” bélyegét magára süttetni.
Biztos vagyok azonban abban, ha ezt egy német gyerek csinálta volna, rögtön rászóltak volna az anyára a „pedáns” németek, azt kérdezve, hogy „Nem tudja megnevelni a gyerekét?” És attól kezdve az egész kasszára váró sor arról pusmogott volna, hogy milyen borzasztó ez a mai generáció, még gyereket sem tudnak nevelni. De az előbbi moszlim család esetében – mint mondtam – senki sem szólalt meg, bölcsen hallgattak, míg aztán egy idős néni kiállt a sorból és elkezdte összeszedegetni a csokikat és a ledobált apróságokat a földről. Ekkor az egyik gyerek visszafordult és láthatóan konstatálta a helyzetet. Vagyis – most ezt a gyermekpszichológia oldaláról nézve – ezáltal mélyen beivódott az agyába, hogy „tehetek én bármit, a németek majd rendbe teszik azt.”
Nos, ennyit kívántam hozzátenni mindehhez és ahhoz a „bűnhöz”, amit Polgári Szilvia is említett. Vagyis, hogy bűnös vagyok-e, ha nem szólok, vagy nem tiltakozom az ellen, aminek tisztában vagyok a vészes kimenetelével? Igen bűnös vagyok! De mégsem szólok. Mert szóltam már eleget, aminek következtében mindenki csak ferdén nézett rám. Amikor pedig erről a problémakörről írtam az interneten, nem egyszer letiltott a Facebook. Ráadásul a téma miatt, néhány – addig barátnak hitt – közeli ismerősöm szintén törölte a kapcsolatunkat, hogy még csak nyomát se lehessen látni az esetleges „ortodox” nézeteimnek. Aztán rájöttem, hogy Orbán Viktorról, vagy a „kerítésről” sem érdemes velük beszélnem, mert engem csupán egy elvakult magyarnak tartanak, egy lázadozónak.
De vigyázzunk csak! Éppen ma emlékeztek meg a német televízióban az SS koncentrációs táborok lázadásáról. Ezeket – mint köztudott – az akkori rendszer kegyetlenül leverte, de manapság – a háború utáni rendszerváltás után – e lázadás napján évente megemlékezéssel tiszteleg e lázadók előtt az utódnemzedék. Lehetséges, hogy most az Európai Unió táborában „lázadozó“ magyarokat, akikre most éppen ez a mostani rendszer és annak fősodrású médiája büntetéssel fenyegetőzve, ujjal mutogat, néhány évtized múlva – egy esetleges rendszerváltás után – ugyanígy Európa-szerte ünnepelni fogják a „táborban”?
Hja, a történelem kereke forgandó! De én mit is tehetnék? Azt hiszem, pillanatnyilag semmit. Egyszerűen várnom kell a csodát, ahogy a zsidók is várták a koncentrációs táborokban, azokban a táborokban, amelyekről akkor ugyanúgy nem tudtak a németek, mint ahogy a jelenkori veszélyről sem. Pedig e folyamat éppen itt zajlik a szemük előtt, szintén egy táborban, de most ebben az – előbbinél lényegesen nagyobb – összeurópai „táborban”.
Vezető fotó: Reuters / Gabriela Baczynska
Dr. T. Túri Gábor
2018-06-18 at 17:52
Kedves Rozália!
Először is nem értem hogy nevezhet idiótának. Hiszen nem is ismer! Nem is tudja ki vagyok, nem is tudja
milyen késztetés alapján írtam ezt a cikket, amit itt közreadtak.
Azért egyeztem bele a közreadásba, mert szerettem volna kulturált véleményeket hallani, és talán egy kisebb diszkutálást kiváltani.
Ellenben semmi esetre sem sértegetéseket kapni.
Ez lenne az egyik megjegyzésem.
A másik pedig az (hogy most visszafelé haladjunk, az Ön válaszában), hogy én nem félek az idegen befolyástól, nekem személyesen (éppen ezért említettem, hogy Ön engem nem is ismer!) van elég eröm, ennek ellenállni.
Ugyanúgy nem félek, mint , ahogy Zrinyi, vagy Dobó és Hunyadi sem féltek, hiszen felléptek azok ellenük… Mertek fellépni! Nem félelemből, hanem féltésből.
A náluknál gyöngébbek féltése miatt, akik nem tudják (mert nincs rá lehetőségük) magukat megvédeni…
Tehát ennyi az „Aki fél…“ megjegyzésére.
A harmadik pedig a „Megszelídített“ szó.
Mit ért Ön ezalatt…? Talán azt, hogy az ide 896-ban és előtte is, ide beköltöző magyarok VADAK voltak? Ezt gondolom (és remélem) nem szíveskedik komolyan gondolni…
Vagy, hogy a germánok… Hiszen azok például egy másik kultúrát képviseltek… Ugyanúgy, mint az Inkák, aztékok és az Újvilág más ősnépei… Kevesebbek voltak ezek a népek, vagy kevesebb volt a kultúrájuk, mint annak az Európának, aki odaküldte a hajósait, hogy mészárolja le őket, aztán a kincseikből itt (ez a hős és kulturált Európa) aztán paloták százait építette magának.
Ezt tetszik szelídítésnek mondani?
Erre kell, hogy büszke legyen az az Európa, amelyet Ön büszkén erősnek mond, és amely képes szelídíteni!… (Hová szelídíteni? Ebbe a lelki beállításba?)
Hát ez nem Európa!
Európa mi vagyunk… E sok nép közösen: lengyel, holland, magyar, portugál, horvát és a többi.
És ezeket fenyegeti veszély,… mégpedig egy olyan, amely e népeket meg akarja változtatni. Ez ellen léptem fel ebben a cikkemben.
Egyébként köszönöm az értékes hozzászólását!
T.T.G.
kerekferke
2018-06-18 at 13:37
“erről a német politika nem akar tudomást venni. Újra és újra csak azt hajtogatja, hogy ez a „német csodafegyver” a népesedési probléma megoldására.”
1. Dehogynem! Ők irányítják.
2. Persze! Csodafegyver a német nép kiirtására és lakosságcserére, ami megoldja az ország népességszaporulatát.
3. A nyelvvel kapcsolatban: egyelőre még német nyelven. Aztán átveszi a szót az arab.
Nem mellesleg nálunk is rejtett népességcsere folyik, párhuzamosan az erőszakos kultúracserével és ezt segíti a kultúra rombolás.
Nézzünk körül szépen, hogyan rombolják a médiumok a nyelvünket. Kiváló, jó akaratú, konzervatív újságíróink is rendeszeresen súlyos nyelvhelyességi és helyesírási hibákat követnek el. A baj, hogy ezeket el is nézik önmaguknak, és nem nem szégyenkeznek.
A legtöbb nemzeti-konzervatív médium “valakinek a valakije” félművelt slapajokat is alkalmaz, akikből egy is sok, s akik visszafordíthatatlan károkat okoznak.
A legtöbb nemzeti-konzervatív médium alig, vagy egyáltalán nem foglalkozik a kulturális élettel.
A kormányzat kulturális fejlesztése elsősorban a nagyobb kulturális beruházásokra összpontosít, de azokra, akik a magyar, a keresztény-magyar kultúrát ápolják, gyakorolják, építik, alig.
Magyar filmművészet már nincs. Kivégezték. Helyette amerikai stílusú egyenipar van (a szovjet sematizmus helyébe lépett a Hollywood-i ócska, hazug sematizmus . Akik a mi súlyos milliárdjainkból pénzünkből gányolnak szakmányban ócska egyenagbrakot, azok kötelességüknek érzik, hogy magyargyalázzanak egy sort az Oscar-díj reményében.
A csak magyar drámát játszó színházunk, ahelyett, hogy alapból megkapná a minden évben a programjához a pénzt, mióta Dörner megalapította, anyagilag pengeélen táncol, holott a magyar színjátszás klasszikus és kortárs remekeit tartja színen kimagasló előadásokban. Szégyen!!!
Balog úr a távozása előtt meg Pröhle Gergelynek ajándékozta a magyar irodalmi élet egyik irányító feladatát, a PIM igazgatóságát. Pröhle hazug, álságos, farizeus felfogása szerint “le kellene váltani a liberális elitet, de azt nem lehet”, ahelyett, hogy az erőszakos, tehetségtelen, vagy féltehetségek gányolta rétegirodalmat mellőzve azokat emelné a helyükre.
Azokat a szerzőket és műveiket, akik az utóbbi 100 évben mellőzött alkotóink a kortárs remekíróinkkal együtt, mint pl. Kocsis István. Utóbbi szerző műveit Dörner tartja színen nagy sikerrel, telt házzal, a legnagyobb művészeinkkel.
Ami MOST IS folyik a m agyar kultúrában, az GYALÁZAT!
Nem tudom, hogy a cirkusz és schow világ kulturális menedzsereként kiemelkedő kulturális államtitkár mennyire lesz érzékeny erre.
A magyar kultúrában a mai napig nem történt irányítás változás, legfeljebb a finanszírozás mikéntje változott, s az arányok is maradtak.
Az MMA irányító szinten is tele velük .
kerekferke
2018-06-18 at 14:03
” ahelyett, hogy az erőszakos, tehetségtelen, vagy féltehetségek gányolta rétegirodalmat mellőzve azokat emelné a helyükre.”
jAVÍTOM: Ahelyett, hogy az erőszakos, tehetségtelen, vagy féltehetségek gányolta rétegirodalom helyett mellőzve azokat emelné a helyükbe, akiket száz éve mellőznek, s azokat a kortársakat, akiknek a művei ma is az illegalitás határát súrolva jelenhete meg igen szűk körben.
Ebben a jobboldali, konzervatív médiumok is súlyos mulasztásokat követnek el.
Az ő feladatuk lenne, hogy minden (!!!) klasszikus és kortárs magyar író, költő, drámaíró műveinek kiadása, előadása napi rendszerességgel, kiemelten kapjon publicitást! Szégyen!
A Magyar Idők is sorozatot jelentet meg a tartósan áldatlan állapotról, a kormány mulasztásáról, ugyanakkor elvétve tudósít.
Már csak két lap engedi az olvasói vélemény nyilvánítását: a PS és a 888.
Utóbbi a fórumát tekintve maga a moderálatlan gyalázat.
Köszönet, hogy ITT még el lehet mondani , amit látunk és gondolunk a konstruktivitás szándékával.
CETEUM CENSEO: MIELŐBB LÉTRE KELL HOZNI A V4-EK VIRTUÁLIS KÖZÖSSÉ GI HÁLÓZATOT!!!
A kormánynak meg azt üzenném, hogy nem elég a test kiművelése, a szellem, a kultúra ápolásával együtt válhatnak a magyar gyerekek hasznossá önmaguk, a családjuk és a haza javára.
Balog úr pedig előbb is mehetett volna, s az utolsó húzásával, Pröhle kinevezésével súlyos kárt okozott a magyar irodalmi életnek. Szégyen és gyalázat.
Macilaci
2018-06-18 at 13:33
Buta,nagyképű hozzászólás!Európa még senkit sem szelídített meg! Ilyen buta fölfogással a halálos ítélet rád is vonatkozik! Ha annyira szimpatikusak a bevándorlók,menj nyugatra és válogass közülük magadnak!
kerekferke
2018-06-18 at 13:48
Ha az a véleményének a végkicsengése, hogy jöjjenek, mert úgysem változtatnak, akkor egyetértek veled. Ugyanis más a kisebbségben, szórványosan megjelenő, és más az invázió, amikor a fő cél a területfoglalással együtt a teljes kultúracsere, a társadalom szerkezetének és igazgatásának erőszakos megváltoztatási szándéka.
Ahogy elnézem a filmeket az esetenként 10 ezer főt is meghaladó létszámban “elkövetett” utcai imádkozásaikról, mintha valami pokoli víziót egy trillerben jelenítenének meg, olyan félelmetes.
Amikor 2015-ben a tv-ben, a híradóban először megláttam a határunk felől vége láthatatlan sorokban az ország belseje felé vonuló életerős, 20-30 éves férfiakat, azonnal az jutott az eszembe: ezek katonák, akiknek háborús feladatuk van. Előőrsök, akiket majd további katonák követnek, s miután szétszórják őket szerte Európában már csak egy jel kell ahhoz, hogy élesben is beinduljanak. És ehhez nem kellett színes fantázia. Ez maga az élő valóság.
animalmother
2018-06-18 at 13:20
Amúgy nem tudom, mitől lenne már az európai kultúra több ezer éves?
Én nagyjából ezerévesnek mondanám, addigra kristályosodott ki a keresztény
kultúra és az görög-római kultúra elegye, ami az európai kultúrát jelenti.
Arra viszont senki nem tud példát mondani, hogy valaha is mohamedán népességet integráltak
volna Európában.
kerekferke
2018-06-18 at 13:42
Kiegészítem: az európai kultúra a görög-latin-keresztény kultúrán alapszik, plusz Európa egyes népeinek a saját, egyedi kultúrája, hagyományai.
A zsidó kultúrának sincs köze hozzá, az is csak amolyan szubkultúra. Pedig most divattá vált zsidó-keresztény, vagy keresztény-zsidó kultúrát mantrázni.
Az európai kultúra is folyamatosan alakult, formálódott, több tízezer éven keresztül. Egyes részein a muszlim hódoltság időlegesen némi változást hozott, de gyökeresen és szerkezetében nem tudott változtatni még a 150 év alatt nálunk sem, köszönhető ez a népi-nemzeti hagyományok és a keresztény hagyományok egymásba fonódásának is.
Katalin
2018-06-18 at 12:47
Tisztelt Kokas R.
Ha mar emlitettel minket Magyarokat, nem mi szeliditettunk, hanem minket szeliditettek, ebben igazad van. A mostani nepvandorlas sokkal osszetettebb es agresszvabb. Minket Europai , tobb ezer eves osszeolvadt keresztyeny kulturaval akarnak a muszlimok megsemisiteni. Anno irtam mar e oldalra regebben, a nyolcvanas evekben voltak muszlim evfolyamtarsaim. Mar akkor megmondtak eljon aza z ido amikor az egesz vilagot ok fogjak uralni. Az akkori kijelentesuk es a hozzajarult viselkedesuk mely nyomot hagyot bennem. Semmilyen vallasi-ideologiai, kulturalis massagot nem turnek. Szep lassan megsemisulunk. Gyengek es akaratlanokka valunk, majd at kell vennunk az o akaratuk diktatumait.
Koszonom abbol nem kerek.
Doncsev Tosó
2018-06-18 at 12:42
Kalergi..
animalmother
2018-06-18 at 12:40
Azokat a népeket tudta “megszelídíteni, amelyek áttértek a kereszténységre.
A muzulmán arabokat, törököket soha nem tudta, azokat bizony fegyverrel kellett kiverni Európából.
gerigonya
2018-06-18 at 12:37
Kedves Rozália!
Téged biztosan nem kellett megszelidíteni, mert Te mindig ilyen voltál, ilyen megfelelési kényszerben lubickoló. A magyarokat pedig máig sem tudták megszelidíteni, mert akkor mi is olyan bambán néznénk ki a fejünkből, ahogy az nyugaton szokásos. Egyébként pedig Európa ókorában a Kárpát-medence népessége meghatározó kultúrális nyomokat hagyott, ahogy azt indoeurópai tudósok megállapították. Egyébként ha ekkora hívő vagy, miért élsz még itt? Nem jobb lenne Neked az egyhitűek közt?
gerigonya
2018-06-18 at 12:43
Ja, és a mai magyarság többsége európai géneket hordoz, tehát őshonosak vagyunk itt!
Petya
2018-06-18 at 12:23
🙂
Pár ezer népet? No, akkor ennek csak egy töredékét, mondjuk kétszázat sorolj már fel, légy oly kedves!
móriczka
2018-06-18 at 12:03
Rozália, nem neveznélek téged magyarnak, jobb ha te sem teszed, ha ilyen sorosista elvekkel rendelkezel.
A történelmet és még egy pár dolgot ismerni/tudni kellene, ennek hiányának az eredménye az ilyen hasznos-idióta hozzászólás, amit sajnos összehoztál. Javaslom, hogy te és kis családod, valamint elvbarátaid (csak úgy szórakozásból, mert ez nektek biztos nagyon megy) kezdjétek el pl. templomba járó kereszténnyé szelidíteni a nyugateurópai migriket (tudod: muzulmánok, arabok, négerek) és ha a fejed egy hét múlva is a nyakadon lesz írjál!
Bokor Géza
2018-06-18 at 11:59
A nemzetállamok lebontásáról szól ez a történet. Európában, a II.ik világháború után, keleten és nyugaton beindult a folyamat. Keleten nem sikerült, annyira nem, hogy ellenkezőjére fordult. Ezen a szemüvegen keresztül nézve szerencsésnek mondható, hogy nem sikerült ny-európai életszínvonalat biztosítani a Szovjetunió által felügyelt területeken…..:)
Bobó
2018-06-18 at 11:36
Tudnak róla, csak félrefordulnak. Azt hiszik, hogy az idő majd megoldja. Mert vétkesek közt cinkos aki néma.
kerekferke
2018-06-18 at 13:51
Nem “félrefordulnak”, nem “azt hiszik”!
TUDATOSAN, ELŐRE MEGFONTOLTAN ŐK TERVEZTÉK, SZERVEZIK ÉS HAJTJÁK VÉGRE!!!