Tényleg megőrült a Vidnyánszky és kommunista lett? Példaként akarja a világ elé állítani Marxot? Felháborodott hangok záporoznak jobboldali felületekről a Nemzeti Színház igazgatójára, amiért a 19. századi kommunista főideológust és művét, A tőkét tervezi színpadra állítani. Mielőtt azonban elsöpörtetnénk a jobboldali népharaggal, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk át, mi történik, mit csinálunk! Mi van, ha Vidnyánszky csak felviszi a jobboldalt a valódi kultúrharc pályájára?
Bayer Zsolt írja, hogy akkor esetleg Máté Gábor megrendezhetné a Katonában a Mein Kampfot. A párhuzam részben ül: a Mein Kampf valóban ugyanolyan embertelen, gonosz és irracionálisan buta mű, mint Marx A tőkéje. Azt is sejtjük, hogy ha a Katonában születne darab a Mein Kampfról, az milyen alapállású lenne – nyilván nem támogató. Akkor miért feltételezzük, hogy Vidnyánszky nem úgy nyúl Marxhoz, ahogy – ha már Bayer Zsolt őt említette, maradjunk nála – Máté Gábor nyúlna a Mein Kampfhoz? A párhuzam ott sántít, hogy a Mein Kampfról nem szükséges színdarabot alkotni. Mindenki ismeri, mindenki tudja, hogy miről szól, és hova helyezi a közmegegyezéses értékítélet.
Na, és hogy állunk A tőkével? Van róla közmegegyezés? Mindenki tudja, hogy egy embertelen, gonosz és irracionálisan buta gondolatsor? …Nem? És miért nem? Csak nem azért, mert nem mondták el róla elégszer és elég sokféle módon?
A Mein Kampfot annyit és addig horzsolták mindenféle módon, mindenféle kommunikációs eszközzel, amíg mindenki értesült róla, hogy embertelen, gonosz és irracionálisan buta világképet hirdet. A tőkét eleget horzsolták ugyanehhez, mindenféle kommunikációs eszközzel, a Facebook-poszttól a színházi darabig bezárólag? Nyilvánvalóan nem. Ezért nem értesült még róla mindenki, hogy embertelen, gonosz és irracionálisan buta világképet hirdet. Ezért képesek még ma is tömegek elhinni, hogy a kommunizmus jó és üdvös és követendő, nem pedig embertelen, gonosz és irracionálisan buta. És ez baj. Ezt a kommunikációs mulasztást pótolni kell.
Vidnyánszky minden bizonnyal erre készül. Erre utalnak azok az elejtett mondatok is, amelyeket közölt a darabról.
„A tőke tragikus félreértések tömegének alapja, felismerései egy testet és lelket megnyomorító ideológiát hívtak életre.”
Nem értem, hogy ezen mi nem érthető. Mekkora betűkkel kéne ezt kiírni az égre, hogy egyértelmű legyen? Marx műve tragikus félreértéseket és az embert megnyomorító ideológiát okozott. Ez Marx ideológiáját támogató gondolatnak tűnik?
„Miért nem tudunk szabadulni ettől a vallásellenességgel átszőtt gondolkodásmódtól?”
Ez úgy hangzik, mintha Vidnyánszky a kommunizmus oldalán állna? Úgy hangzik, mintha a kommunista eszmét szeretné népszerűsíteni?
Van-e drámai potenciál a kommunizmusban?
El kell mondani szakmai, tudományos hangon, és el kell mondani az emberek nyelvén is végtelen sokszor, hogy mi a kommunizmus. De el kell mondani a művészet nyelvén, sztoriba ágyazva is, mert az embereket a sztorik érdeklik, és azokat értik meg legjobban. Vidnyánszky azért is kap most hideget-meleget, mert azt mondta, hogy Marx műve tele van drámai potenciállal. Hát nincs igaza?!
Az elvetemült gonoszságban ne lenne drámai potenciál?!
Nero felgyújtotta Rómát – az jó volt, szép és hasznos? Nem. Van benne drámai potenciál? Az egyik legkedveltebb téma a művészettörténetben. A holokauszt jó volt, szép és hasznos? Nem. Van benne drámai potenciál? A róla írt könyvek, filmek és mindenféle más művek sokasága alapján rengeteg. A Schindler listájánál voltak felháborodott hangok, hogy Spielberg Amon Göthről forgatott filmet? Felmerült bárkiben, hogy Göth iránti lelkesedés lesz a filmben? Akkor Vidnyánszky Attilát – aki azért nem egy jöttment akárki – miért gondolja bárki bolond gazembernek néhány kósza információ alapján?
A Schindler listája elvetemült figurák gonoszságait és azok következményeit mutatja be a színjátszás eszközeivel, és sem a megjelenése előtt, sem az után nem érte nácipártiság vádja Spielberget. (kép forrása: port.hu)
Miért lenne bűn felismerni, hogy Marxban van drámai potenciál? Miért ne lehetne egy tanult, ám hitvány ember ostobaságában meglátni a drámai potenciált, ha az az ostobaság alapján a fél világot felgyújtották később?
„A pénz, a tőke vagy az osztályharc csupa olyan fogalom, ami megszemélyesítve egy egész életünket meghatározó drámát ír le.”
Nem esik jól ezzel szembesülni, de sajnos igaz. Ha tagadjuk, és befogjuk a szemünket, akkor is az. A kommunizmus ideológiája ma is jelen van, tömegekre hat, a fogalmai körbejárnak és agyakat szállnak meg.
Az intézményesült sátán jelen van, és tömegek tudatába épül be. Ha ez nem drámai potenciál, akkor nem tudom, mi az.
Ha a főgonosz a főszereplő, attól még főgonosz marad
Jelen pillanatban is Lenin-fej meg Sztálin-fej látható a Terror Háza Múzeum időszaki kiállításán, mégsem aggódik senki – nincs is rá ok –, hogy a kommunizmus dicsőítése zajlik éppen. Ott ugyanis a kommunizmus kigúnyolása történik, beleszőve a figyelmeztetést a szörnyű elvetemültségére és veszélyességére. Sztori van, dráma van, kommunista főszereplőkkel, mert a főgonosz a dráma elengedhetetlen része, és akár főszereplő is lehet. Amiket Vidnyánszky Attila közölt a Marx-darabról, az alapján hasonló szándék rajzolódik ki. A politikában kifejezetten jól áll a jobboldal, de politológia, eszmetörténeti könyvek és folyóiratok, múzeumok terén is fent vagyunk a pályán, már meg tudnak jelenni a jobboldali értékrend és világnézet elemei.
Most végre valaki veszi a szellemi fáradságot a jobboldalon, és bemegy a baloldal hazai pályájára, a művészvilágba és kultúrába is, hogy ott úgy osszon ki egy tockost a balliberális agymosó identitáspolitikának, ahogy ők szokták nagyon ravaszul és alattomosan faragni a jobboldali értékeket.
Amikor a Vígszínházban teljesen másról szóló darabokat kényszeresen telezsúfolnak aktuálpolitikai kiszólásokkal és utalásokkal, vagy amikor Alföldi Róbert péniszekkel pakol tele egy jobb sorsra érdemes színházi darabot, akkor joggal pampogunk, hogy mi ez. A szóban forgó művek megcsúfolása, öncélú kiforgatása. Miért ne lehetne akkor megcsúfolni és öncélúan kiforgatni Marx A tőkéjét is? Vidnyánszkyt dicséret illeti ezért a bátorságáért, hogy a globalista balliberális világ saját fegyverét emeli a globalista balliberális világra. Erre honnan érik támadások? A sajátjai részéről, mintha csak hívószavakat lennénk képesek megérteni (Marx, Tőke, kommunizmus…), összetett üzeneteket nem. Ne essünk abba a hibába, hogy a széles tömegeknek szánt egyszerű kampányszlogenek elborítják a gondolkodó és írástudó jobboldaliak agyát, mert akkor behozhatatlan hátrányba lökjük saját magunkat a kultúrharcban!
Vidnyánszky Attila beballag a Színházba, és beletörli a lábát a baloldali kultúrhegemóniába. Engedjük neki! (fotó: MTI/Máthé Zoltán)
Ebben a történetben inkább az aggasztó, hogy amikor Vidnyánszky Attila bátran betrappol a balliberális felségterületre, akkor a jobboldalon is kikerekedett szemmel néznek. Mit keres egy jobboldali rendező egy olyan területen, amely a baloldalé (színház és marxizmus egy helyen)??? Az eredmény nem a témán, hanem a tálalásán múlik, mégis egyből árulásnak nézik a merész offenzívát, mert nem láttak még ilyet.
Azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy miért balliberális felségterület a művészet és a kultúra!
Ha kommunistákat szeretnénk fülön csípni a jobboldal rendszerébe beépülve, ott lapítva vagy akár nem is annyira lapítva, akkor ne a baloldal kardját a baloldal felé tökösen lengető Vidnyánszkyra gyanakodjunk! Inkább kérdezzük meg, hogy miért van kiirthatatlanul baloldali kézen a művészvilág és a kultúra! Kérdezzük meg, hogy kik azok, akik ezt így intézik, illetve nem próbálnak változtatni ezen! És ha már kérdéseket teszünk föl, jó alkalom lenne ez továbbiakra is. Vajon mennyi balliberális, globalista szekértoló – a nyugati balliberális ideológiai ívet látva nyugodtan nevezzük őket kommunistáknak az egyszerűség kedvéért – bújik meg a jobboldali sorokban a művészvilágtól és kultúrától kezdve, a médián át, egészen a minisztériumi osztályokig és az önkormányzatokig, nem beszélve az üzleti világ összefonódásairól. Ki alkalmazza és pénzeli őket jobbról, és miért?
Ha már úgyis belelendültünk Vidnyánszky nyomán a megbúvó kommunisták felderítésébe, akkor rajta, keressük meg őket tényleg! Ne a sajátjainkat hurcoljuk meg!
Elképzelhető persze, hogy egy értékrendileg egyértelműen jobboldali életmű után, a Szovjetunióban felnőtt Vidnyánszky hirtelen most őrült meg, és lelkes kommunista lett belőle, talán még vörös úttörőnyakkendőt is kötött. Csak hát nem valószínű. Van okunk ilyesmit feltételezni a rendező eddigi munkássága alapján? Vagy mondott bármi olyat, ami erre utal? Ráadásul még be se mutatták a Marxról szóló darabját. Majd ha kijön, és tényleg a kommunizmus dicsőítése lesz, ráérünk akkor balhét csapni, és letépni Vidnyánszkyt a tíz körméről. Türelem, higgadtság! Előbb nézzük meg! Engem nagyon érdekel, milyen az, amikor a jobboldal végre rendesen beszáll a kultúrharcba.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS